94819. lajstromszámú szabadalom • Görgős csapágy
Megjelent 1929. évi december lió 31-én. MAGYAR KIRÁLYI M^gW, SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 94819. SZÁM. — Ve/l. OSZTÁLY. Görgó's csapágy. Leon KarJ Oskar mérnök Lidköping- (Svédország-). A bejelentés napja 1927. évi március hó 23-ika. A találmány a radiális és axiális terhelésekhez való görgős csapágyak ama fajtájára vonatkozik, melynél a görgők az axiális terhelés hatása alatt önműködően 5 az ezen terhelés felvételére alkalmas rézsútos helyzetbe állanak be. Ennek előfeltétele tudvalevőleg az, hogy a görgőknek domború köpenyfelülete legyen és pedig az axiális síkban oly görbületi su-0 gárral, mely nagyobb, mint a görgők axiális vetületének sugara, hogy továbbá a görgőpályagyűrűknek az axiális síkban oly görbületi sugarú homorú pályafelületük legyen, mely mindkét görgőpályánál 5 Ar agy legalább is az egyiknél nagyobb, mint amekkora a görgők sugara az axiális síkban. Emellett az axiális terhelésnek a ferdén beállott görgők útján való átvitele a görgők középsíkjától oldalt lévő, 0 egymással diametrálisan szembenfekvő kis érintkezési felületek útján történik. Minthogy az érintkezési felületekre eső merőlegesek mindaddig, míg az érintkezési felületek nem deformálódtak, a görgő 5 alakja folytán egymással párhuzamos, egybe nem eső vonalakat képeznek, a nyomások azonban, ha a görgőnek egyensúlyi állapotban ferde helyzetben kell futnia, lényegileg egy és ugyanazon vonal ;0 mentén, kell, hogy hassanak, ebből következik, hogy az anyag az érintkezési pontokon valamely axiális terhelés hatása alatt nagy mértékben deformálódik, elannyira, hogy az érintkezési nyomás az ;5 érintkezési felület egyik széle felé tolódik el. A találmány célja, hogy az axiális terhelések átvitelét megkönnyítsük és az axiális terhelésnek a görgők útján tör-0 ténő átvitele alkalmával a görgőpályák és a görgők között az érintkezési nyomás kiegyenlítődését idézzük elő. A találmány lényege abban van, hogy a görgőknek valamely axiális terhelés hatása alatt bekövetkező ferde helyzetének határolására 45 a görgőpályák oldalain karimákat alkalmazunk, amelyekkel a görgők bizonyos ferde helyzet elérése után a görgők végein alkalmazott kúpalakú vagy más módon alakított, pl. domborodó felületeknél fogva 50 érintkeznek, ligyhogy az axiális terhelés egy része az említett karimák révén vivődik át. A karimák által a görgőkkel szemben kifejtett nyomások bizonyos lengető nyo- 55 matékot idéznek elő, mely a görgőket a ferde helyzetükből visszaállítani iparkodik. Ennélfogva avégből, hogy a görgő egyensúlyi állapotban gördüljön, az érintkezési nyomásoknak a görgőpályákkal 60 szemben ugyanakkorra, de ellenkező irányú lengető nyomatékot kell előidézniök. Ez azáltal következik be, hogy a görgők és a görgőpályák közötti érintkezési nyomások az elsősorban említett lengető nyo- 65 maték hatása alatt irányukat akként változtatják meg, hogy a nyomások egymással egybe nem eső oly vonalak mentén hatnak, melyek az érintkezési pontokon emelt merőlegesekkel közelítőleg egybe- 70 esnek. Ezzel az érintkezési pontokon a nyomás egyenletesebben oszlik el, mint máskülönben és az anyag túlságos igénybevételét elkerüljük. A mellékelt rajzon a találmány tár- 75 gyának néhány példaképpeni foganatosítási alakja van feltüntetve. Az 1. ábra az egyik foganatosítási alakot részleges hosszmetszetben, a görgő szabványos helyzetében, a 80
