87524. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ezüst és más nemes és nem nemes fémek által alkotott ötvözetek elektrolytikus szétbontására

Megjelent 1931. évi február hó 16-án. __ MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 87524. SZÁM. — Vll/i. OSZTÁLY. Eljárás ezüst és más nemes és nem nemes fémek által alkotott ötvözetek elektrolytikus szétbontására. Dr. Carl Rudolf vegyész Wien. A bejelentés napja 1923. évi junius hó 25-ike. Ausztriai elsőbbsége 1922. évi november hó 24-ike. Oly nemesfémötvözetek, különösen ezüstötvözetek elektrolytikus szétbontására szolgáló és a gyakorlatban használatos eljárások, amely ötvözetek nem vet-5 hetők alá valamely közvetlen elektrolytikus raffinációnak pl. Moebius-féle raffináció), azon alapulnak, hogy valamely savanyú elektrolytban úgy az ezüstöt, mint a nem nemes fémeket, különösen re-10 zet, anodikusan feloldjuk, az így nyert oldatot a kathódától különválasztva tartjuk, lefejtjük és az elektrolytikus cellán kívül, egy ezüstcementáló berendezésben abból az ezüstöt kivonjuk. Az ezüsttelení-15 tett oldatot azután állandó körfolyamatban, amelyet egy szivattyúval tartunk fenn, a kathódaterekbe ismét bevezetjük. Ezen eljárásnál az alkalmazható anódaáramsűrűség 2.5—3 amp pro dm2

, ami a 20 nemes fémek kiválasztását aránylag hoszszadalmassá és az eljárást költségessé teszi. A jelen találmány szerint: 1. lehetséges az energiaszükséglet foko-25 zása nélkül 6 amp., sőt 10 amp. pro dm2 áramsűrűséget alkalmazni, miáltal a kiválasztás 2—4-szer oly gyorsan megy végbe. 2. az ismert eljárással szemben a körül-30 ményes és költséges cementáló berendezés teljesen elesik. 3. elesik az elektrolytcirkulációs szivattyú és annak energiaszükséglete; 4. a nemes fémeket minden veszteség 85 nélkül nyerjük ki, míg más eljárásoknál azoknak bár egy kis része, de állandóan a kathódán lecsapott fémbe (réz) megy át; 5. az elektrolyt teljesen változatlan marad, tehát annak regenerálása — más eljárásokkal szemben — nem szükséges. 40 Az eljárás a következő tényen alapszik: Ha ezüstötvözeteket anodikusan, lehetőleg valamely semleges elektrolytben oldunk, amelynek anionjai az ezüsttel és nem nemes fémekkel könnyen oldható sókat 45 képezhetnek, míg a kathódán normális hydrogénkiválás mellett hydroxylionok keletkeznek, úgy az elektrolysisnél ezüstoxyd és a nem nemes fémek hydroxydjainak egy keveréke keletkezik. Ha az elek- 50 trolytot hatásosan keverjük, úgy az öszszes képződött ezüstoxydrészecskék a kathódához jutnak, ott mint depolarisátor hatnák, a hydrogénképződést megakadályozzák, miközben quantitative íinoman el- 55 osztott, a kathódához nem tapadó fémes ezüstté redukáltatnak, vagyis a hydrogénképződést a kiválasztott anyag ezüsttartalmának megfelelőleg csökkentik. A nem nemes fémek hydroxydjai azon- 60 ban kathodikusan egyáltalán nem, vagy csak részben redukáltatnak. Az ezüstoxyd depolarisáló hatása ezen eljárásnál a fürdőfeszültség lényeges csökkenését eredményezi, amely ezüstben félig-meddig 65 gazdag ötvözeteknél kereken 30%-ot tesz ki, ellentétben a depolarisáció nélkül dolgozó elektrolysissel. Ha az elektrolysis befejezte után az elektrolytet derítjük és leszűrjük, úgy a fémes ezüst és esetleg je- 70 lenlévő más nemes fémek és nem nemes fémek, valamint a nem nemes fémek hydroxydjainak keverékéből, a két utóbbit hígított savval, esetleg levegő, vagy gőz befúvásánál kioldhatjuk, miközben a 7:> nemes fémek fémes alakban és nagy tisz-