99363. lajstromszámú szabadalom • Eljárás metallizált szövetek előállítására

Megjelent 1930. évi március hó 17-én. .' MAGYAR KIRÁLYI jHBH SZABADALMI BffiÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99363. SZÁM. - XIY/e. OSZTÁLY. Eljárás metallizált szövetek előállítására. Trebits Oszkár gyáros Wien, mint Höldrich Róbert mérnök hinterbriihli és dr. Neuber Fritz és Lam Siegfried wieni lakosok jogutódja. A bejelentés napja 1928. évi február hó 17-ike. Ausztriai elsőbbsége 1927. évi február hó 26-ika. A találmány metallizált textiláruknak, mint pl. mindennemű szöveteknek, csipkéknek vagy hasonló anyagoknak előállítására vonatkozik. 5 Ismeretes a szöveteknek fémesbevonattal való ellátása, melynek célja az, hogy az anyagnak fémszálakból előállított szövet látszatát kölcsönözze. Eddigelé azonban nem sikerült oly egyszerű és olcsón 10 dolgozó eljárást találni, mely csekély fémréteg alkalmazása mellett egyenletes, szilárdan tapadó, fémes külsejű bevonat előállítását tenné lehetővé és oly végtermékeket szolgáltatna, melyeknél a szövet-15 jelleg és a textilalapanyag símulékonysága megóva marad. Az eddigelé ezen célokra javaslatba hozott galvános metallizáló eljárások a szövet nem-vezető felületének grafittal vagy 20 hasonló eszközökkel való lehetővétételét teszik szükségessé. Már ez a közbenső réteg is kedvezőtlenül befolyásolja a végterméket. De ettől el is tekintve, a galvánúton metallizált szövetek a súlyos hátrá-25 nyoknak egész sorozatát mutatják. A szövetrostokra galván-úton lecsapott bevonat tapadási szilárdsága túlcsekély ama nagy igénybevételhez viszonyítva, melynek a szövetek a feldolgozás és használat alkal-30 mával ki vannak téve. Minthogy ezenkívül textilanyagoknál a galvános bevonatot meglehetősen nagy vastagságban kell rávinni, ez alkalommal az alapanyagnak simulékony szövetjellege jórészt ve-35 szendőbe megy. E vastag fémréteg a galvános eljárást nagymértékben meg is drágítja, minthogy a legtöbb esetben nemesfémekről van szó. Emellett azonban még oly vastag galvános fémbevonattal sem növekedik annak tapadási szilárdsága. 'r

40 meretes, hogy mily nehézségeket okoz valóban szilárdan tapadó egyenletes galvános bevonatnak, különösen nem-vezető alaprétegekben való létesítése. A galvános bevonat ugyanis az alapréteg felületének 45 csak jól vezetővé tett részeire rakódik le es csak ezen részektől kiindulva szaporodik tovább, anélkül, hogy a lecsapódott réteg vastagságának növekedése arányában a tapadási szilárdság fokozódása követ- 50 keznék be. Mindezen, a galvános lecsapódás természetében rejlő nehézségek természetesen még fokozottabb mértékben mutatkoznak a jelen esetben tekintetbejövő finomrostú 55 alapanyagnál. Már többször megkísérelték a galvános eljárásnak a szóbanforgó célokra való tökéletesítését. Így pl. javaslatba hozták azt, hogy a grafittal vezetővé tett szövetre 60 előbb igen vékony galvános fémbevonatot csapassunk le, ezt mechanikai úton tömörített bevonatra újból galvános úton egy második fémes bevonatot vigyünk rá. Az elsősorban említett, a grafittal kezelt szö- 65 vetre lecsapódott és mechanikailag tömörített vékony fémbevonat önmagában teljesen hasznavehetetlen és minden körülmények között a galvánfürdőben való újabb, kielégítő kezelést tesz szükségessé. 70 A termékek lényeges megjavítását ez az eljárás nem eredményezi. A grafitból álló