97757. lajstromszámú szabadalom • Egykamrás nyomólégfék

— 3 — (Stl) vezérlőszelep vezérlőtolattyúját a záróhelyzetbe tolja el, amelyben a szabadba vezető (0) nyílás elzáródik. Azon körülmény folytán, hogy a (B) és (Bl) te-5 rekben a nyomás csökkent, az (St2) vezérlőszelepben lévő (KI—kl) differenciális dugattyú az (Al) vezérlőkamrában uralkodó, ezen kamra elegendő befogadóképessége mellett csak kevéssé kiterjedő nyo-10 más hatása alatt akként tolódik el, hogy a tolattyú a szabadba vezető (0) nyílást elzárja és a (d, c) csatornákat és ezzel a (H) segédtartályt a (C) fékhengerrel köti öszsze. Az utóbbiban fellépő, növekedő nyo-15 más a (kl) kis dugattyúra hat és ezt a (d) vezeték elzárása irányában tolja el, anélkül, hogy az (Al) vezérlőkamra tartalmának ekkor bekövetkező sűrítése folytán a (c) vezeték az (0) nyílással jutna közleke-20 désbe, tehát anélkül, hogy a fékhenger légtelenítése következnék be. A fővezetéknyomás további fokozatos csökkentése a fékhatás fokozatos erősbítését, a vezetéknyomás fokozatos növelése pedig a fék-25 hatás fokozatos csökkentését és végül a fék teljes oldását vonja maga után. A találmány szerinti féknek a 2. ábrán feltüntetett megoldási példája az 1. ábra szerinti megoldással szemben annyiban 30 egyszerűsített, amennyiben a (Hst) szabályozó tartály osztatlan és a fékezés alkalmával az (Stl) elsődleges vezérlőszelep útján, a (C) fékhenger felé nyíló (R3) viszszacsapó szelepen át jut a fékhengerrel 35 közlekedésbe. A fékhenger légmentesítésének feladata ezen megoldási alaknál a másodlagos és az elsődleges vezérlőszelepre hárul. A (Hst) vezérlő tartály megtöltésére ezen meg-40 oldási alaknál a magában véve ismeretes (n) töltőhorony szolgál. Ha a fővezeték-nyomás csökkentése révén fékezést indítunk meg, akkor az (f) vezeték és az (O) nyílás közötti közleke-45 dést az (Stl) elsődleges vezérlőszelep vezérlőtolattyúja megszakítja, míg a (Hst) szabályozó tartály és a (c) vezeték között közlekedés létesül. Ekként a (C) fékhengerbe mindenekelőtt a (Hst) tartályból 50 származó nyomólevegő áramlik az (R3) visszacsapó szelepen át. A (Hst) vezérlőtartályban uralkodó nyomás csökkenése folytán a másodlagos (St2) vezérlőszelep (Bl) terében uralkodó nyomás is csökken; 55 az Al vezérlő kamrában uralkodó nyomás a (Kl—kl) vezérlődugattyú-csoportot eltolja és a (d, c) vezetékek között, tehát egyúttal a (H) segédlégtartály és a (C) fékhenger között összeköttetést létesít. Ha a (Bl) térben uralkodó nyomás az (L) fő- 60 vezeték nyomáa alá sülyed, akkor az elsődleges vezérlőszelep a záróhelyzetbe jut. A fékhengernyomásnak a kis (kl) dugatytyúra és ezzel a másodlagos vezérlőszelepre gyakorolt hatása ugyanolyan, mint 65 az 1. ábra szerinti megoldási alaknál. A fék oldása a másodlagos vezérlőszelepnek a fékoldó állásba való jutásakor nem következhetik be, mielőtt még az elsődleges vezérlőszelep, azáltal, hogy maga is a fék- 70 oldó helyzetet foglalja el, az (f) csatornát az (O) nyílással össze nem kötötte. A találmány szerinti fék további egyszerűsítését mutatja a 3. ábra. Ezen elrendezésnél csak egyetlen (B) 75 tartály van alkalmazva, mely úgy a másodlagos vezérlőszelep szabályozótartálya gyanánt, mint az elsődleges vezérlőszelepre és a fékhengerre nézve segédlégtartály gyanánt szolgál. Ezen egyszerűsített 80 megoldásnál a másodlagos vezérlőszelep (Al) vezérlő kamrája a (B) segédlégtartállyal van összekötve és ezt az összeköttetést egyrészt a másodlagos (St2) vezérlőszelep vezérlőtolattyúja és másrészt az (m) 85 „érzékenységi" furattal ellátott, az (A) vezérlőkamra felé nyíló (v) szelep vezérli. A (k2, k3) differenciális dugattyú, mely a másodlagos vezérlőszelepben lévő vezérlőtolattyú mozgását vezérli, a fék ezen 90 megoldási alakjánál meg van osztva, még pedig akként, hogy a fékezés alkalmával a fékhenger nyomása alá jutó kisebb (k3) dugattyú a szabványos állásban nem gyakorol hatást a vezérlő tolattyúra. 95 A két vezérlőszelep akként van elrendezve, hogy azok mindegyike a fékezés alkalmával a segédtartály nyomólevegőjét a fékhengerhez vezető (b) vezetékbe juttatja, amelybe a (D) fúvóka van beépítve, 100 mely a fékhenger nyomás növekedését szabja meg. A (v) szelep feladata az, hogy az (A) vezérlőkamrában uralkodó nyomást lehetőleg állandó mértéken tartsa. Az (A) és (B) terek közötti nyomás- 105 kiegyenlítődésnél tehát a fék oldott állapotában, a (v) szelepet egy kis feszerejű, éppen csak e szelep súlyának megfelelő rúgó oly helyzetben tartja, amelyben a szeleptest hengeralakú toldatában lévő 110 kis (m) furat az (A) és (B) terek közötti összeköttetést közvetíti. Az (a) csatorna a (C) fékhengert az (St2) másodlagos vezérlőszelep ama terével köti össze, amelyben a visszaszorító rúgóval terhelt 115 (k3) dugattyú van elhelyezve. Az (A) és (B) terek megtöltése alkalmával (tehát adott esetben a fék oldásakor)