96785. lajstromszámú szabadalom • Készülék állatok megjelölésére

— 2 — Szésen 30 jelzőelemnek a közös' egységes készülékben tartalékként való használata; az egyik javasolt foganatosítási alak szerint egymás mellett közös tengely körül 5 három forgatható korongot rendeztek el, melyek mindegyikének kerületén tíz-tíz, tűesoportok alkotta jelzőelem volt megerősítve és melyeket egy-egy, egymástól függetlenül forgatható kéziforgattyú se-10 gélyével a készülék alján lévő munkanyílás fölött tetszőleges, különböző szögekkel akként lehetett elforgatni, hogy az egyes korongoknak más-más jelzőeleme, a kívánt összeállításban került egymás 15 mellé a munkanyílásban és e helyzetben oldhatóan volt rögzíthető. A szokásos számozási módszernél az arabs számokon kívül az állat eredetének megjelölésére használatos római számok 20 fi gyakorlatban, mint említettük, általában véve legfeljebb ötvenig fordulnak elő, mimellett az egytől ötvenig menő összes római számok összeállításához (a fent említett arabs számozáshoz szükséges har-25 minc jel-elemmel szemben) tudvalevőleg elegendő összesen nyolc darab jelzőelem pl. egy I, egy II, egy V, négy X és egy L. Ezért javasoltak már oly egyszerűsített foganatosítási alakot is, melynél ösz-30 szesen nyolc darab jelzőelemet, mint különálló, tűcsoportokat hordó lapos hasábalakú kis tömböket, hosszúkás, fekvő hasábalakú tok belsejének felső övében, egymás melletti rekeszekben vagy vezetó-35 kekben tolókaszerűen helyezték el tartalékban, ahonnan azok bármikor könnyen kihúzhatók és bármily kívánt összeállításban ugyancsak tolókaszerűen csúsztathatók egymás mellé, a készülék alsó övében 40 lévő rekeszekbe vagy vezetékekbe, oly módon, hogy a kis tömbök tűi a készülék alsó nyílásán (a munkanyíláson) át kinyúlnak. A jelen találmány már most az állatok 45 megjelölésére szolgáló említett készülékeknek többrendbeli előnyös további kiképzésére vonatkozik. A gyakorlati használat alapján azt találtuk, hogy a másodsorban említett, pár-50 huzamos vezetékekkel vagy rekeszekkel és tolókaszerűen kezelhető, különálló tűtartótömbökkel ellátott egyszerűsített készülék a legkülönbözőbb esetekben, tehát nagyobbszámú jelzőelem esetén is egy-55 aránt előnyösen alkalmazhatóvá tehető és ekkor is mindenesetre olcsóbb, mint a forgókorongos készülék. A találmány szerint a tolókás készülék felső részében, mely a tartalékhelyzet céljaira szolgál, a párhuzamos vezetékeket vagy rekeszeket egy- 60 más fölött több emleten rendezzük el. Nevezetesen a gyakorlatban a római és arabs számokat felölelő jelzőrendszeren kívül még egyéb jelzőrendszerek is és azonkívül kivételesen a megjelölendő állatoknak na- 65 gyobb mennyiségei is fordulhatnak elő. Ily esetekben a római számokat alkalmazó rendszernél is a készülék tokjának felső részében egynél több emelet alkalmazása kívánatos. 70 Ugyanezen, több felsőemeletes kiképzést használjuk természetesen akkor is, ha az arabs-számokkal való megjelölés céljaira szintén a szóbanforgó egyszerűsített készüléket választjuk. Más szóval annál az 75 említett rendszernél, mely a megjelölésre római- és arabs-számokkal való kombinációkat alkalmaz, a római számokkal való rész-megjelölésre az eddigi egyetlen felsőemeletes, lapos készüléket, az arabs-szá- 80 mokkái való megjelölés céljaira pedig egészen hasonló kiképzésű, de több felsőemeletes készüléket használhatunk. Végül, minthogy az arabs-számokkal való megjelölés céljaira összesen harminc jelző- 85 elem szükséges, amihez a római számokkal való megjelölés céljaira még csak nyolc elem járul, az egész rendszer számára tehát mindössze harmincnyolc elem alkalmazandó, a mindkét fajtájú jelző- 90 elemek összességét is egyetlen közös többemeletes készülékben alkalmazhat juk. Bármelyik esetben a többemeletes készülék súlya még mindig nem oly tekintélyes, hogy meghiúsítaná a könnyű kezelhető- 95 séget (hordozást és tetoválást) és bár az imént említett esetben nagyobb terjedelmű, mint a forgókorongos készülék, az utóbbival szemben szerkezetileg egyszerűbb, tehát olcsóbban előállítható, egysé- 100 ges készülék áll rendelkezésünkre. Mint fentebb említettük, a tetováláshoz hasonló jelzési eljárás célja oly maradandó megjelölés elérése, hogy az állatok kopasztása után is meg lehessen állapi- 105 tani az állatoknak úgy származási, mint rendeltetési helyét. A tetoválási eljárás e cél elérését tényleg lehetővé teszi, a gyakorlatban azonban többször felmerülhet annak szükségessége, hogy az állatokat lio (melyeket ugyan különálló csoportokban hajtanak fel a vágóhidakra, de amelyek között a levágás előtt is összezavarodás következhetik be) könnyen meg lehessen egymástól különböztetni, még mielőtt a 115 kopasztásra kerülne a sor, viszont a tetoválással való megjelölés, noha tényleg maradandó, csak a kopasztás után jut fel-