98179. lajstromszámú szabadalom • Önműködő jelzőkészülék

Megjelent 1929. évi augusztus hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 98179. SZÁM. — VII/j. OSZTÁLY. Önműködő jelzőkészülék. Siemens & Halske Aktieng-esellschaft Berlin és Wien. A bejelentés napja 1928. évi julius hó 12-ike. Németországi elsőbbsége 1927. évi augusztus hó 17-ike. Oly vasúti átjáróknál, melyek nem állanak felügyelet alatt, önműködő, pl. a vonat által befolyásolt, sínkontaktusokkal működtetett jelzőkészüléket alkalmaznak. 5 Mivel ezek az átjárók a legközelebbi szolgálati helytől is rendesen igen nagy távolságban vannak, a jelzőberendezésnek nagy biztonsággal kell dolgoznia, hogy baleseteknek elejét vegye. A biztonság növeló-10 sének egyik módja az, hogy a készülék oly optikai jelzést vált ki, amelyet a vonatkezelő személyzet is megfigyelhet és ezzel a készülék működését is ellenőrizheti. Ezzel a berendezésnek a biztonságát ugyan 15 növelik, de a veszély ellen nem nyújtanak kellő védelmet. Javaslatba hoztak oly megoldásokat is, amelyeknél az önműködő jelző munkaállásban a legközelebbi állomás egy ellen-20 őrző áramkörét zárja. Ily berendezéseknek az a hátránya, hogy nyugalmi állapotban az ellenőrzést nem teszik lehetővé. A találmány értelmében ezt a hátrányt azáltal küszöböljük ki, hogy olyan ellen-25 őrző készülékeket alkalmazunk, amelyek a berendezésnek úgy a nyugalmi, mint a munkahelyzetét is ellenőrzik, illetőleg ezeket az ellenőrzéseket lehetővé teszik. ; A jelzőtelep kiváltását ismert módon 30 elektromágneses úton, sínkontaktus befolyásolása által maga a vonat eszközli. A kiváltó áramkör a jelzőberendezés által vezérelt kontaktus berendezésen átvezet, amely megakadályozza, hogy a jelzőké-35 szülék kiváltása után a kiváltó mágnes újra működésbe lépjen. Ha a kiváltás valamilyen okból nem történik meg, akkor a haladó vonat egy ellenőrző kontaktus által egy külön riasztó áramkört zár. Nor-40 mális üzemben olyan ellenőrző áramkört zár a berendezés, amely a működés megtörténtét mutatja. Egyvágányú pályákon célszerűen olyan jelzőberendezést alkalmazunk, amely késleltetéssel dolgozik oly értelemben, hogy a berendezés újabb ki- 45 váltása csak bizonyos idő múlva történik meg. Ennek célja az, hogy ugyanaz a vonat az átjárón való áthaladás után az itt fekvő vonalkontaktust ne váltsa ki másodszor. Kétvágányú pályáknál ezt a 50 kontaktust célszerűen, mint külön kiváltó kontaktust képezzük ki és ezáltal a késleltető berendezést megtakarítjuk. A találmány szerinti berendezés példakénti kiviteli alakját a rajz mutatja és 55 pedig oly egyvágányú vonal részére, melyen a vonatok mindkét irányban közlekednek. Az (x), valamint (y) irányban érkező vonat az (a) kontaktust működteti. Ennek 60 következtében a csengetyűmű (h) kiváltó mágnese a (B) battériából a (b) elektromágnes tekercsén át áramot kap, amely az (a) sínkontaktuson át a földbe záródik. A (b) elektromágnes (c) horgonyát fel- 65 húzza és azt a (11) pihenőben fekvő (d) kilincs felhúzott állapotban tartja. Ezáltal az (e) emeltyű felszabadul és a vágányon elrendezett súly azt felfelé állítja. Egyidejűleg záródnak az (f) és (h) kontaktu- 70 sok, melyek egymással párhuzamosan vannak kapcsolva. E kontaktusok az <M) motor áramkörét zárják, amely a nyíl irányában megindul és az (AI, Ali, AIII) hajtótengelyeket a berajzolt nyíl értelmé- 75 ben elfordítja. A (TI) egy hajtómű, amely az (AIII) tengelyen van elrendezve és kerülete táján tizenkét csappal bír, amelyek a csengetyűmű (i) karját működtetik. A (T2) 80