90883. lajstromszámú szabadalom • Feltámasztószerkezet személyautómobilokhoz

— 2 — szemben elforgatható kitámasztó-karmantyú által. A mellékelt rajz a találmány tárgyát képező feltámasztószerkezet két példakép-5 pen vett foganatosítási alakját mutatja. Az 1. ábra az első foganatosítási alak oldalnézete a feltámasztásnak megfelelő nyújtott helyzetben. A 10 2. ábra az 1. ábra TI—II vonala mentén vett függélyes metszet. A 8. ábra a 2. ábra III—III vonala mentén vett vízszintes keresztmetszet, illetve alulnézet. A 15 4. ábra n 2. ábra IV—IV vonala mentén vett vízszintes keresztmetszet. Az 5. ábra a feltámasztószerkezet egy változatát a 2. ábrához hasonló elrendezésben, függélyes metszetben és részben nézetben 20 mutatja. A feltámasztószerkezet a járműtengely alatt a keréken belül az (1, 1) csapágyakban van lengethetően ágyazva. A feltámasztószerkezet a (2) talprészből, a (2) 25 talprésszel mereven összeerősített (3) rúdból, a felső végén villaalakban kiképezett (4) hüvelyből és az elforgatható (5) kitámasztó-karmantyúból áll. A (2) talprész (2a, 2a)-nál körívalakú, 30 míg a (2b) szakaszon, mely a feltámasztás alatt a talajjal érintkezik, le van lapítva. A körkeresztmetszetű (3) rúd felső vége az (5) kitámasztó-karmantyú (5a) furatán keresztülhatol és a (4) hüvely (4a) fura-35 tában dugattyúszerűen van vezetve. A (3) rúd fölött a (4a) furatban rugalmas légpárna keletkezik, mivel a levegő a (3) rúd hirtelen felfelé mozgása esetén csak a kisebb keresztmetszetű (4b) furaton ke-40 resztül távozhat és így végeredményben a mozgás hevességét csillapítja. A (3) rúd kétoldalt a feeskefark-keresztmetszetű (3a, 3a) kiugrásokkal van ellátva (4. ábra). Ezek a (3a) kiugrások az 45 1. és 2. ábrán látható helyzetben az (5) kitámasztó-karmantyú telt része alá kerülnek és megakadályozzák azt, hogy a jármű önsúlya következtében a (4) hüvely a (3) rúdra teljesen rátolódjék. 50 Az (5) kitámasztó-karmantyúban az (5a) furathoz csatlakozó (5b, 5b) hornyok vannak kiképezve, melyeknek alakja és elrendezése a (3a) kiugrásokéval pontosan megegyezik. Ha az (5) kitámasztó-kar-55 mantyút a (6) .karra erősített (7) drótkötél segélyével a (8) csavarrúgó hatásával szemben elforgatjuk, mely utóbbinak másik vége a (4) hüvelyhez van erősítve, — úgy az (5b) hornyok a (3a) kiugrások fölé kerülnek, a (4) hüvely a jármű ön- 60 súlya következtében a (3) rúdra teljesen rátolódhat, azaz a feltámasztott jármíj lágy, zökkenésmentes átmenetben a talajra leereszkedhet. A (2) talprész nemcsak a (3) rúd, hanem 65 a csuklósan elforgatható (9, 9) és (10, 11) csatlórudakból álló rúdrendszer segélyével is fel van függesztve. A feltámasztószerkezet forgástengelyét alkotó (13) orsó az (1) csapágyakon, a (4) hüvely (4a) 70 füleinek furatán és a (10, 11) csatlórudak felső végein kiképezett fülek furatán hatol keresztül (2. ábra). A (10) csatlórúd felső vége villaalakú kettős füllel van ellátva, melv a (11) csatlórúd fülét közre 75 fogja. Az egymással tompaszöget bezáró (9, 10) csatlórudaknak a tompaszög csúcsában fekvő közös (12a) forgáscsapjá az egymással szintén tompaszöget bezáró (9, 11) csatlórudak közös (12b) forgáscsapjá 80 val a (14) csavarrúgó útján van összekötve. A (3) rúdnak a (4) hüvelybe való teljes becsúszása alatt a (12a, 12b) forgáscsapok egymástól távolódnak, tehát kiiktatott feltámasztószerkezetnél a (14) 85 csavarrúgó megfeszül. A (14) csavarrúgó oldalt a (4) hüvelyt megkerüli és arra rásimul. A feltámasztószerkezet működése a következő: A jármű megállítása után a me- 90 netirányhoz viszonyítva, hátrafelé tetszésszerinti módon, pl. kilincsmű segélyével elreteszelten felfüggesztett egyes feltáínasztószerkezeteket egyidejűleg lebocsát juk, (leejtjük), úgyhogy a (2) talp- 95 rósz mellső (2a) íve a talajjal érintkezésből kerül. A feltámasztószerkezet (3) rúdjának (3a) nyúlványai ezen művelet alatt az (5) kitámasztó-karmantyú telt részére támaszkodnak, azaz a feltámasztószerke- 10 zet nyújtott helyzetben van ós a (14, 8) csavarrúgók nincsenek megfeszítve. A járművezető a nyugalomban levő jármű le nem állított motorát egy pillanatra „hátramenet"-re kapcsolja, mire a 10 mellső (2a) ívek kismértékű csúszás után fékezőfelületekhez hasonlóan erősen a talajra szorulnak, a hirtelen lendület a járművet a (2a) íveken gördítve felemeli és a (2b) lelapításokra átfordítja, miközben 11 a jármű kerekei a talajt elhagyják. Rövid gyakorlat és próbálgatás után a járművezető könnyen be tudja szabályozni a feltámasztáshoz szükséges lendület nagyságát. Túl nagy lendület esetén sem állhat 11 elő baj, mivel a jármű a legrosszabb eset-