89419. lajstromszámú szabadalom • Meredekcsöves-kőzkazán

ható, az (i) csővégek spirális-vonalakban vannak elrendezve. A 3. ábrán rajzolt foganatosítási példánál, melynél példaképen egy hosszjrány-5 ban fekvő (a) felső és két keresztirányban fekvő (b) és (bl) alsó kazánt vettünk fel, mely elrendezés egyébként magára a találmány lényegére befolyással nincs, a találmány lényege egy-egy csőnyaláb csö-10 veinek egy síkban való elrendezése úgy, hogy a csövek felső vége ezen ferdén fekvő síkfelületnek a felső dcbköpennyel való metszési vonalába jut, azáltal a csövek mindig csak egyszer vannak meghajlítva. 15 Azt is elérjük ezzel, hogy úgy a felső, mint az alsó kazán sima felületű dob gyanánt képezhető ki és hogy a csövek könnyen és kényelmesen tisztogathatok, amennyiben a tisztogatókefével kényelmesen lehet vé-20 ^igmenni a csövek közt. A 3. ábrán a csőcsoportok I, II és III számmal vannak jelölve. Mint látható, ezek a csőcsoportok több esősorból állanak, melyeknek (c) csövei mindenütt, egy 25 síkban feküsznek és ezen síknak a felső dobköpennyel való metszési vonalában úgy torkolnak be ezen felső dobba, hogy csak egyszer vannak meghajlítva. A csövek alsó vége mellett egy egyenes 30 vonalban fekszik, megfelelően a síknak a párhuzamosan haladó, tehát a tengely irányában metszett alsó dobbal való metszési vonalának. A rajzon csak ejfy csősor van teljesen 35 kirajzolva, a többiből mindenütt csak a mellső cső van feltüntetve. Ilyen, hosszirányban fekvő felső, keresztirányban fekvő alsó kazánnal és ezeket egymással összekötő vízcsőcsoportokkal el-40 látott meredekcsöves gőzkazánoknál, melyeknél az egyes csősorok ugyanabban a síkban maradnak, de felfelé sugáralakúan szétterjednek, az eddigi építési mód igen egyszerűnek és az üzem szempontjából 45 igen célszerűnek bizonyult ugyan, azonban azzal a hátránnyal jár, hogy a csöveknek a felső kazánban való betorkolását tekint re lehetetlen minden egyes csősorban annyi csövet elrendezni, amennyi a hő jó 50 kihasználása céljából szükséges lenne. Ily módon a csőnyalábokban hézagok keletkeznek, melyeken a lángok keresztülcsapnak, ami azután a hőkihasználást is befolyásolja. Eme hátrány kiküszöbölésére 55 és a gőzfejlesztés fokozására, a jelen találmány értelmében, egy-egy csősor csövei többé nem egy síkban torkolnak be a felsc kazánban, hanem csoportonkint úgy huzatnak felfelé széjjel, hogy csoportonkint több síkban torkolnak be a felső kazánba. 60 Ily módon a csőosztás jóval sűrűbbre vehető és a fűtőhatás, a legelső csőnyaláboknál, teljes mértékben kihasználható. Minden egyes csőcsoport csöveinek a felső kazánban való betorkolása azután min- 65 denütt az illető csőcsoport síkjának a felső kazán köpenyfelületével való metszési vo-Ili U cl ban történik, amint ez a 4. éi 5. ábrán látható, ahol (a) jelöli a felső kazánt, (b) az alsót és (c) a csöveket, melyek itt pl. 70 két síkban (I és II) vannak széthozva. Természetesen a gyakorlati kivitelnél több síkot, előreláthatólag négyet vagy még többet, fog kelleni alkalmazni, hogy a szükséges számú csövet lehessen betorkol- 75 tatni a felső kazánba. A csövek kicserélése ez esetben felfelé, azok hosszirányóban történik. A meredekesőnyalábnak a 6. és 7. ábrán rajzolt elrendezésénél a találmány lényege 80 a láng útjának irányára keresztben, csőutcák elrendezésében áll, melyeken át a csövek kicserélhetők anélkül, hogy ezzel a csősorok egyes csövei közt lángutok keletkezése elősegíttetnék. 85 A csövek kicserélését lehetővé tevő csőutcák elrendezése, meredekcsöves kazánoknál, önmagában véve ismeretes. Eddig azonban ilyen csőutcák csak másféle rendszerű, pl. az ismert Garbe-rendszerű kazá 90 noknál, alkalmaztattak, mimellett a lángutak elkerülésében álló célt sem nem igyekeztek elérni, sem tényleg el nem érték. A csőutcák ezen, önmagában véve ismert elrendezése ezzel szemben a szóban forgó 95 rendszerű kazánoknál egészen különleges előnyökkel jár, melyek már azáltal is indokoltnak látszanak, mert a meredekcsövek, melyek az alsó kazánt a felsővel öszszekötik, a tüzelőhely egész homlokszéles- 100 ségét elfoglalják, úgy, hogy köztük lángutak keletkezésének elkerülése igen nagy fontossággal bír. A lángnak az ilyen csőhézagokon való keresztülcsapása a esőnyalábok elégtelen 105 kihasználását eredményezné és, főleg hoszszúlángú szenek eltüzelésekor, hátrányos volna. A jelen elrendezésnél a láng számára utcák képződésének lehetősége azáltal van teljesen kizárva, hogy a csőnyalá- 110 bok zárt falat képeznek, mely közvetlenül ki van téve a láng fűtőhatásának és mely a lángot a keskeny gázcsatornákon keresztülvonulni kényszeríti, ami a hő elképzelhető legtökéletesebb kihasználását eredmé- 115 nyezi. A láng irányára keresztben fekvő