93010. lajstromszámú szabadalom • Kártoló

Megjelent 193Q. évi április hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 93010. SZÁM. - XlVa/1. OSZTÁLY. Kártoló. Fievet Eugéue mérnök Lille (Franciaország-). A bejelentés napja 1925. évi szeptember hó 9 ike. Franciaországi elsőbbsége 1924. évi november hó 21-ike. A jelen találmány kártolókra, különösen kóc számára való kártolókra vonatkozik, melyek len-, kender-, jutarostok stb. kezelésére alkalmasak. 5 A találmány célja azon, e kártolókkal együttesen alkalmazható visszanyerő berendezés javítása, mely az 1912 június 27-én kelt 445.591. számú francia szabadalom és a hozzátartozó, 1912 december 17-én 10 kelt 17.038. számú francia pótszabadalom tárgyát képezi. Az említett visszanyerő berendezés lényege abban áll, hogy platinák vagy bádoglemezek segélyével, melyek lejtősen 15 vannak elrendezve és helytállók vagy lengők lehetnek, az ezen platinákra eső kártolási hulladékokat összegyűjtjük. A platinák ezen hulladékokat rostákhoz vagy szitákhoz vezetik, melyek lengő vagy 20 lökésszerű mozgást végeznek és ezáltal a fertőzményeket, port stb. kiválasztják, míg a textilrostok egy tartályhoz haladnak, ahol azok csúcsokkal ellátott gyűjtőhenger által fogatnak fel. Ez a henger a 25 rostokát' a visszanyerő berendezés felett elrendezett kártoló egyik alsó forgatójához (debourreur) vezeti oly célból, hogy a rostok a kártolónak adassanak vissza. Számos kísérlet után, melyek folyamán 30 az említett szabadalomban ós pótszabadalomban javaslatba hozott különböző elemeknek és elrendezéseknek többféle foganatosítási alakja próbáltatott ki, végül oly visszanyerő berendezés alakult ki és 35 fogadtatott el, mely végeredményben nem tartalmazott egyebet, mint a bádogból készült külső platinákat vagy lemezeket, míg a visszanyerő henger és a szita a tartállyal együtt egy darabbá egyesíttetett. Ez az elrendezés körülbelül a pótszabada- 40 lom 1. ábrájának felelt meg. Mindamellett az ezen visszanyerő berendezéssel elért eredmények sohasem vol tak teljesen kielégítők, minthogy a kártolóból kilépő fonal gyakran oly szabály- 45 talanságokat mutatott, melyek a rákövetkező előkészítő és fonási műveleteket károsan befolyásolták. Az ezen visszanyerő berendezéssel felszerelt kártolók által szolgáltatott fonal 50 szabálytalanságainak okait vizsgálva, mindenekelőtt arra az eredményre jutottunk, hogy ezen hiba abból származik, hogy a visszanyert rostokból álló fátyol, mely a nagy kártoló dobot befedő rendes 55 fátyol bélését képezi, gyakran elszakad és hogy a visszanyert fátyol gyakori elsza kadása annak a következménye, hogy a visszanyerő henger táplálása szabálytalanul történik, amennyiben a kártolóról a 60 rostok és hulladékok oly külső platinákra esnek, melyeknek lejtése (mely a visszanyerő hengert tápláló szita és tartály helyzetétől függ) általában nem volt elegendő és nem lehetett elegendő ahhoz, 65 hogy az anyagoknak folytonos lecsúszása az említett külső platinák felülete mentén egyszerűen biztosíttassék. Ezen hátrány elkerülésére az említett platináknak lökésszerű mozgásokat köl- 70 csönöztek, ami tetszőleges módon volt elérhető, különösen azáltal, hogy a platinákat a visszanyerő hengert tápláló tartály szitája által végzett lökésszerű mozgások hatásának tették ki. Ezen mechanikai esz- 75 közök azonban gyakran hibásakká váltak, úgyhogy a rostok és hulladékok nem csúsztak folytonosan a platinák mentén,