90721. lajstromszámú szabadalom • Tömlővédő betét légpárnás abroncsokhoz
— 3 — tünletell kivitelben a vezetékeket egv-egy (5) bujtató alkotja. Mindegyik betétvég egy-egy bujlatóvai van ellátva, amelyen a másik vég át van bujtatva. A bujtatok 5 a betéttel egy darabból készülhetnek vagy külön darabonként tetszőleges módon. pl. vulkanizálás vagy varrás útján lehetnek ráerősítve. A rajz szerint a kapcsolatot létesítő (6) varrat keresztül van öltve a (2) 10 szöveten, hogy a kapcsolat annál tarlósabb legyen. A tömlőn lévő szelepszár befogadására való (7) nyílás a találmány értelmében a két vég között azoktól nagyobb távol- 15 Ságban van elhelyezve, úgyhogy a végek tág határok között szabadon mozoghatnak, hogy a betét bármilyen nagyságú kerékkoszorúhoz alkalmazkodhasson. A szelepet befogadó nyílást továbbá úgy helyez- 20 zük el. hogy a szelep a betétnek a végekkel ellentett oldalát rögzítse, tehát a betét végei egymáson szabadon csúszhassanak és ily módon a betét akár a fel- és leszerelés, akár pedig a felluvás közben 25 kiterjedhessen és összehúzódhasson. Más szóval a betétnek az abroncsburkolatba való behelyezése után, ha az abroncsot pl. beszorító kerékkoszorúra húzzuk rá. a beiéi a burkolatnak a kerékkoszorúra való 30 ráteszi lése közben a végeknek egymáson való szabad elmozgása révén kiterjedhet és, minthogy a belét a végektől távol eső pontjában van a kerékkoszorúhoz kapcsolva, a végek akkor is szabadon csúsz- 35 hatnak egymáshoz képest, amidőn az abroncs felfúvásakor a betétnek össze kell húzódnia. Az összehúzódást az abroncsnak a kerékkoszorúra való helyezése után bizonyos mértékben rázogatás útján is elő- 40 idézhetjük; azonban akár ily módon, akár a ielfúvás révén jön léire az igazodás, az tökéletes lesz, úgyhogy a belét a kellő helyzetét foglalja el az abroncsburkolathoz és a kerékkoszorúhoz képest. 45 A betét már kis belső nyomás alatt is összehúzódik és pedig olyképpen, hogy szélei a burkolat kidudorodó peremei széleivel pontosan párvonalasak maradnak, úgyhogy a burkolat belső falait egyen le- 50 lesen átlapolják. [Minthogy az abroncsnak használata közben nem támadnak olyan hatások, amelyek a betét végeinek csúszását és ez úton a betétnek a kerékkoszorúhoz való alkal- 55 mazkodását megakadályozzák, az egyszeri kellőkép behelyezett betét a burkolatnak' szerves részévé válik, amely helyzetét nem változtatja, míg csak az abroncsot le nem szerelik. A szelepszárat befogadó nyílásnak a be- 60 tét végeitől nagyobb távolságban való elhelyezése nemcsak a betétinek tökéletes igazodását teszi lehetővé a fel- és leszerelés, valamint a felluvás alkalmával, hanem hozzájárul az abroncs kiegyensúlyozásához 65 is. Ismeretes, hogy a szelepszárnak a tömlő egyik oldalán való elhelyezése ,annak súlya folytán megrontja ,az abroncs egyensúlyát. Eddig a kerék egyensúlyát főként az úgynevezett ballon-abroncsok- 70 nál olyképpen igyekeztek helyreállítani, hogy a belső tömlőt a szelepszárral átellenes helyén forrasztották össze. Ily módon némikép sikerült a szelepszár súlyát kiegyenlíteni, de a kiegyenlítés nem volt 75 tökéletes, különösen akkor, ha megvastagított végű betétet úgy alkalmaztak, hogy átfapolt végeit a szelepszár rögzítette, amikor is a betét átlapolt végeinek súh'a természetesen megbontotta az egyensúlyt. 80 A találmány értelmiében ellenben a betét átlapolt végeinek súlya a szelepszárral átellenesen hat és így kiegyenlíti a szelepszár súlyát. Különösen előnyös ez a ballon-abroncsoknál. ahol az aránylag kis S5 nyomás lehetővé teszi az abroncsburkolatnak nagymérvű hajtását és a részeknek evvel járó viszonylagos elmozgását. Annak következtében, hogy a (9) tömlőnek (8) szeleporsója a betétet az átlapolás- 90 sál ellentett helyén rögzíti a kerékkoszorúhoz és a betét végei szabadon alkalmazkodhatnak bizonyos határokon belül bárminő nagyságú abroncshoz, a három pontban haló. egymást kiegyenlítő súlytöbbletek az 95 abroncsot annak nagyságától függetlenül k i egy ensú lyózzák. A betétnek igazodása annak következtében, hogy az a szelep helyén rögzítve van a kerékkoszorúhoz, két vége pedig egy- 100 máson szabadom csúszhat, csak a betétnek egy részére terjed ki és a betétnek csald egyik vagy mindkét vége mozgása útján jöhet létre. P. 0. ha az abroncsnak a kerékkoszorúra való helyezése alkalmával a be- 105 tétnek egyik fele, a szelepszárral kapcsolatos ponllól a betét egyik végéig, teljesen hozzásímul a kerékkoszorúhoz, akkor csak a betétnek másik fele, a szelepszártól a betét másik végéig, mozoghat szabadon, ez esetben tehát az igazolásinál csak az egyik betétvég mozog el a másikon, amely helyében marad. Ha azonban az abroncs felhelyezés után annak mindkét oldala lazán fekszik a kerékkoszorún, akkor a betétnek 115 mindkét vége mozog, de azért az igazodás ugyanúgy történik, mint a midőn csak az egyik betétvég mozog. Ily módon, bármi-
