89831. lajstromszámú szabadalom • Berendezések nagyfrekvenciájú rezgések módosítására
Megjelent 193Q. évi aiij3ra< ztus hó 16-án . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 89830. SZÁM. — VH/g. OSZTÁLY. Eljárás mágnesmag előállítására. Western Electric Company Limited London. A bejelentés napja 1917. évi május hó 5-ike. A találmány mágnesmagokra vonatkozik és pedig különösen olyan mágnesmagokra, amelyek távbeszélő áramkörökhöfz való terhelési csévéknél találnak alkalmazást. A találmány célja olyan mágnesmag, illetve ehhez való új és az eddiginél tökéletesebb anyag előállításában áll, amelynek előállítási költségei kicsinyek, amely könnyen hozható a kívánt alakba és amelynek nagy mértékben meg vannak azon jellegzetes sajátságai, amelyek terhelési csévék vagy más villamos készülékek mágnesmagjainál rendkívül előnyösek. A találmány tárgyának fő jellemző sajátságát a mag nagyfokú permeabilitása képezi, amely mellett azonban annak fajlagos ellenállása rendkívül nagy. Ezen cél elérése végett a magot finom részecskékre osztott mágneses anyagból állítjuk elő. Ezek a részecskék egymástól el vannak szigetelve és azokat sajtolás útján a kívánt alakba hozzuk. Mielőtt azonban a részecskéket szigetelő réteggel látnók el, azokat előbb valamely más fémből, pl. ólomból, alumíniumból vagy cinkből való bevonattal látjuk el. A sajtolásnál alkalmazott nyomás rendkívül nagy. Más szavakkal a találmány tárgya mágnesmag és eljárás ennek előállítására, amelyet az jellemez, hogy a mágneses anyag részecskéit először valamely más fémből álló bevonattal látjuk el, mire azoknak szigetelő anyagból való burkolatot adunk és végül a részecskéket nagy mértékben sajtoljuk a mag vagy ennek kiindulási anyaga gyanánt szolgáló tömeg alakítása végett. A találmány tárgyát tevő eljárásnak egyik előnyös foganatosítási módja a kö- 40 vetkező: Mágneses anyagot, például elektrolitikus vasat, amelyet ismeretes módon (például ferroammoniumszulfátoldatot tartalmazó cellában) állítottunk elő, apró részecskékre törünk és ezután golyós ma- 45 lomban még kisebb részecskékre aprítunk. Kísérletek igazolták, hogy a legjobb eredményt akkor érjük el, ha a magelőállításhoz használt részecskék méretei legfeljebb oly nagyok, hogy 80 hurkos 50 szitán áthullanak, mimellett azonban az anyagnak körülbelül negyven százaléka olyan kisméretű, hogy 200 hurkos szitán áthullhat. Ezeket a vasrészecskéket ezután alkal- r>f> mas alakú kemencében hevítjük a részecskék izzítása és az elnyelt gázok, főképpen a hidrogén kihajtása végett. A részecskék oxidálását az izzítás közben tetszőleges alkalmas módon megakadá- go lyozzuk, például oly módon, hogy a vasrészecskéket vastartályba helyezzük és ezt felső részével lefelé fordítva egy másik vastartályba tesszük, mimellett a tartályok oldalfalai között fennmaradó sza- 65 bad közt vasoxiddal töltjük ki. Az izzítási hőmérséklet előnyösen 760 C°. Ha a tartályt nem nyitjuk mindaddig, amíg az légköri hőmérsékletű térben ki nem hül, úgy az izzítás tartama alatt a részecskék 70 nem oxidálódnak. Ha az anyagrészecskék az izzítás alatt esetleg összesülnek, úgy azokat alkalmas módon ismét oly kis részecskékre törjük, amelyek 80 hurkos szitán áthullanak. 75 Az izzított vasrészecskéket ezután cinkdarabocskákkal keverjük és a keveréket forgó dobban kellő ideig, például 36 óráig
