98313. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági készülék, főként elektromos lokomotívokhoz

2 — helyzetben kell tartania és amely, mihelyt szabadon bocsáttatik, önműködően egy biztonsági automata segélyével a vonat megállását eredményezi, minthogy az 5 erőhozzávezetést megszakítja és egyidejűleg a fékberendezést működteti, valamint sípot vagy más vészjelző készüléket hoz működésbe. A legegyszerűbb szerkezeti megoldásnál 10 a biztonsági automata abban a pillanatban lép működésbe, midőn a vészgombot szabadon engedjük. Egy ilyfajta készülék azonban a vezetőt szabadságában nagy mértékben akadályozza. Rendszerint kí-15 vánatos ugyanis, hogy a vezetőnek szabad legyen rövidebb szakaszon, mint pl. 100 m. hosszú úton a vészgombot elengedni, anélkül, hogy emiatt a vonat megállítatnék. 20 Erre a célra további biztonsági automatákat szerkesztettek, melyek azt eredményezik, hogy a vészgombnak elbocsátásából származó hatás csak bizonyos idő eltelte után következik be. 25 Ezt pl. úgy érhetjük el, hogy egy elektromágnes nem hat közvetlenül a hajtóerőre és a fékekre, hanem kizárólag arra szolgál, hogy egy a lokomotív által forgásban tartott csavarorsóval egy mozgat-30 ható csavaranyát hozzon kapcsolatba, úgy hogy a csavaranya csak egy bizonyos mozgás után kezd a hajtóerőre és a fékezőerőre befolyást gyakorolni. Mozgó csavaranya helyett csavarkerekeket is al-35 kalmazhatunk, mely forgásban tartott csavarorsóval vagy más hasonló szervvel van összekötve. Az a szabadság, mely egy ily időzített: biztonsági automata által elérhető, nem 40 akadályozza meg, hogy a vészgomb bizonyos körülmények között a vezetőre mégis terhes, különösen vonatrendezés közben, mikor is a lokomotív mindkét oldala felé figyelnie kell és ennélfogva a vezetőnek 45 nagyobb mozgásszabadságot kell megengednünk, mint a szabad pályán való haladás közben. Minthogy a biztonsági készülékek az itt említett körülmények között fölöslegesek, a törekvés oda irányult, hogy 50 oly készüléket szerkesszünk, melyek önműködőlég hatástalanokká válnak, mihelyt rájuk szükség nincs és újból működésbe lépnek, mihelyt ezt a körülmények kívánatossá vagy szükségessé teszik. Erre 55 a célra szolgál egy oly szerkezet, mely a biztonsági készüléket csak akkor hozza működésbe, ha egy meghatározott menetsebességet túllépünk, amennyiben a készülékben az áramvezetés oly kontaktusoktól függ, miknek beállítása pl. centri- 60 fugális szabályozó segélyével történik. Az itt említett tökéletesítések azonban még mindig nem szüntetik meg a vészgomb kezelésének terhes voltát. A tapasztalat számos esetben igazolta, hogy köny- 65 nyelmű vezető megkísérelte a vészgombnak megterhelését, vagy benyomott helyzetben való rögzítését, úgyhogy a készülék működésen kívüli állapotba kerül. A vezetőnek váratlanul bekövetkezhető 70 munkaképtelensége ilyen esetekben nagy szerencsétlenség előidézője lehet. Utalunk e tekintetben az 1926. augusztusában történt North-Eastern-Railway vasúti szerencsétlenségre. Ily vasúti szerencsétlen- 75 ségek bekövetkezhetnek akkor is, ha pl. az eszméletét vesztett vezetőnek testsúlya vagy valamely testrésze a vészgombot benyomott helyzetben tartja. Különféle szerkezeti megoldásokat hoz- 80 tam javaslatba, hogy a vészgomb itt említett hibáját megszüntessék, anélkül azonban, hogy erre eddigelé helyes megoldást találtak volna. Annak az elvnek helyes felismeréséből 85 kifolyólag, hogy egy biztonsági készülék, melynek akkor kell működésbe lépnie, midőn a kezelő személy nem teljesíti kötelességét, nem nyújt elegendő biztonságot, ha valamely alkalmas tárgy által fogvatart- gg ható, javaslatba hoztak mozgatható biztonsági készülékeket, melyeknek kezelése a kezelőszemélynek éberségét megkívánja. Az ily készülékek azon az elven alapszanak, hogy a vonatnak egy meghatározott 95 idő eltelte után meg kell állnia, ha a vezető személy ezen időn belül a készülék átállítását elmulasztja,. Az ilynemű készüléknél azonban a biztonság csak azokban az időpillanatokban 100 kétségtelen, melyekben az átállítás megtörtént. A készüléknek mozgatása közötti időközökben nincs szükség arra, hogy a vezető azt működtesse. Teljesen megbízható biztonság csak akkor érhető el, ha a 105 készülék úgy van berendezve, hogy aránylag rövid időközökben kezelésre szorul, így pl. 4—10 mp.-nyi időközökben. Az ilyen gyakori kezelések azonban oly nagyfokú figyelmet és oly nagymérvű munkát igé- 110 nyelnek, hogy nem egyeztethető össze a kezelőszemély egyéb munkateljesítményével és azonfelül reá nézve annyira terhesek volnának, hogy más munkát alig végezhetne. Az ilyfajta készülékek ennél- 115 fogva a vasúti üzemben gyakorlati alkalmazást nem találtak. Jelen találmány már most az eddigi