88293. lajstromszámú szabadalom • Repülőgépek hordozó szerkezete

- 3 -A (70) dugattyút befogadó olajjal töltött (79) henger felső része a nyomóléggeí töltött (80) hengerrel közlekedik. A (79) henger közepe táján (81) benyúló karima 5 van kiképezve, melyhez a (83) rúgó szorít egy nem tömítő (82) tárcsát. A (70) dugattyú centrális (84) nyúlványa kisebb átmérőjű, mint a (81) karima szabad átmérője. 10 A működés módja a következő: A feltüntetett állásban a (60) hüvely a (47) agy forgását nem gátolja. Ha , az agyat el akarjuk reteszelni, a (60) hüvelyt rudazata révén leszülyesztjük íigy. hogy 15 hornya az (58) foggal fogjon össze. A hüvely ekkor az aggyal kapcsolódik úgy, hogy az agynak ,s a vele egyesített hordozófelületeknek forgó mozgását fokozatosan lefékezi a (70) dugattyú, mely csak 20 fokozatosan képes az olajat a felső (80) hengerbe szorítani. Ha a dugattyú (84) nyúlványa a (82) tárcsára ér, a (72) kilincs a rajta túlhaladott (71) fog elé csapódik. Ha ekkor a forgótömegek eleven 25 ereje az olaj átszorítása és a levegő sűrítése révén már elfogyasztatott, a hordozófelületek megállnak azon helyzetben, mely ezen rendeltetésüknek megfelel. Ha az eleven erő még nem fogyasztatott volna 30 el, akkor a hüvely tovább fordul el, úgj, hogy a (84) nyúlvány a (82) tárcsát a (83) erős rúgó ellenére hátraszorítja; az eleven erő elfogytakor a (83) rúgó ismét kifelé szorítja a dugattyút s ennek folytán 85 a (71) fog a (72) kilincsre ütközik s ennek révén a (75) erős rúgót szorítja össze. Ily módon tehát egy ideig kismérvű lengések létesülnek, amíg végül beáll az egyensúlyi helyzet, amelyben a (70) dugattyúra nem 40 hat a (83) rúgó s a (72) kilincs sem szorítja össze a (75) rúgót. Hy módon tehát minden egyensúlyi változás rugalmasan, de hatékonyan javíttatik ki s a szárnyak mozdulatlanul és párhuzamosan tartat-45 nak, mert az (58) és (59) fogak helyzete a szárnyak párhuzamos állásának felelnek meg. Az elreteszelés oldására a (62) emelő révén a (60) hüvelyt megemeljük s ezáltal az 50 (58) fogat és a (47) agyat felszabadítjuk. Differenciál és kapcsoló. Ezen szerveket a (47) ós (48) agyakkal egyesített (85), ill. (86) kúpkerekek ós a (87) hajtó kúpkerék képezi, mely alkalmas áttétel és kapcsoló 55 révén van a hajtómotorral kapcsolva. A hajlásszög-változtatás. Ismertettük már a hordozó felületeknek csavarszárnyakká való átalakítását; az erre szolgáló szerkezet, melynek révén a szárnyak hajlásszögét módosítani lehet, lehetővé 60 teszi a szárnyak hajlásszögének módosítását, vagy reverzálását is. Stabilizáló berendezés. A stabilizálást a hordozófélületeknek csavar szárnyak gyanánt való használatakor a felületek 65 végeinek időszakos differenciális torzítása révén érjük el, míg ha a felületeket hordozófelület gyanánt használjuk, végeiket rendes módon torzíthatjuk el a stabilizá lás céljára. 70 A stabilizáló (90) emelőhöz kapcsolt (91, 92) parallelogram révén a (93) orsót a (94) golyóscsukló körül elbillenthetjük, A hordozófelületekkel szemben a (93) orsó (95, 96) csuklós golyó járatokkal bír, 75 melyeknek külső gyűrűjéhez a (97, 98) hü velyek Vannak erősítve, (la, ábra). E hüvelyekbe vannak rögzítve a (99, 100) karmantyúk révén a (89) csövek, melyek a (97, 98) hüvelyekben szabadon fordulhat 80 nak el s az egyes szárnyakon nyúlnak végig. A szárnyak végeinek közelében a (89) csövek (101, 102) csavarmenetekkel van nak ellátva, melyeknek (103, 104) csavar- 85 anyái (105, 106) karok révén a (107) segédtartóhoz vannak kapcsolva, mely a felület végének bordáit egyesíti. A (105, 106) karok keresztülnyúlnak a (107) segédtartó megfelelő nyílásain, úgy, hogy a (89) cső 90 körül elfordulva elbillenhetnek, de oldal irányban nem moroghatnak el. A (89) csőbe nyúló és a főtartóhoz rögzített (108) pecek a (89) csőnek a főtartóhoz képest való elfordulását meggátolja. 95 Ha a pilóta a (90) emelőt működteti, (96) golyós csukló a vele szemben álló csavar forgásaxisához képest excentrikus helyzetbe kerül. Ennek folytán , a (101, 102) csavarok a (89) orsóval eltolódnak s 100 ennek folytán a (103, 104) csavaranyák elfordulnak úgy, hogy a hordozó feliilei hátsó széle a támadási élhez képest a (107) segédtartó hossza mentén megemeltetik, vagy sülyesztetik. A rugalmasság igény- 105 bevételével a szárny ezen deformálását a felület aerodinamikai hatásfokának csökkentése nélkül eszközölhetjük. Láthatjuk ebből, hogy ilyenkor a hordozófielületek időszakos differenciális deformálódást no szenvednek, melynek révén hatásuknak azt a decentralizálását érjük el, mely o stabilizáláshoz kívánatos Ha a felületek (nincsenek csavarrá átalakítva, hanem hordozófelületeket képeznek, akkor a fent 115 ismertetett elrendezés az oldalstabilitást ép úgy biztosítja, mint egy közönséges aeroplánban.