98059. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet középütköző kapcsolóknak a középhelyzetbe való beállítására

az emeltyűforgáspontok váltása fokozatosan és lökésmentesen megy végbe. Mint a törzsszabadalom szerinti szerkezetnél, a (d) tartólemezekben a kocsi hcssz-5 irányához képest harántirányban megerősített (a) rúd a két, ugyancsak U-alakúan meghajlított (e) ingaheveder felfüggesztésére szolgál, mely hevederekben, félgömbalakú (b) fejrészeknél fogva, két (c) inga-10 rúd függ. A két külső (c) ingarúd, alsó végükön egy-egy félgömbalakú (m) fejrészszel, hasonlóképen a két belső ingarúd egyegy félköralakú (n) fejrésszel van ellátva. Az (m) és (n) fejrészeken a kapcsoló víz-15 szintes szabványos helyzeteben a (g) emeltyűk nyugszanak, melyeknek belső végei az (i) csuklócsapot fogják körül, mely a villaalakú (p) ágyazatban van elrendezve, mely a (y) csapszeg segélyével a (h) kap-20 csolószárral van összekötve. A (g) emeltyűk külső végein az 1—3. ábra szerint (f) súlyok vannak megerősítve, melyek a kapcsolófej súlyát a kapcsolónak vízszintes középhelyzetében kiegyensúlyozzák. E 25 súlyok futósúlyok gyanánt lehetnek kiképezve. vagyis a (g) emeltyűkön eltolhatóan rendezhetők el. A kapcsolónak a kapcsolószár hosszirányában bekövetkező eltolódásai alkal-50 mával, mint amilyenek húzó és lökő igénybevételnél lépnek fel, a (c) inganidak és az (e) ingahevederek együttesen működnek oly inga gyanánt, melynek hossza az említett részek hosszainak ösz-35 szege. A kapcsoló harántirányú eltolódásai alkalmával, vagyis a függélyes középhelyzettől való eltéréskor a visszaállító erő a rövidebb ingahosszon, azaz a (c) ingaruda-40 kon hat; ennek következtében ez esetben nagyobb erőkifejtés megy végbe, mint az előbb említett esetben. Minthogy a (c) rudaknak úgy felső (b) fejrészei, mint alsó (m) és (n) fejrészei a felfekvési felületeken 45 gömbalakúan vannak kiképezve, ennélfogva a (c) rudak minden irányban képesek lengőmozgásokat végezni, amikor is az egymással párhuzamos (c) rudak a (g) emeltyűkhöz és az U-alakú (e) ingaheve-50 dereknek a (c) rudakat hordó részeihez képest akként állanak be, hogy azok az említett részekkel ferde parallelogrammot alkotnak. Ha a kapcsoló a maga vízszintes közép-55 helyzetéből lefelé tér ki (2. ábra), akkor a (g) emeltyűk a 2. ábrán látható rézsútos helyzetet veszik fel. Ekkor az emeltyűforgáspontot a (h) kapcsolóhoz közelebb eső (n) fejrész alkotja. Ennek következtében az ÍJ) súlyok a hosszabb emeltyűkaron hat- 60 nak ltapcsolósúly gyanánt és a kapcsolók ennek megemelése révén állítják vissza a szabványos helyzetbe. Ha pedig a kapcsoló kitérése a 3. ábrán, jelzett módon felfelé következik be, akkor a (g) emeltyűk 65 i'orgáspontjai (m)-nél, tehát a kapcsolótól jóval távolabb vannak, mint az előbbi esetben. Ennek következtében a hosszabb emeltyűkarokon ható kapcsoló súlya a rövidebb emeltyűkaron ható súlyok hatása el- "0 lenében a kapcsolót a szabványos helyzetbe lefelé nyomja mindaddig, míg a (g) emeltyűk ismét nem fekszenek fel a két Un) és (n) fejrészre. Világos, hogy az emeltyűtörvények ér- 75 telmében a súlyok kellő megválasztása 'mellett a kapcsolónak mindig vissza kell térni a középállásba, lia azt külső erőhatások a közcpállásból felfelé vagy lefelé kitérítik és hogy a kapcsolónak az ezen 80 állásból való kiszorítással szembeni ellenállása annál nagyobb lesz, mennél nagyobb az emeltyűkarviszony változása a hatékony forgáspontnak (m)-ről (n)-re való áthelyeződése alkalmával vagy meg- 85 fordítva. Ekként tehát az emeltyűkarhosszak megválasztásával önkényesen befolyásolhatjuk a kapcsolónak a vízszintes középállásban való megmaradási tehetetlenségét. 90 A nehézségi erő révén ható (f) súlyok, anélkül, hogy a találmány lényege változást szenvedne, más eszközökkel, pl. rúgókkal, lég- vagy folyadékütközőkkel stb. is helyettesíthetők. 95 .A 4. és 5. ábra oly í'oganatosítási alakokat mutat, melyeknél a súlyok mindkét (g) emeltyűre ható (t) lemezrúgóval vannak helyettesítve. A 4. ábra esetén a lemezrúgó a kocsi- 100 vázzal szilárdan összekötött (u) ellentámaszon van megerősítve és a (g) emeltyűk külső végeivel (1) függőhevederek segélyével van összekötve. Ezen elrendezésnél ugyanazon emeltyűviszonyok kerülnek al- 105 kalmazásra, mint az 1—3. ábrák szerinti elrendezésnél, mindenesetre azonban a rúgófeszültség egy része felhasználatlanul megy át a kocsivázra. Ha ezt el akarjuk kerülni, úgy az 5. ábra 110 szerinti elrendezést alkalmazhatjuk, melynél az (s) rúgófoglalat, mely a 4. ábra szerinti foganatosítás! alaknál az (u) ellentámasszal szilárdan van összekötve, két szarvalakú (v) nyúlvánnyal van ellátva, 115 melyek az (r) pontokon a (g) emeltyűkhöz szorulnak. E szarvalakú nyúlványok révén a (t) rúgó a két (g) emeltyűre egy-egy