94000. lajstromszámú szabadalom • Eljárás csavarvonal alakú wolfram izzótest előállítására

Megjelent 1930. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYT JHnK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 94000. SZÁM. VII/LL. OSZTÁLY. Eljárás csavarvonalalakú wolfram-izzótest előállítására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági R.-T. Újpest. A bejelentés napja 1925. évi november hó 3-ika. Ismeretes, hogy a húzott wolframdrótból készült csavarvonalakú izzótest a villamos izzólámpában, kisütőcsőben vagy egyéb készülékben való használata közben 5 megnyúlik, ami abban mutatkozik feltűnő módon, hogy az izzótest 2—2 alátámasztási pontja között áthajlik. Minthogy az ilyen csavarvonalalakú izzótest menetei közötti szabad tér csak századmilliméter-10 nyi, ezen behajlás következtében a menetek érintkezésbe juthatnak. Különösen gáztöltésű lámpákban igen nagy hátrányt jelent továbbá az a körülmény, hogy a hűtött felület megnagyobbodása következ-15 tében a hőokozta energiaveszteség lényegesen növekszik és így az izzólámpa hatásfoka romlik. Igen gyakran a lámpa használata folyamán az áthajlás még fokozódik, miáltal a hatásfok még tovább 20 csökken. Ismeretes továbbá, hogy a fentebb leírt káros tünemények azért lépnek fel, mert az izzótesteket eddig olyan állapotban vették használatba, mikor azok végleges kris-25 tályszerkezete még nem alakult ki. Az ismert eljárással húzott és azután ismeretes módon réz- vagy vasmagra csévélt wolfrámdrót ugyanis többé-kevésbbé rostos szerkezetet mutat, mely a drótnak 30 magas hőfokra való hevítése következtében megváltozik. Ez a folyamat az eddig alkalmazott izzótesteknél ezek használatának első idejében következik be és lényegében abban áll, hogy egyes kristályszem-85 csék megfelelő hőmérsékletre való hevítés következtében a többiek rovására megnagyobbodnak, miközben a f eszültségek csökkenése folytán a csavarmenetek elrendezese megváltozik és a köztük levő távol-40 ság nő. Az ilyen csavarvonalalakú wolfram izzótestek tehát már rövid használat után ezen folyamai, következtében megnyúlnak. Ezen káros jelenségek elkerülésére már ajánlották olyan egykristályból vagy 15 egymást átlapoló kristálydarabokból álló izzó test alkalmazását, melyben a kristályok keletkezési állapotuk alakjához képest nincsenek meghajlítva, ami iigy értendő, hogy az izzótest kristályszerkeze- 50 tét a csévélés után létesítik. Az eljárás maga egyszerűen abban áll, liogy a csévélt drótot használatbavétel előtt a végleges kristályalak képezése céljából fehér izzásra hevítik. Ezzel az eljárással, ill e- 55 főleg az így előállított izzótestekkel azonban semmi újat nexn hoztak, minthogy ezt az eljárást már több mint egy évtizede általánosan gyakorolják s nem egyéb a spirális izzótesteknek ú. n. „blic- go celés"-énél. Már régen használnak olyan wolframdrótbt is, mely az első használati hőmérsékleten való izzításnál nagy, ú, n. egykristályokból álló izzótestet ad. Ilyen drótból álló spirálison is alkalmazták ezt 65 a „bliccelés"-! anélkül, hogy az áthajlást biztosan el tudták volna kerülni s így nyilvánvaló, hogy ez a régen ismeretes eljárás kellő műszaki megoldást nem hozott. Ennek magyarázata az, hogy az al- 70 kalmazott hőkezelés nem biztosította az izzás következtében többé meg nem változó kristályszerkezetet. Jelen találmány értelmében izzótest céljára olyan csavarvonalalakú wolfram- 75 drótot kell alkalmazni, melynek kristályszemcséi az izzótest használata közben alakjukat nem változtatják. Ennek elérésére célszerűen olyan wolframfémből indulunk ki, melynél a végleges kristály- 80