87418. lajstromszámú szabadalom • Motoros eke

lehetőleg kis helyen (rövid úton) való megfordulhatás céljából, valamint a hátrafelé és a hazafelé haladáshoz azonban kívánatos, hogy az eketestek leemel-5 hetők legyenek a földről. Erre a célra a (Jl) csavaranyától (J3) drótkötelet vagy láncot vezetünk két csigán át az eke, ill. az (F) kengyel hátsó végéhez, úgy hogy a (B) eketartó, mellső ós hátsó végén, tO egyenletesen és egyidejűleg emelkedjék meg, az eketestek oldalirányú mozgékonyságát azonban ez meg ne gátolja. A vezető ülése célszerűen úgy van elrendezve az eketestek mögött, ill. felett és t5 az (M) kormányemelőtől oldalt, hogy ez az (M) emelő a balkézzel, az eketestek kiemelésére való csavarorsó pedig a jobb kézzel legyen kezelhető, míg a vezető lábai az (FI, F2) láblemezeken (2. ábra) 20 nyugosznak, úgy hogy a vezető az eketesteket a szükségeshez képest terhelheti meg. A jobboldali (r) átmérőjű hajtókerék célszerűen a megelőző barázdában fut 25 (2. ábra), miért is a baloldali hajtókeréknek kevéssel kisebb (r2) átmérője van. E kerék kerületén, mint a 2. ábrán látható, célszerűen (o) lécek vannak élükre állítva és ferdén úgy felhegesztve, hogy az 30 ekével kemény úton haladva ezek (rl) átmérőjű futófelületet képeznek, mely átmérő közel olyan nagy, mint az (r) átmérő, úgy hogy ilyenkor is közel vízszintesen fekszik a tengely. 35 Fontos az ilyen kisekénél végül a hajtómű is. A 2. ábrán feltüntetett új hajtóműnek az az előnye van, hogy aránylag kevés, kis, könnyű és olcsó kerékkel igen nagy áttételt enged meg, mimellett a 40 hajtómű éppen a kis helyszükséglet miatt, könyen elhelyezhető pormentesen egy aránylag kis tokban. A 2. ábrán látható hajtómű két nagyobb, (b) és (í) kúpkerékből ós több, ezek közt elrendezett kisebb 45 (c, c) kúpkerékből áll, ahol is esetrőlesetre az egyik, pl. a (b) kereket hajtjuk. A (c, c) közvetítő kúpkerekek a (d) kis fogaskereket hajtják, míg az (f) másik kúpkerék, pl. a (g) tengely közvetítésével, f)<t a (h) kis fogaskerék hajtására szolgál. Természetes, hogy az esetben a (d) kis fogaskerék ugyanabban az értelemben hajtatik, mint a (b) kerék, ellenben a (h) kis fogaskerék ellenkező értelemben. Ez ?,f, azonban a jelen találmány szerint azáltal egyenlítődik ismét ki, hogy a (d) fogaskerék egy a baloldali hajtókeréken elrendezett, külső fogazású (e) fogaskerékbe, a (h) fogaskerék pedig egy a jobboldali hajtókeréken kiképezett, belső fo- 60 gazású (i) fogaskerékbe kapaszkodik. Ily módon mindkét (d) és (h) fogaskerék előre hajtja a hajtókerekeket. Ezeket a fogaskerékáttételeket már most a szükséghez képest úgy lehet megválasztani, hogy pl. 65 különböző nagy hajtókerekeknél mégis ugyánaz a húzóerő gyakoroltassék mindegyik kerékre, vagy esetleg tetszőlegesen, pl. az X:y aránnyal fordított arányban fokozatosan csökkenő húzóerők. 70 Kúpkerékáttétel helyett természetesen homlokkerekes planétaáttétel is használható, melynek belső fogkoszorúját hajtjuk, míg közvetítőkerekei a (d) kis fogaskerék hajtására, külső fogkoszorúja pedig 75 a (h) kis fogaskerék hajtására szolgálnak. Ez az új áttevőhajtómű emellett még azzal a további előnnyel is jár, hogy a kerekek sajátszerű elrendezésével a két hajtókerék közül az egyik, pl. megfordu- 80 lásnál, tetszőlegesen előre- vagy visszafelé gördülhet anélkül, hogy ezzel az áttett hajtómozgás a legkevósbbé is megzavartatnék. Hogy az ekével a barázda végén lehe- 85 tőleg kis helyen meg lehessen fordulni, a jobboldali hajtókerék, ill. a (h) kis fogaskerék (k) fékkel van ellátva. Az (N) fékemelő az ülés mellett a jobboldalon úgy van elrendezve, hogy akkor, ha a vezető 90 bal kezével az (M) kormány kerékvezérlőemelőt kifelé nyomja (lásd a 2. ábra pontozott vonalait), jobb kezével egyidejűleg visszahúzza az (N) lékemelőt és pedig annál erősebben, minél jobban ki kell hogy 95 hajoljon a kormányzáskor oldalra és hátra. Valamennyi motoros ekénél fennáll az a veszély, hogy a keretnek el nem kerülhető elhajlásai a helyes fogkapcsolódást 100 megzavarják. Hogy ezt elkerüljük, a jelen találmány értelmében úgy a mótor, mint a,z (a) kis fogaskerékkel való kúpos kapesolószerkezet csapágyai, valamint a (g) hajtóműtengely csapágyai, ill. a kis io- 105 gaskerekek két csapágya, végül a hajtőkerekek tengelyének csapágyai egyetlen közös, a hajtóműtokot tartalmazó, szürke-, temper- vagy acélöntvényből való keretben vannak elrendezve. Minthogy ez a 110 keret nem csavarodliatik el, ezért valamennyi kerék és pedig az (a, b) kerekek, a (b, c, 1) kerekek és végiil a (d, e) és a (h, i) kis fogaskerekek is mindig pontosan ós helyesen fognak egymásba kapasz- 115