96785. lajstromszámú szabadalom • Készülék állatok megjelölésére

— 2 — Szésen 30 jelzőelemnek a közös' egységes készülékben tartalékként való használata; az egyik javasolt foganatosítási alak sze­rint egymás mellett közös tengely körül 5 három forgatható korongot rendeztek el, melyek mindegyikének kerületén tíz-tíz, tűesoportok alkotta jelzőelem volt meg­erősítve és melyeket egy-egy, egymástól függetlenül forgatható kéziforgattyú se-10 gélyével a készülék alján lévő munka­nyílás fölött tetszőleges, különböző szö­gekkel akként lehetett elforgatni, hogy az egyes korongoknak más-más jelzőeleme, a kívánt összeállításban került egymás 15 mellé a munkanyílásban és e helyzetben oldhatóan volt rögzíthető. A szokásos számozási módszernél az arabs számokon kívül az állat eredetének megjelölésére használatos római számok 20 fi gyakorlatban, mint említettük, általá­ban véve legfeljebb ötvenig fordulnak elő, mimellett az egytől ötvenig menő összes római számok összeállításához (a fent em­lített arabs számozáshoz szükséges har-25 minc jel-elemmel szemben) tudvalevőleg elegendő összesen nyolc darab jelzőelem pl. egy I, egy II, egy V, négy X és egy L. Ezért javasoltak már oly egyszerűsí­tett foganatosítási alakot is, melynél ösz-30 szesen nyolc darab jelzőelemet, mint kü­lönálló, tűcsoportokat hordó lapos hasáb­alakú kis tömböket, hosszúkás, fekvő hasábalakú tok belsejének felső övében, egymás melletti rekeszekben vagy vezetó-35 kekben tolókaszerűen helyezték el tarta­lékban, ahonnan azok bármikor könnyen kihúzhatók és bármily kívánt összeállítás­ban ugyancsak tolókaszerűen csúsztatha­tók egymás mellé, a készülék alsó övében 40 lévő rekeszekbe vagy vezetékekbe, oly módon, hogy a kis tömbök tűi a készülék alsó nyílásán (a munkanyíláson) át ki­nyúlnak. A jelen találmány már most az állatok 45 megjelölésére szolgáló említett készülé­keknek többrendbeli előnyös további ki­képzésére vonatkozik. A gyakorlati használat alapján azt ta­láltuk, hogy a másodsorban említett, pár-50 huzamos vezetékekkel vagy rekeszekkel és tolókaszerűen kezelhető, különálló tű­tartótömbökkel ellátott egyszerűsített ké­szülék a legkülönbözőbb esetekben, tehát nagyobbszámú jelzőelem esetén is egy-55 aránt előnyösen alkalmazhatóvá tehető és ekkor is mindenesetre olcsóbb, mint a for­gókorongos készülék. A találmány szerint a tolókás készülék felső részében, mely a tartalékhelyzet céljaira szolgál, a pár­huzamos vezetékeket vagy rekeszeket egy- 60 más fölött több emleten rendezzük el. Ne­vezetesen a gyakorlatban a római és arabs számokat felölelő jelzőrendszeren kívül még egyéb jelzőrendszerek is és azonkívül kivételesen a megjelölendő állatoknak na- 65 gyobb mennyiségei is fordulhatnak elő. Ily esetekben a római számokat alkal­mazó rendszernél is a készülék tokjának felső részében egynél több emelet alkal­mazása kívánatos. 70 Ugyanezen, több felsőemeletes kiképzést használjuk természetesen akkor is, ha az arabs-számokkal való megjelölés céljaira szintén a szóbanforgó egyszerűsített ké­szüléket választjuk. Más szóval annál az 75 említett rendszernél, mely a megjelölésre római- és arabs-számokkal való kombiná­ciókat alkalmaz, a római számokkal való rész-megjelölésre az eddigi egyetlen felső­emeletes, lapos készüléket, az arabs-szá- 80 mokkái való megjelölés céljaira pedig egészen hasonló kiképzésű, de több felső­emeletes készüléket használhatunk. Végül, minthogy az arabs-számokkal való meg­jelölés céljaira összesen harminc jelző- 85 elem szükséges, amihez a római számok­kal való megjelölés céljaira még csak nyolc elem járul, az egész rendszer szá­mára tehát mindössze harmincnyolc elem alkalmazandó, a mindkét fajtájú jelző- 90 elemek összességét is egyetlen közös több­emeletes készülékben alkalmazhat juk. Bár­melyik esetben a többemeletes készülék súlya még mindig nem oly tekintélyes, hogy meghiúsítaná a könnyű kezelhető- 95 séget (hordozást és tetoválást) és bár az imént említett esetben nagyobb terje­delmű, mint a forgókorongos készülék, az utóbbival szemben szerkezetileg egysze­rűbb, tehát olcsóbban előállítható, egysé- 100 ges készülék áll rendelkezésünkre. Mint fentebb említettük, a tetováláshoz hasonló jelzési eljárás célja oly mara­dandó megjelölés elérése, hogy az állatok kopasztása után is meg lehessen állapi- 105 tani az állatoknak úgy származási, mint rendeltetési helyét. A tetoválási eljárás e cél elérését tényleg lehetővé teszi, a gya­korlatban azonban többször felmerülhet annak szükségessége, hogy az állatokat lio (melyeket ugyan különálló csoportokban hajtanak fel a vágóhidakra, de amelyek között a levágás előtt is összezavarodás következhetik be) könnyen meg lehessen egymástól különböztetni, még mielőtt a 115 kopasztásra kerülne a sor, viszont a teto­válással való megjelölés, noha tényleg maradandó, csak a kopasztás után jut fel-

Next

/
Thumbnails
Contents