98800. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nehéz árványolajoknak alacsonyabb forrpontú termékekké való átalakítására, mótortüzelő előállítása céljából, a nyersolajnak a gőzfázisban történő krakkolása útján

{ ható. A (10) tartályból a nyersanyagot a (11) szivattyú a (12) vezetéken át vagy közvetlenül a (13) fűtőkészülékbe, vagy előbb célszerűen a (14) és (15) hőcseré-5 lökbe szorítja, melyekben az olaj a később ismertetendő krakkolótérből jövő forró gőzök révén előhevíttetik. Egy különleges esetben a szivattyú nyomóoldalán a nyomás közelítőleg 7 atm. lehet, 0 mely nyomás a h ő c ser ól ő rendsze r ben rendszerint 0.7—1.1 atm.-val csökken- Az előhevített olajat a fűtőkészülék első vagy alsó (16) csőkígyójába szorítjuk, pl. percenként 5 m. sebességű áramba. Ezen 5 alsó csőkígyóban az olaj általában kb. 360—425° közötti hőmérsékekre hevíttetik fel; a legkedvezőbb hőmérsék a feldolgozandó olaj minősége szerint választandó meg. Az ezen hőfokhatárok közötti 10 hőmérsék nem elégséges ahhoz, hogy számottevő krakkolást idézzen elő, de elegendő magas ahhoz, hogy elgőzölje az olajnak mindazon részeit, melyeket krakkolás céljából a krakkolótörbe óhajtunk »5 vezetni. A (16) csőkígyóban keletkezett gőzöknek és elgőzöletlen folyékony nehéz alkatrészeknek keverékét mechanikus elkülönítő folyamatnak vetjük alá a gőzök hőmérsékének lehetőleg tökéletes 10 megóvása mellett. Minthogy a gőzolajáram sebessége az elkülönítő berendezésben lényegesen csökken s ennek folytán e berendezésben az elegy hosszabb ideig időzik, a (16) csőkígyóban tökéletlenül 15 végbement elpárolgás az elkülönítőberendezésben befejeződhet. Ezen további elgőzölgés hőfogyasztással jár, úgyhogy az elkülönítőberendezésben esetenként aa olajgőzök hőmérséke 10—30° C-al sülyed: 0 ezen hőmórsékcsökkenést azonban még nem tekinthetjük a leírás egyéb helyén használt „lényeges hőmérsékcsökkenés"nek. Az elkülönítőtérben a nyomás alig alacsonyabb, mint amilyen alatt a gőz-5 olaj-elegy a (16) csőkígyóból kilépett. A feltüntetett példánál az elkülönítőberendezés több sorbakapcsolt egységből áll, melyek közül az első függélyes (19) aknát képez, melynek felső részébe (20) 0 terelőlapok lehetnek beépítve. Ezen szeparátoraknában az olaj elgőzöletlen részei és a kátrányszerű anyagok leszállnak a szeparátor alsó részébe, ahonnan időszakosan vagy szakadatlanul a (21) 5 szelepes kibocsátón át vezettetnek el. A gyakorlatban ezen folyadékot rendesen a szeparátorban hagyjuk felszaporodni addig, amíg szintje a (22) vonalig ér s akkor csapoljuk le. A folyékony részektől nagyrészt meg- 60 szabadított forró olajgőzök a (19) szeparátort a (23) axiális vezetéken át hagyják el s a feltüntetett kiviteli példánál egy másik elkülönítő eg y-ség be lépnek, mely pL a (24) centrifugálszepará- 65 tor lehet; az ezen szeparátorban tovább kiválasztott kismennyiségű folyékony rész a (25) kátrányvezetéken át a (19) szeparátor alsó részébe vezettetik. Ha a (líi) csőkígyóból a (18) 70 vezetékbe lépő gőzök nem tartalmaznak túlságos nagymennyiségű folyékony részt, a (19) szeparátort elhagyhatjuk s az elgőzöletlen alkatrészeknek az olajgőzöktől való elkülönítését teljesen a (24) centrifu 75 gális szeparátorra bízhatjuk. A (24) szeparátorból az olajgőzök a (26) gőzvezeíé ken át a (13) hevítökésziilék (17) felső csőkígyójába lépnek. Ezen csőkígyó magasabb hőfoknak van kitéve, mint a (Ki) 80 csőkígyó, úgyhogy a (17) csőkígyón keresztül nagy sebességgel (pl. másodpercenként egy méter) áramló olajgőzök ige!' gyorsan hevülnek fel kb. 600°-ra. A gyakorlatban az üzemet úgy vezetjük, hogy h 85 (17) csőkígyót a (27) vezetéken keresztül elhagyó gőzök legnagyobb hőmérséke is elégtelen legyen arra, hogy magában a (17) csőkígyóban vagy (27) veztékben lényeges szénkiválás léphessen fel. Általa- 90 ban azt mondhatjuk, hogy ezen maximális hőmérsék nem lehet számottevően magasabb 600°-nál, ha a csőkígyóban magá -ban a túlságos krakkolást (a kívánt összes krakkolás felénél többet) és szénkiválást, 95 el akarjuk kerülni. Amire a tiilhevítelt olajgőzök a (17) csőkígyó végére értek, nyomásuk lényegesen alacsonyabb lesz a (16) első csőkígyóba lépő olaj nyomásánál. Így pl. a (17) túlhevítő csőkígyóból távozó 100 gőzök túlnyomása körülbelül 0.7 atm. lehet; a nyomás ezen csökkenése főleg azon súrlódási veszteségeknek tulajdonítható, melyeket az olajgőzök a csőkígyó tekercsein való keresztülhajtásuk alkalmával 105 szenvednek. A (27) vezetékből a túlhevített gőzök (28) gőzfázis-krakkoló egység tetején lépnek be s a krakkolótéren lényegesen csök kentett sebességgel haladnak keresztül. A 110 feltüntetett krakkoló egység függélyes hengeres típusú s belseje képezi a krakkolóteret. Igen célszerű a krakkolótérben (28a) likacsos adsorbtív kontaktusanyagoí elhelyezni, mely az üzemviszonyok mellett 115 kénnel, nitrogénnel és szénnel szemben indifferens. 12—15 cm. átmérőnél kisebb horzsakődarabok kiváló kontaktusanyag-