91703. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerves fényérzékenyítő anyag előálítására

_ í hozzá, amikor is természetesen, egyenletes termék elérése céljából, az arány a fényérzékenység kívánt növekedésének foka szerint igazodik. Emuisiók, melyeknek 5 gyakorlatilag csaknem semmi fényérzékenységük nincs, de megfelelő más, fényképészeti emuisiókhoz kívánatos tulajdonságokkal bírnak, az új anyag hozzáadása révén fényérzékennyé tehetők. Az 10 új fényérzékenyítő anyag tehát emuisiók -kal együtt használható, melyek kezdetben kiválóan fényérzékenyek, de olyanokkal is, melyek kezdetben egyáltalán nem fényérzékenyek. A fényérzékenység 15 fokozása egyetlen munkafolyamatban érhető el az egész fényérzékenyítő anyagnak a folyékony emuisióban való gondos elkeverésével; de lehet az anyagot szakazonkint is kis mennyiségekben adagolni 20 M;/ emuisióhoz. A következő példa mutatja, hogy miként állítható elő fényérzékeny fényképészeti emuisió és hogy miként javítható az meg az új anyag segítségével. Természe-25 resen a találmány nem szorítkozik erre a példára, hanem nagyszámú, egymástól nagyon eltérő emuisióra is alkalmazható. Az emuisiónak alább leírt előállítása ismert m,ódon történik, amint ezt pl. J. M. 30 Eder, „Die Photographie mit Bromsilber-Gelatine" című művében, Willielm Knapp kiadása, Halle, 1903, Eder's „Ausführliehes Handbucli der Photographie" munkájának III. részében, leírja. 35 A következő oldatokat állí<juk elő a egadott súlyarányokban: , í 900 rész ezüstnitrát i9200 « vízben { 690 rész brnmkálium és j, j öO « jódkálium j 6100 « vízben 1 300 « gelatinnal. A B) alatt megadott részeknek keveré-40 sénél először is a haloid-sók oldódnak, minek megtörténtével vizet es zselatint adunk a, sóoldathoz. A B) oldatot azután pl. 60—65° C-re hevítjük és az A) ezüstnitrátoldatot állandó kavarás közben las-45 sankint hozzáadjuk. Az A) oldatot, mielőtt azt a B) oldathoz adnók, célszerűen pl. 65—71° C-ra melegítjük. Mihelyt az A) oldat a B) oldattal alaposan elkeveredett, 43 rész erős, előbb 900 rész vízben oldott 50 ammoniákot adagolunk. Az így képződött emui siót rövid ideig, pl. 15—30 percig állni hagyjuk, minek megtörténtével alapos keverés közben 1050 rész zselatint oldunk fel abban. Az emuisiót ezután hűvös helyen hűlni hagyjuk mindaddig, míg az 55 szilárd kocsonyaszerű tömeget nem képez. Ez utóbbit pl. kaparással elaprítjuk és alaposan kimossuk, hogy az oldható sókat, pl. káliumnitrátokat és az esetleges üilmennyiségű káliumhaloidokat eltávo- 60 lítsuk. A mosóvíznek természetesen elég hidegnek kell lenni, hogy az emuisiókocsonyát meg ne olvassza. A kimosott emuisiót ezután ismét 38° C-ra hevítjük, minek megtörténtével 1050 rész vízzel ita- 65 tott zselatint azzal alaposan elkeverünk, amikor is a hőmérsékletet rövid időre, körülbelül 5 percre, 50—65° C-ra emeljük. A keverék ekkor kihűlhet és megmerevedhetik. Ekként ammóniák- vagy 70 al k áli emuisijót kapunk. A találmányt képező fényérzékenyítő anyag az emuisió előállítására szolgáló, fennebb leírt eljárásnak valamely fázisában a keverékhez adható és előbb az A) 75 vagy a B) oldattal vagy az ammóniákkal vagy zselatinnal kezdeti állapotban elkeverhető. Ezt az anyagot a különben készen megolvadt emuisióhoz célszerűen az eljárás végső fázisában adagoljuk a tartó- 80 anyagra való felkenés előtt. Az emuisiót például ismét megolvasztjuk és ahhoz 15 térfogatrész fényérzékenyítő anyagot, pl. 10% túlmennyiségű vízzel, a fentebb leírt módon előállított vizes oldatot adunk, 85 .1000 térfogat rész emuisióra. Minthogy a tényleges fényérzékenyítő testek csak csekély részét teszik az ezen oldatban kolloidált szilárd alkatrészeknek és minthogy ezek a szilárd alkatrészek együtt csak kis 90 részét képezik a folyékony készítménynek, azért világos, hogy a tényleges fényérzékenyítő testek nagyon előnyösek még akkor is, ha olyan mennyiségben adagoltatnak, mely kisebb, mint 1 rész 1000 rész 95 emuisióra. Tényleg gyakran még jó hatást érünk el l:10.000-nél kisebb arány esetében is. Kiemelendő, hogy ezen készítménynek adagolása, az emulsiót nem hígítja lényegesen, minthogy mennyi- 100 sége 2%-ot vagy még kevesebbet tesz ki. Az emulsipt, melynek fényérzékenységét az új anyag fokozta, a kívánt folyékony állapotig megolvasztjuk és ezután ismert módon valamely tartóra, pl. 105 üvegre, fűmre, papírosra stb.-re felviszsziik. Ajánlatos az eljárást emuisiópróbáknak az új fényérzékenyítő anyag adagolása előtt és után való felvitelével el-