96128. lajstromszámú szabadalom • Vonatbiztosító berendezés

Megjelent 1929. évi november hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 96128. SZÁM. — Va/2. OSZTÁLY. Önműködő vészfék. Kovács József v. vasúti segédtiszt Cibakháza. A bejelentés napja 1927. évi jnnius hó 3-ika. Ennek a találmánynak tárgyát önműködő vészfék, vagyis oly berendezés alkotja, amely megakadályozza, hogy a mozdony (illetőleg a vonat) tilosra állított 5 jelző mellett akár a mozdonyszemélyzet éberségének hiányából, akár pedig a jelzőkészülék bármily okból netán bekövetkező láthatatlanná válása folytán túlhaladhasson. 0 A találmány lényege abban áll, hogy a jelzőkészülék közelében vagy magán a jelzőkészülék testén olyan ütközőkart rendezünk el, amely „szabad" jelzésnél a mozdony semmiféle alkatrészének sincsen 5 útjába, de „tilos" jelzés esetén olyan helyzetbe állítódik, hogy a mozdony (illetőleg vonat) lég-, gőz- stb. fékének vezetékét egy csap elállításával működésbe hozza és a mozdonyt (illetőleg vonatot) meg-0 állásra kényszeríti. Mellékelt rajz a találmány tárgyának két példaképeni kiviteli alakját tünteti fel, ahol az 1. ábra a berendezésnek alsó (vágányok 5 közötti), a 3. ábra pedig felső elrendezését szemlélteti; a 2a, 2b, 2c és 2d ábrák a haladó mozdony vészfékállító csapjának az ütközői0 rúd által elforgatott helyzeteit mutatják. Az első kivitel szerint a találmánybeli berendezést a vágányok között rendezzük el. A fel nem tüntetett betonárokban (d) vonórúddal mozgathatjuk a fix (f) pont 15 körül az (el, e2) szögemelőt, amely (g) csatlórúd révén emeli vagy sülyeszti a (c) ütközőkart üzemenkívüli vagy működő helyzetbe. Az üzemenkívüli (co) helyzetből működő (c) helyzetbe emelt ütközőrúd az 1. ábrán a rajzlap síkja mögül a szem- 40 lélő felé közeledő mozdony (a) vészfék csövének (b) csapját (y) nyíl értelmében elforgatja. Ez az elforgatás, illetőleg ennek az elforgatásnak egyes fázisai a. 2a, 2b, 2c és 2d ábrákon felülnézetben lát- 45 ható. Az (el, e2) szögemelő helytálló (f) forgáspontja a (k) talpfán megerősített (i) vaslemezen a (j) sínszálak között van rögzítve. Ugyancsak a (k) talpfán szintén 50 a (j) sínszálak között talál megerősítést a (h) vezeték is, amelyben a (c) ütközőrúd (z) darabbal emelhető a működő vagy sülylyeszthető az üzemen kívüli állásba. A másik kivitelnél a (c) ütközőrúd nem 55 a vágány között, hanem az (s) szemaforra vagy külön e célra felállított más készülékre vagy a blokk mozgó karjának végére van oly módon erősítve, hogy a „tilos" állásnál a mozdony alkalmas felső 60 része fölé nyúló (a) vészfékcsőnek (b) csapja útjába kerüljön (3. ábra). Az (a) vészfékcső (b) csapjának elfordított helyzetét az (al, bl) jelzésű kis mellékábra szemlélteti. Megjegyzendő, hogy a 3. áb- 65 rán feltüntetett kivitelnél a mozdony az eléje rajzolt nyíl irányában halad. Az (a) vészfékcsőnek a második kivitelnél (3. ábra) természetesen olyan hosszúnak kell lennie, hogy a (b) csap a (c) üt- 70. köző rudat még abban az esetben is elérhesse, amikor a mozdony erősen van terhelve, különösen olyankor is, amikor hordrúgótörés következik be. Oly esetre, amikor a vonat és a mozdonyvezető arra 75 kap rendelkező parancsot, hogy a szemafor „tilos" jelzés dacára is haladjon el