90838. lajstromszámú szabadalom • Erősáramú relais, higanygőzegyenirányítóval

Megjelent 1930. évi jnlius hó 15-én. __ MAGYAR KIRÁLYI jfflggffi SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 90838. SZÁM. Vll/G. OSZTÁLY. Erősáramú reális, higanygőzegyenirányítóval. Dr. Könemann Henrik elektroflzikus Münster i/W. A bejelentés napja 1924. évi április hó 8-ika. Az elektroncsövek azon alapgondolatát, hogy elektronok áramát rácspotenciál útján kormányozzuk, eddig nem lehetett az erősáram területére átvinni, 5 különösen nem alkalmas erre a célra az az út, hogy szabad elektronok segélyével állítsunk elő erős áramot, mert ezzel a módszerrel még egyáltalában nem jutottak el valóságos erős áram előállításához. 10 A találmány a fentemlített feladat megoldására higanyfényívnek iónvezetékét használja fel. Már most lehet ugyan az iónvezetéket egy ráccsal befolyásolni, ez azonban fizi-15 kai szempontból sokkal bonyolultabb, mint tiszta elektronáramlás. Azonfelül a rács az árampályán felmelegszik és ionizálja a környezetében lévő higanygőzöket, úgyhogy az egész úgy viselkedik, 20 mint egy erős gáztartalmú elektroncső. Ezeket a nehézségeket a találmány szerint akképpen hárítjuk el, hogy szabályozóelem gyanánt olyan testet veszünk, amely hűvösen tartható, például akkép-25 pen, hogy vasból való hűtőkígyót vezetünk be egy higany egyenirányítóba és az áramot a kígyócső tekerületein engedjük keresztül menni. Ekkor azonban a munkaszünetekben 80 könnyen higanycseppecskék rakódnak le a hűtőkígyóra; mikor azután az üzem újra kezdődik, ezek a cseppek zavarokat okoznak. Szükséges tehát az ilyen csapadékokat 85 megakadályozni. Ez akképpen történhet, hogy a hűtőkígyón folyós hűtőszer helyett, forró levegő áramát vezetjük keresztül és ekképpen a szabályozóelem hőmérsékletét olyan magasságban tartjuk, amely a vas vörös izzása és a higany 40 kondenzációs pontja között fekszik. A hűtőkígyó gyanánt kiképezett szabályozó elemnek egy foganatosítási példája a rajz 1. ábráján va<n feltüntetve: A (G) vákuumedényben alul higany 45 van, amelybe a negatív elektróda torkol. A (Z) gyujtóelektróda és (Q) között állandóan egy fényív ég. Ha azután az (A) iőanódra megfelelő feszültséget helyezünk, akkor (Q) és (A) között áram ke- 50 letkezik, amely kénytelen az (S) hűtőkígyó egyes tekerületei között átlépni. A hűtőkígyó alakja mellékes; lényeges csak az, hogy az áram annak tekerületein, illetve a hűtőkígyó és az edény fala kö- 55 zött áthaladjon. Erre a készülékre sem lehet azt a módszert, ahogyan az áram szabályozása az elektróncsőben történik, minden további nélkül átvinni; a szabályozás azonban 60 lehetővé válik az esetben, ha az alábbiakban egy foganatosítási példán leírt berendezést alkalmazunk, amely a mellékelt rajzokon van ábrázolva. Az 1. ábra a vákuumedényt vázlatos met- 65 szetben ábrázolja az üreges test gyanánt kiképezett szabályozótesttel, a 2. ábra az egész találmány szerinti kapcsoló vázlatát mutatja, a 3. ábra az (i) tekercsben (2. ábra) folyó 70 áramnak, azaz az evvel megegyezően megerősítendő váltakozó áramnak (io) görbéje, a 4. ábra az (L) tekercsben folyó áramnak (el.;) görbéje, az 75 5. ábra az (S) rács (eG) feszültségének görbéje; a