94819. lajstromszámú szabadalom • Görgős csapágy

2. ábra pedig hasonló metszetben, de abban az állapotban mutatja, midőn a görgő az axiális terhelés átvitele céljából í'erde helyzetet foglal el. A 5 8. és 4. ábrák két további íoganatosítási alaknak hasonló metszetei a görgőnek í'erde helyzetében. Az 1. és 2. ábrák szerinti íoganatosítási alaknál az (1) görgők oly alkotójú dom-10 ború palásííeliiletekkel vannak ellátva, melynek görbületi sugara valamivel, pl. 20%-kai nagyobb, mint a görgő axiális vetületi ábrájának görbületi sugara. A (2, 3) görgőpályagyűrűk homorú pálya-15 felületekkel vannak ellátva, melyek alkotójának oly görbületi sugara van, mely valamivel nagyobb, mint a görgő alkotójának görbületi sugara. A két görgőpálya oldalain szilárd (4, 5) karimák vannak ki-20 képezve, melyeknek befelé eső oldalfeíiiloíei lényegileg merőlegesek a csapágy tengelyére és mindegyik gyűrűben egy mástól oly távolságban vannak elrendezve, hogy a karimák a görgőknek bizo-25 nyos mértékű, pl. 10—15°-nyi oldalirányú kilengését engedik meg, mielőtt a görgők a karimákkal érintkezésbe jutnának. A görgők végfelületei, kerületükön, kúposán le vannak metszve és pedig oly szög sze-30 ríni, mely a görgők legnagyobb kilengési szögének felel meg. Ekként a görgőknek lényegileg pontszerű érintkezésük van a görgőpúlyákkal és csupán sugárirányú terhelésnél az 1. 35 ábrán feltüntetett helyzetet foglalják el, aiiiclyben a görgők tengelyei a csapágy tengelyével párhuzamosak. Tengelyirányú terhelésnél, pl. a 2. ábrán látható nyilakkal jelzett irányban ható terhelésnél, a 40 görgők ismert módon önműködően oly ferde helyzetbe állnak be, mely az említett terhelésnek a görgők útján való átvitelét lehetővé teizi. A ferde helyzet, mely az axiális erők forgató nyomatéka Í5 val ellenkező irány felé tart, annál nagyobb, mennél nagyobb az axiális terhelés, mi végül a görgök végein lévő kúpalakú ferde lemetszések a (4, 5) karimák belső oldalával jutnak érintkezésbe, mint 50 a 2. ábrán látható. Ha most a tengelyirányú terhelés még nagyobb mértékben növekedik, akkor annak egy részét a karimák viszik át és pedig azok a görgők végein lévő kúpos lemetszésekre fejtenek ki 55 nyomást, mely a görgőkre ható lengési nyomatékot idéz elő, mely a görgőket az egyenes állásba visszahelyezni iparkodik. Ez a lengető nyomaték azonban kiegyenlítődik azáltal, hogy a görgőpályák és a görgőknek palástfelületei közötti érintke- f zési pontokban ható nyomások irányukat megváltoztatják, úgyhogy azok az elsősorban említett lengető nyomaték ellenében ható lengési nyomatékot eredményeznek. Ennek következtében a görgők a ka- e rimára ható nyomás alatt futnak mindaddig, amíg az illető axiális terhelést tart. A görgőpályák és a görgőknek palástfelületei. közötti érintkezési felületeken ható nyomások említett irányváltoz; isa révén a 7 nyomásnak az említett érintkezési felületeken való egyenletesebb eloszlását is el -érjük, úgyhogy elkerüljük az anyag túlságos igénybevételét. A 3. ábra szerinti íoganatosítási alak az 7 előbbitől abban különbözik, hogy a karima érintkezési felületeinek a csapágy tengelyéhez képest ferde alkotója van, míg a görgők kúpos végfelületeinek szöge megfelelően meg van. nagyobbítva. Ezen el- 8 rendezés révén az 1. és 2. ábrák szerinti íoganatosítási alakhoz képest nagyobb axiális terhelés vihető át a karima útján, anélkül, hogy a karinianyomások előidézte lengető nyomaték oly naggyá vál- 8 nék, hogy a görgőpályák és a görgőknek palástíelülete közötti érintkezési felületeken ható nyomásoknak túl nagy és kedvezőtlen irányváltozását okozná. A 4. ábra szerinti íoganatosítási alaknál a karimák <• érintkezési felületei oly ferdeséggel vannak kiképezve, hogy az egymással diametrálisan szembeniekvő érintkezési felületekre emelt merőlegesek lényegileg egybeesnek. Ez esetben a karimanyomások a 9 görgőknek axiális terhelés hatása alatt bekövetkező í'erde helyzetében nem idéznek elő lengető nyomatékot, de ez elrendezésnek meg van az az előnye, hogy az axiális terhelésnek minden, amaz ér- 1 téken túlmenő megnövekedése, mely a görgőket a karimákkal érintkezésbe hozza, közvetlenül a görgők útján vivődik át a belső pályagyűrű egyik karimájáról a külső pályagyűrűnek diametrálisan szem- 1. beni'ekvő karimájára, anélkül, hogy a görgőpályák és a görgőknek palástfelületei közötti érintkezési nyomás növekedése következnék be. Nem szükséges, hogy a karimák nyomó- 1 felületei és a görgők megfelelő lemetszései kúpalakúan legyenek kiképezve, mint a 3. és 4. ábrák esetén, hanem e felületek kívánt esetben, más alkalmas, pl. görbevonalú alkotóval bíró kidomborodó alak- 1 ban is képezhetők ki. A találmány szerinti csapágyaknak a görgőkkel való megtöltése magában véve