97391. lajstromszámú szabadalom • Fonógép

metszési sík előtt fekvő részek elhagyásával; végül az 5. ábra a gépnek az 1. ábra 5—5 vonalával jelzett síkkal képzelt hosszmetszetét 5 mutatja be, míg az 5a. ábra az 1. ábra 5a—5a vonalával jelölt síkkal képzelt metszetnek az 5. ábra síkjába 90°-kal beforgatott képét szemlélteti. 10 A kétféle csavarmenettel ellátott kóctartó (1) orsóra szerelt kóctartó (2) csúcsára erősítjük a pl. kenderrostból álló kócot. Ezután a (4) hajtó szíjat (melyet valamely hajtógép, pl. elektromotor hajt) 15 a (7) tengelyen ülő (4a)—(4d) szíjtárcsák közül a harmadik (4c) laza szíjtárcsáról az (5) váltótengelyen csúszó (6) villával a (7) tengelyre ékelt, balról első (4a) szíjtárcsára toljuk. Ezáltal a (7) tengely má-20 sik (bal) végére ékelt — és különböző áttételi viszonyokat lehetővé tevő — (8) jelzésű lépcsős szíjzsinór-dobsor forgásba jön és hajtja a (9) ellendobsort, amely az (1) orsó menetén ülő (10) anyához van 25 ékelve'. A (10) anya és az (1) orsó kisebb emelkedésű menetei között akkora súrlódás van, amekkora elegendő az (1) orsónak a (9) ellendobsor és hozzá ékelt (10) "anya forgásában való részvételéhez. De 30 ha a jobbról-balról kihúzható és rúgó ellen betolható, meg betolt helyzetében (11) pecekkel (4. ábra) rögzíthető egy-egy (12) reteszt az (1) orsó nagyobb emelkedésű csavarmentébe — mint spirális horonyba 35 —• betoljuk, akkor e két retesz négyszögletes (14) feje a nagy emelkedésű csavarmeneten a nagyobb emelkedésnél fogva nagyobb súrlódást hoz létre, mint volt a (10) anya és az (1) orsó kisebb emelkedésű 40 menetei között, tehát a (10) anya forgása, valamint a súrlódó finomabb menet közti kapcsolat megbomlása miatt az (1) orsó előre (balról-jobbra) halad, annál is inkább, mivel egyrészt a (10) anyát haladá-45 sában két (15) pereme és a (16) főcsapágy akadályozza, másrészt az (1) orsó nagyobb emelkedésű menetei emelkedésük mértékében ezt még elő is mozdítják. Ezáltal érjük el, hogy az (1) orsó (2) csúcsára erő-50 sített kóc egyrészt jobbirányban előrehalad, azaz áttételi viszonyok megszabta lassúbb haladással követi az őt tépő végnélküli (17) tűs szalagot, másrészt résztvesz az (1) orsó forgó mozgásában is, vagyis a 55 (17) szalag tűin hömpölyögtetve, a tűk fésülő hatásának minden oldalról alávetődik. A végnélküli (17) tűs szalag vízszintes pályájának két végpontján a haladásra merőleges — egyébként szintén vízszintes 60 — (18—19) tengelyen ülő kör- vagy sokszögszelvényű (20—21) dobon az óramutató járásával egyező értelemben halad. A hajtásról a (19) tengelyre ékelt (22) zsinórtárcsa gondoskodik, amelyet viszont a 65 (7) tengelyre ékelt (23) zsinórtárcsa zsinór közvetítésével forgat (1. és 2. ábra). A (7) tengely és a (19) tengely nem párhuzamosak, hanem egymásra merőlegesek és ezért a (22—23) tárcsák közti áttétel is 70 keresztezett zsinór. A tűs szalag által hajtott (18) tengely egyéb csapágyak hordozására is szolgáló mellső (24) állványban talál ágyazást, hasonlóképen a tűs szalagot hajtó (19) 75 tengely a hátsó (25) állványban nyeri az ágyazását. Utóbbi (25) állvány a (26) alapdeszkán a szükséghez képest hosszirányban beállítható, a tűs szalag netáni megereszkedése esetén való megfeszítése cél- 80 jából. A két (24—25) állvány között van a tűsszalag alátámasztására és vezetésére, valamint a (27) fenéklemezpár (1., 5. és 5a. ábra) tartására szolgáló berendezés, amely 85 az említett rendeltetésein kívül a (28) hosszanti szögvaspárt (1., 5. és 5a. ábra) is tartja, amelyeknek párhuzamos vízszintes szárai között a (17) szalag tűinek hegye számára hosszanti rést hagyunk 90 szabadon. A rajzon feltüntetett kiviteli alakjában a végnélküli (17) szalag a középen egy sor tűt visel, ellátható azonban két vagy több párhuzamos tűsorral is. Ennek ábrázolása, azonban feleslegesnek 95 mutatkozik. A (17) szalag felső szárának alátámasztására a (28) szögvaspár alatt egy hasonló másik (29) szögvaspárból (1., 2., 5. és ,5a. ábra) alkotott támasz húzódik, amely a 100 (28) szögvaspárral kétoldalt, kívülről (30) tartók útján mereven össze is köthető. A (30) tartókat (31) U-vas foglalja össze és a (26) alapdeszkához erősíti (2., 5. és 5a. ábra). 105 A két (27) fenéklemez tulajdonképen annak a szekrénynek az alapja, amely szekrényben a kóc fésülése történik. Ezen szekrény két (32) oldallemeze egyrészt a (24) állványhoz, másrészt a (33) szögvas- HO párhoz van erősítve, mely utóbbi viszont a szekrénynek hátsó végén — mint lábazat — a (26) alapdeszkához van rögzítve. A két (32) oldallemezt hosszában fent a (34) szögvaspár, lent pedig a (35) szög- 115 vaspár merevíti, mely utóbbiak hátul mintegy nyolcadkörnyi (37) ívben egymás felé vannak kanyarítva és a fésűkapú két