98059. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet középütköző kapcsolóknak a középhelyzetbe való beállítására

— 3" — felfelé ható, (r—k) emelt yűkarhosszúságú forgatónyomatékot létesít. E forgatónyomatékok ama forgatónyomaték ellenében hatnak, mely a kapcsolósúlynak az (i—k) 5 emeltyűkaron ható részéből adódik. Ekként tehát a szarvalakú (v) nyúlványok kifejtette forgatónyomatékok az (1) függőheveder segélyével a (g) emeltyűk (k) pontjain támadó, lefelé ható rúgóerőket 10 támogatják, ahol is az utóbbiakat éppen úgy, mint az említett forgatónyomatékokat keltő erőket, egy és ugyanazon rúgó hozza létre. Ebből következik, hogy a rúgó az 5. ábra szerinti elrendezésnél gyen-15 gébbre méretezhető, mint a 4. ábra szerinti elrendezésnél. Azáltal, hogy az (r) pontokat, melyeken az (s) rúgófoglalatnak szarvalakú (v) nyúlványai a (g) emeltyűke hatnak, vagy az (n) pontokhoz vagy 20 pedig az (i) ponthoz hozzuk közelebb, megváltoztathatjuk az emeltyűkaroknak --3-ií viszonyát, ami lehetővé teszi azt, hogy egyenlő erejű rugók alkalmazása mellett különböző súlyú kapcsolótípusok hordá-25 sát bízhassuk a középre állító szerkezetre, anélkül, hogy ez az utóbbit kedvezőtlenül befolyásolná. Ha lehetőleg nagymérvű függélyes középreállító erők keltése céljából mind-30 egyik (g) emeltyűnek (m) és (n) forgáspontjait egymástól lehetőleg távol rendezzük el, akkor a kapcsolónak esetleges függélyes lengései alkalmával a középhelyzeten való átmentkor és az ezzel járó for-85 gáspontváltáskor igen erős ütések lépnek fel, melyek a (g) emeltyűk elhajlását okozhatják. Hogy ennek elejét vegyük, a 6. ábra szerint a (c) ingák (m) és (n) fejpontjai között felfelé ívelt (w) hevedert, 40 vagy hídrészt rendezhetünk el, amelyen a forgáspontváltás alkalmával a (g) emeltyű (x) érintkezési pontja legördül és pedig minden ütés vagy lökés nélkül. Hogy biztosak legyünk abban, hogy va-45 1 amely külső erőhatás a görbített (w) heveder alkalmazása esetén a kapcsolónak pontos vízszintes középhelyzetét ne tegye kérdésessé, evégből az 1—5. ábrák szerinti elrendezés és a 6. ábra szerinti elrendezés 50 között a középutat választhatjuk, nevezetesen a 7. ábra szerinti kiképzést alkalmazhatjuk, mely szerint a (w) görbületi résznek a legördülésre szolgáló felülete nem teljes egészében egyenletesen görbülő 55 vonal szerint van alakítva, hanem két görbületi végrész közé zárt egyenes középrészt tartalmaz, minek folytán úgy az (y), mint a (z) pontnál, mely pontok az egyenesrész végpontjait képezik ugyan, ismét a (g) emeltyűk ugrásszerű mozgása 60 következik be, ez azonban az (y) és (z) pontok közötti távolság rövidebb voltánál fogva nem képes oly hátrányosan hatni, mint az 1. ábra esetén az (m) pontról az (n) pontra való vagy fordítva bekövetkező 65 nagyobb ugrásszerű átmenet. Szabadalmi igények: 1. A 96316. sz. törzsszabadalomban védett, középütközőkapcsolóknak a középhelyzetbe való beállítására szolgáló szerke- 70 zet további kiképzése, azzal jellemezve, hogy a kapcsolót hordó harántgerenda két, a kapcsoló támadási pontjában egymással és a kapcsolóval csuklósan összekötött, a kapcsoló mindkét oldalán 75 két ponton lengethetően és forgathatóan felfüggesztett (g) emeltyűből áll. melyeknek szabad végein egy-egy (f) futósúly van elrendezve, melyek a kapcsolószárat a vízszintes középhelyzet- 80 ben közösen kiegyensúlyozzák, ahol is egy-egy emeltyű két felfüggesztési pontja közül az egyik vagy a másik hat, aszerint, amint a kapcsoló a középhelyzetből felfelé vagy lefelé leng ki, 85 mely két eset közül az elsőben a kapcsolósúly, az utóbbiban pedig az (f) futósúlyok hatnak a hosszabb emeltyűkaron, mimellett a (g) emeltyűk a rájuk ható súlyok folytán önműködően 90 állanak be abba a helyzetbe, amelyben mindegyik emeltyű mindkét felfüggesztési ponton nyugszik és mely a kapcsoló középhelyzetének felel meg. 2. Az 1. igényben védett szerkezet váltó- 95 zata, azzal jellemezve, hogy a kapcsolószárat hordó (g) emeltyűk szabad végei (t) lemezrúgó végeivel vannak öszszekötve, mely lemezrúgónak (s) rúgőfoglalata a járművön megerősített el- 100 lentámaszra van felszerelve. 3. A 2. igényben védett szerkezet változata, jellemezve a (t) tartórúgó foglalatán alkalmazott szarvalakú (v) nyúlva nyok által, melyeknél fogva a rúgó- 105 foglalat a (h) kapcsolószárat hordó (g) emeltyűhöz szorul és ezzel az emeltyűk végein lefelé ható rúgóerőket támogatja és pedig azáltal, hogy a rúgófoglalat a (g) emeltyűkhöz viszonyítva, oly for- 110 gatónyomatékot létesít, mely ugyanazon forgási értelemben hat, mint az emeltyűk külső végein lefelé ható rúgóerők. 4. Az 1—3. igényekben védett szerkezet 115