91876. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagy viszkozitású olajok előállítására

— 2 — abban az esetben, ha a zsír hasításának feltételei fennforognak, további szabad savmennyiségek képződnek. Ezenkívül minden zsíros olaj telítetlen vegyületeket 5 tartalmaz, melyek önmaguktól oxidálód­nak, vagyis a levegő oxigénje által sa­vanyú, gyantaszerű, tehát káros termé­kekké oxidáltatnak. A zsíros olajok to­vábbá jelentékenyen drágábbak, mint az 10 ásványi olajok, úgyhogy nagyobb meny­nyiségekben valló hozzáadásuk nem gaz­daságos. Végül az ásványi olajok és fú­vatott olajok keverékei hajlamot mutat­nak az alkatrészek különválására, mely 15 annál nagyobb mértékben jelentkezik, mi­nél nagyobb a zsíros olajok mennyisége. Mindezen okokból a szóbanforgó ipar arra törekedett, hogy a fúvatott olajokat még sűrűbben folyós, ásványi olajokban 20 könnyen oldható termékekkel helyette­sítse, avégből, hogy csekélyebb mennyi­ségű hézagokkal a viskositás és a kenő­képesség ugyanoly nagy fokozását lehes­sen elérni. A kenőolajipar ezen igényei 25 egyrészt oly olajok előállításához vezet­tek, melyek sűrítése különleges kondenzá­ciós folyamatok révén a molekula meg­növelése segélyével történt és másrészt az úgynevezett voltol-olajokhoz, melyeket a 30 sötét elektromos kisülésnek ásványi ola­jokból és zsíros olajokból álló, vékony ré­tegben kiterített keverékekre hígított gáz­atmoszférában való behatása útján állí­tanak elő (lásd a 234543. és 236294. számú 35 német szabadalmi leírásokat). Ezenkívül javaslatba hozták elektromos csillám­kisüléseknek és a hidrogén katalitos addi­ciójának egyidejű alkalmazását is (lásd a 266662. számú német szabadalmi leírást). 40 Lenolajat is szokás levegő vagy oxigén befuvatásával besűríteni. Az ilyen fúva­tott lenolajok, melyek a kereskedelemben némelykor besűrített olajok (Standöl) né­ven jelennek meg, a sűrűre főtt lenolajat 45 nem minden esetben helyettesíthetik, Ezen, a kenceipar számára szánt termé­kek, továbbá a kőnyomdai és könyv­nyomdai célokra szolgáló kence főkép a lenolajnak levegő hozzávezetése nélkül 50 vagy levegőtől való elzárás mellett 200— 300°-ra vagy még ennél is magasabb hő­mérsékletre való felhevítése útján állít­tatnak elő. Az ilyen termékek kenőolajok előállítá-55 sára teljesen alkalmatlanok és pedig nem csupán csekély mértékű viskositásuk és kiadóságuk miatt, hanem elsősorban azért, mert többszörösen telítetlen zsírsa­vakat tartalmaznak, amelyek jelenlétén alapulnak éppen száradó tulajdonságaik. A hexabromidpróbával ugyan beigazolta­tott, hogy lenolajnak litográfiái célokra szolgáló kencévé való főzésénél minde­nekelőtt a linolénsavsorozat gliceridjei polimerizálódnak, míg a linolsavsorozat gliceridjei részben változatlanok marad­nak. Ismeretes továbbá az is, hogy a kő­nyomdai kencék száradóképessége a gyár­tásuknál alkalmazott hőmérséklet magas­ságával, vagyis a polimerizáció intenzitá­sával csökken (lásd Hefter „Technologie der fetten Öle" 3. kötet, 363. oldal). A szó­banforgó ipar mindeddig kizárólag arra törekedett, hogy a termékek száradási ké­pessége, mely azokat eddig a grafikai iparágakban festékhordozókként és ken­cékként való ipari alkalmazásra egyedül képessé tette, a lenolaj besűrítésénél lehe­tőleg változatlanul megtartassék. A belső jódszám (a telített zsírsavak elválasztása után visszamaradó folyékony zsírsavak jódszáma) megállapítása ütján beigazol­ható is volt, hogy még igen sűrű besűrí­tett olajok és máseffélék még mindig je­lentékeny mennyiségben tartalmazzák a i levegő oxigénje által könnyen oxidálható és ezáltal elgyantásodó. többszörösen telí­tetlen zsírsavakat. Az ilyen olajok belső jódszáma 100-hoz közel van, sőt rendsze­rint még magasabb, míg a tiszta olajsav- < nak jódszáma 90. A találmány arra a megfigyelésre van alapítva, hogy szokásos módon polimeri­rizáció útján besűrített lenolajnak 200°-on felüli hőmérsékleteken való folytatólagos c hevítése útján oly termékeket kaphatunk, melyek száradóképességüket teljesen el­vesztették, anélkül azonban, hogy ásványi olajokban való könnyű oldhatóságuk ve­szendőbe ment volna. Ezen nem száradó i termékek csak akkor válnak oldhatatla­nokká, ha a hevítést a sűrített lenolaj koagulációjáig folytatjuk. Már előbb si­kerül azonban a többszörösen telítetlen zsírsavakat teljesen eltávolítani (nyilván- i valóan azáltal, hogy a telítetlen szénato­mok kötési helyén polimerizálódás követ­kezik be). A többszörösen telítetlen zsír­savak kiküszöbölését a belső jódszám megállapításával szabatosan beigazolhat- 1 juk, amennyiben ez a jódszám a lenolaj folytatólagos hevítésénél 90-ig csökken. A találmány tehát arra az elméleti felisme­résre van alapítva, hogy a lenolaj folyta­tott polimerizációja által az ásványi ola- 1 jókban való oldhatatlanság bekövetkezte előtt közbenső állapot érhető el, amely­ben a linóién, és linolsavsorozat savjai,

Next

/
Thumbnails
Contents