94071. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó eljárás és berendezés nagyon változó terheléssel dolgozó váltakozó áramú erőátviteli telepek hatásfokának növelésére
_ 4 — átalakító), vagyis másod- vagy harmadrendű áramforrás táplálja. A 2. ábrában feltüntetett példánál az (m) motort a (T) transzformátor (t2 ) sze-5 kundértekereselése táplálja, és az (m) indukciós motort tápláló feszültséget azáltal szabályozzuk, hogy az (a) kapcsoló segélyével a transzformátor (t2 ) szekundértekercselésének több vagy kevesebb me-10 netszámát kapcsoljuk be. A szabályozókapcsolót az (s) vezérlőmótor mozgatja, mely tetszőleges (b) áramforrásból egyik vagy másik értelemben hajtatik, aszerint, amint azt (rj) vagy (r2 ) elektromágneses 15 kapcsoló zárja az áramkört. Az (í'i) és (r2 ) kapcsolókat a mérlegkarszerű (K) áramzáró vezérli a váltakozva zárható (ki), ill. (k2 ) kontaktusok segélyével. A (K) mérlegkar végein egy-egy (nt ), ill. (n2 ) 20 mellékáramú tekercset hord, melyek közül az egyik a helytálló (n) mellékáramú, a másik pedig a helytálló (h) főáramú tekerccsel működik össze. A mellékzárlat elegendő nagy ellenállásának elérésére az 25 (R) ellenállás van a mellékzárlatba iktatva. A (K) mérlegkar egyik végén fekvő két (n, ni) mellékáramú tekercs viszonylagos hatása folytán a mérlegkar ezen oldalán 30 a vonzó erő a feszültség négyzetével (e2 ) lesz arányos, míg a (h) főáramú tekercs és az (n2 ) mellékáranm tekercs viszonylagos hatása folytán a mérlegkar másik végére működő vonzóerő a terheléssel ará-35 nyos. Mivel a szabályozásnak, mint már említettük, azon alapon kell történnie, hogy W — = állandó, vagyis \\ = const.-szor (e2 ) legyen, úgy a (K) mérlegkarra ható teker-40 esek kellő méretezésével elérhetjük, hogy az fn, nt ) tekercsek hatása egyrészről és az (n, n2 ) tekercseké másrészről egyensúlyban van, ha W = eonst-szor (e2 ). Ezen egyensúlyhelyzetben mindkét (ki, k2 ) kon-45 taktus meg van szakítva. Ezen egyensúlyi állapot megzavarásakor a terhelés növekedése alkalmával a <h, n2 ) tekercspár vonzóereje túlsúlyba kerül, úgyhogy a (k2 ) kontaktus záródik és 50 az (r2 ) mágneses kapcsoló gerjed. Azáltal, hogy ez utóbbi (g2 ) kontaktusát az (f2 ) rugóval szemben zárja, az (s) vezérlő motor oly értelemben gerjed, hogy az (a) szabályozókapcsolót a nyíl irányában moz-55 gátja és az alacsonyfeszültségű (t2 ) transzlőrmátortekercselés meneteinek hozzákapcsolása által az (m) motort tápláló feszültséget oly mértékben növeli, hogy a W = const. (e2 ) viszony ismét helyreáll és a (K) mérlegkar ismét visszatér nyugalmi hely- 60 zetébe. Világos, hogy közös áramforrásból csak oly esetben lehet egyidejűleg több motort táplálni, ha az összes mótorok terhelési viszonyai egyidejűleg és egyenlő 65 módon változnak, pl. egy elektromos lokomotív motorainál. Ha több egymástól független mótort vagy mótorcsoportot kell ugyanazon hálózatból táplálni, úgy minden egyes független mótor, illetve mótor- 70 csoport számára külön, szabályozható gerjesztéssel dolgozó áramátalakítót (az alább leírt módon, pl. fázisátalakítót) kell alkalmazni, melynek primér oldala a közös hálózathoz van kapcsolva és amely- 75 nek szekundér áramköre táplálja a szabályozandó mótort. Ezen berendezésnél ekkor csupán az áramátalakítók szekundé]' áramkörében változik úgy az áramerősség, mint a feszültség, míg ellenben az 80 összen áramátalakítókat tápláló primér áramkörben a feszültséget állandó értéken lehet tartani. Mivel azonban, amint azt már fentebb bebizonyítottuk, azon esetben, ha a fe- 85 sziiltséget a W = állandó e viszony szerint szabályozzuk, a mótoráramkörben uralkodó erőtényező vagy fáziseltolás az la. ábra B vonala által mu- 90 tátott állandó értéket nyeri, úgy a feszültségszabályozót a feszültség változása helyett a mótoráramkörben fellépő fáziseltolásváltozás révén befolyásolhatjuk, úgyhogy az önműködő szabályozót a ter- 95 helésváltozással egyidejűleg fellépő fáziseltolásváltozás befolyásolja és a feszültséget olyként változtatja meg, hogy a fáziseltolásnak azon értéke tartatik állandóan, amelynél a mótor maximális hatásfokát io( éri el. A feszültséget tehát a mindenkori terhelésnek megfelelően úgy szabályozzuk, hogy a mótoráramkörben uralkodó fázis eltolás állandóan az említett értéken tartatik. Ezen fáziseltolás, amint az 1. ábrá 10Í ból látható, lényegesen nagyobb, mint a? aramelosztó hálózatokban megengedettéi' ték, azonban, amint az az alábbiakból kitűnik, a mótornak synchronfázisátalakító révén való táplálásánál ártalmatlanná te ni hető. Ha pedig a mótort közvetetlenül ge nerátorból tápláljuk, pl. hajócsavaroknak elektromos hajt CLSCL esetén, úgy a mótor és generátor közötti összekötővezeték oly
