96128. lajstromszámú szabadalom • Vonatbiztosító berendezés

2 mellette, az (a) vészfék csövet, illetőleg (bj csapját ki kell téríteni helyzetéből, nehogy a (c) ütköző karba ütközzék és illetőleg nehogy a vészfék működésbe jöjjön. 5 Erre a célra az (a) vészfékcső alsó vége gömbcsukló közvetítésével függ össze a fékvezetés további (a rajzon vízszintes) részével. Azonkívül a célszerűen a mozdonysátor tetején vezetett (t) vonórúd-10 hoz van kötve, amely (t) vonórúdnak másik vége szögemelő útján az (r) fogantyúrúddal kapcsolódik. Ez az (r) rúd a mozdonyvezető kezeügyében lévő helyen végződik, a mozdonyvezető tehát a fentemlí-15 tett rendelkező parancs esetén csak ezt a rudat kell, hogy meghúzza, ezzel a (t) vonórudat jobb irányba mozgatja el, a (t) vonórúd pedig az (a) vészfékcsövet, illetőleg (b) csapját a (c) ütköző kar útjából a 20 sátor fölé (ao—bo) helyzetbe buktatja. Az (a) vészfékcső kímélésére merev függőleges állásban való megtámasztására a rajzon fel nem tüntetett alkalmas vályú is elrendezhető, amiben az (a) cső eltörés 25 vagy elhajlás ellen biztosítva van. Ugyanerre a fentebb említett célra a (c) ütköző rudat feltolhatóvá is lehet tenni, vagy kihúzni és eltávolítani, különösen kikeresztezett szemaforkarból. Ez esetben 80 az (a) vészfékcső helyén hagyható. Az (r) fogantyúrúd két szélső helyzete, illetőleg a (t) vonórúd és (a) vészfékcső két pozíciója alkalmas rögzítéssel biztosítandó. 35 Annak utólagos megállapítására, hogy az (a) vészfékcső és (b) csapja helyén volt-e és hogy a mozdonyvezető a szabályoknak, illetőleg a szabályoktól eltérő kivételes rendelkező parancsnak helyesen 40 tett-e eleget, illetőleg hogy az állomási vagy blokkházi személyzet kellő időpontban állította-e tilosra a jelzőkészüléket (szemafort, blokk-kart), az (a) vészfékcső (q) rúdja és (b) csapja (o) ólomzárral, ill. 45 ólomzárolt zsineggel köthető össze ('2. ábra), amely zsineg a (b) csapnak a (c) karba való ütközése és elfordulása esetén elszakad. A szakadás az ütközés megtörtén tének — tehát az állomási, azaz blokkházi 50 személyzet helyes cselekedetének — a bizonyítéka, míg a zsineg épségben maradása annak a jele, hogy a jelzőkészülék nem volt „tilosra" állítva. A 3. ábrán bemutatott felső kivitelnél a 55 (t) vonórúd meg valamely fix pont között egy második (u) ólomzárolt zsineget feszítünk ki, amelynek el kell szakadnia, ha a mozdonyvezető az (r) fogantyú segítségével jobbra húzza a (t) vonórudat, ill. a (c) 'ütközőkar útjából kibillenti a (b) 60 vészfékcsapot. A hibás cselekedet elkövetőjének személye a szerencsétlenség bekövetkezte után tehát biztosan megállapítható, mert ha a (b) csap s a (t) vonórúd ólomzárolt zsinege épségben maradt, 65 úgy az (a) vészfékcső és (b) csapja helyén volt. A szemafor, blokk-kar (c) rúdjai kivehetők és eltávolíthatók, ezért azok is leólmozandók vagy le is lakatolhatok (a 70 rajz ezt nem tünteti fel). A találmánybeli berendezés •— különösen a felső elrendezésű — egyszerű, biztos és költsége jóformán elenyésző. A fékvezeték nyúlványa (v) csappal 75 látható el, mellyel a vészféket és (b) csapját szintén ki lehet zárni a működésből, ezért az szintén leólmozandó. Ez a kizá rás a nehezebben kezelhető alsó elrendezésnél fontosabb (gyors visszatolás). 80 Szabadalmi igények: 1. Önműködő vészfék, amit a mozdonyon mozdulatlanul elrendezett (a) vészfékcső végére derékszögű síkban kiálló (b) vészfékcsap, valamint a pálya al- 85 kalmas helyén ezen vészfékcsap útjába forgatható, vagy a (b) vészfékcsap útjából elfordítható (c) ütköző kar jellemez. 2. Az 1. igényben védett önműködő vész- 90 fék kivitele, amire az a jellemző, hogy az (a) vészfékcső és (b) vészfékcsap a mozdony alsó részén, a (c) ütközőkar pedig a vágány sínszálai közt van elrendezve. 95 3 Az 1. igényben védett önműködő vészféknek egy másik kivitele, aminek az a jellemzője, hogy az (a) vészfékcső és (b) vészfékcsap a mozdonynak valamely alkalmas felső pontján, a (c) üt- io közőkar pedig a jelzőkészülék (pl. szemafor) mozgó karján van elrendezve. 4. Az 1—3. igényben védett önműködő vészféknek kivitele, amit az jellemez, hogy a vészfékcső csapja és a helytálló io vészfókcsőből kiálló rudacska vége között (o) ólomzárral ellátott zsineg feszíthető ki. 5. Az 1. és 3. igényekben védett önműködő vészféknek további kiviteli alakja, 11 amire jellemző a mozdonyvezető keze ügyébe eső helyen elrendezett (r) fogantyúval szögemelő és (t) vonórúd