90721. lajstromszámú szabadalom • Tömlővédő betét légpárnás abroncsokhoz

és annak következtében, liogy a betét szélei nem' haladnak köröskörül p ár vonal asan a burkolat széleivel, a betét a felfúváskor nem helyezkedik el tökéletesen 5 a burkolat belsejében és a kerékkoszorúhoz képest, minek eredményekép helyzetét ,a tömlő nyomásának változásai szerint változtatja, azaz a burkolatban ideroda mozog.

10 A folytonos betétnél igazodásról természetesen nem lehet szó, ha tehát a betét egyszer átmérőjét változtatja, eredményesen többé nem1 használható. Nyilvánvaló pl., hogy folytonos belét beszorító kerék- 15 koszorúhoz nem használható, mert ha egyszer kinvujtjuk, hogy a beszorító kerékkoszorúra ráhúzhassuk, eredeti átmérőjét többé nem kaphatja vissza, enélkül pedig a tömlő megvédésére nem alkalmas. 20 Az effajta betét a felfúvás alatt sem húzódhat össze, ami pedig szükséges volna.

Az olyan nem-folytonos betétnél, amely a szelepszárhoz rögzítve yan, az abroncs súlya is lényegesen növekedik a szelep tá- 25 jékán. Figyelembe veendő, hogy a felszerelt abroncsnak egyik oldalán amúgy is számottevő súlytöbblete van a szelepszár, a szelep karimája és a szelepnek a tömlőhöz vulkanizált jelentékeny méretű alzata 30 miatt. A kerékkoszorúnak ezen az oldalán van az a zár is, amely a kerékkoszorút a kerékhez köti. Ha most a betétnek egymást átlapoló végei is a szelepszárhoz vannak kapcsolva, ezek is növelik az ab- 35 roncs egyensúlyát zavaró súlytöbbletet. Az •abroncs egyensúlyának megzavarása különösen káros az újabb kiegyensúlyozott abroncsoknál, amelyekben kis nyomás van.

Az illeszkedő végű betétnél a végek min- 40 denkor lúlságos hosszúak, hogy sem tökéletesen illeszkedhetnének és a rájuk hosszirányban ható nyomás kellő helyzetükből kiszorítani igyekszik azokat.

A 'találmány megszünteti a fentebb csak 45 részben felsorolt hibákat és nemcsak ,a betétnek a ielfúvás alkalmával való igazodását teszi lehetővé, továbbá a betétet a nyomás változásaitól függetlenül az abroncsnak szerves részévé teszi, hanem az 50 abroncs egyensúlyának helyreállításához is hozzájárul.

A találmány értelmében nem-folytonos betéten, amelynek végei egymást átlapolják és egymáshoz képest a betét hossza 55 irányában elmozoghatnak, a betétvégek egymáson csúszó mozgásukban vezetve vannak és a szelepszárat befogadó nyílás a betétnek oly helyén van. hogy a szelepszár a betétet a kerékkoszorúhoz rögzíti

és az átlapolt végek egyszersmind kiegyen- 60 lítik a szelepszárnál lévő súlytöbbletet.

A találmány lehetővé teszi, hogy a tömlőn mellőzzük a szelepszár szokásos alzatát a következő okokból: Olyan átlapolt végű abroncsbetétnél, amelynek végei a 65 szelepszárral kapcsolatosak, a betétvégek jelentékeny erővel hatnak a szelepszárra, amely erő a szelepszárat normális helyzetéből kidönteni törekszik, miközben a tömlőnek szomszédos részét annyira igénybe 70 veszi, hogy a tömlő kiszakadna, ha a szelepalzatlal nem volna megerősítve. A találmány tárgyát tevő betét szerkezeténél és az abronccsal való kapcsolási módjánál fogva a szelepszárat nem veszi igénybe, 75 hanem ez mindenkor normális helyzetében van. miért is nincs szükség a szelepalzatra.

A szelepalzatnak kiküszöbölése pedig nemcsak csökkenti a tömlőnek előállítási költségeit, hanem; lehetővé teszi az abroncs- 80 nak tökéletesebb kiegyensúlyozását is.

A találmány tárgyának kiviteli példáját feltüntető, mellékelt rajzon az

1. ábra az abroncsnak metszete a kerék síkjában, a §5

2. ábra a betétnek perspektivás nézete, a

3. ábra a betét egy részének hosszmetszete, a

4. ábra az abroncsnak keresztmetszete 90 és az

5. ábra a vezetékeknek a betét testéhez való erősítését feltüntető részlet.

A belét, amelyet bárminő anyagból olyan vastagságban készítünk, hogy félmerev le- 95 gyen, olyan keresztmetszetű, hogy a burkolat belső falaihoz és a kerékkoszorúhoz hozzásímulhat és áthidalja a burkolat kidudorodó peremei között maradó teret. Igen előnyösnek bizonyult a rajz 5. ábrá- 100 jának megfelelő kivitel, amely szerint az

(1) gumisávba (2) szövetbetét van beágyazva, amely a betét középrészére terjed és kissé a szélek felé is nyúlik az alább leírandó okból. A betétsávnak szerkezete 105 azonban bárminő más is lehet.

A nem-folytonos betétnek egymást átlapoló (3) és .(4) végei egymáson hosszirányban elcsúszhatnak, úgyhogy a beLéfcnek átmérője széles határok között változ- no hátik, anélkül, hogy a végeknek kapcsolata megszakadna. A betétnek mindkét végén egv-egy vezeték van alkalmazva a végeknek csúszó mozgásukban való vezetésére, úgyhogy az átlapolt végek kitérje- 115 dés és összehúzódás közben az egész betétnek síkjából nem térhetnek ki. A fel-