87077. lajstromszámú szabadalom • Buktató szerkezet bányasiklók kocsihoz

Megjelent 1931. évi május hó 269-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 87077. SZÁM. — XH/a. OSZTÁLY. Buktató szerkezet bányasiklók kocsijaihoz. Császár Pál Baglyasalja. A bejelentés napja 1922. évi október bó 12-ike. A találmány olyan buktató szerkezetre vonatkozik, amelynek segítségével bányasiklóknak valamely járatból a szállító folyosóhoz érkező kocsit buktatás útján ki-5 üríthetjük. A találmány lényegét az teszi, hogy a sikló vágányának végső része a megrakott kocsi súlyának hatása alatt a szállító folyosó felé önműködően lebillenő himbaként van kiképezve és elrendezve, 10 melyet a kocsi kiürülése után egy ellensúly hoz vissza eredeti helyzetébe. A találmány továbbá a kocsi kiürítő ajtajának a buktatás előtt való önműködő nyitására és a kiürítés után való önműködő záródá-15 sára is kiterjed. A mellékelt rajz a buktató szerkezetnek a C. 3314. alapszámú szabadalomban leírt, alacsony járatokban való használatra alkalmas, vályúalakú kocsiszekrényre szer-20 kesztett kiviteli alakját tünteti fel példaképpen anélkül, hogy a találmány ilyen kocsiszekrényekre volna korlátozva. Az 1. ábra a buktató szerkezetnek hossznézete a buktatás előtt, a 25 2. ábra ugyanannak végnézete a szállító folyosó felől, a 3. és 4. ábrák a kocsiajtó önműködő nyitó-, záró- és elreteszelő szerkezetére vonatkozó részletek, az 80 5. ábra az 1. ábrának megfelelő felülnézet, s a 6. ábra a buktatást szemléltető általános elrendezés. A himbaként elrendezett utolsó (A) sín-85 szál-pár (p) tengely körül lenghet, amely a (k) U-vas gerendára szegecselt (u) szögvasakban van ágyazva. A sínpár csaplyukai a síntalpra szegecselt (t) szögvasakban vannak kiképezve. A (p) íorgásten-40 gely egyszerű módon biztos ágyazást kap, ha a (k) gerendát szorosan egy talpfára feszítjük és (o) szögvasrudak segítségével a helytálló vágány utolsó talpfájára ráfeszített második (j) U-vas gerendával kötjük össze. Az utóbbira fekszik fel az 45 (A) sínpár-himba nyugalmi helyzetében ennek a belső vége, amelynek vezetésére szarvalakú (r) lemezek vannak a (j) gerendára erősítve. A himba e végéhez csatlakozó helytálló sínpár (s) karmokkal szin- 50 tén a (j) vasgerendára van leerősítve. A himba külső végén az (A) sínek félköralakban fel vannak hajlítva, hogy a buktatott kocsi róluk le ne szaladjon. A felhajlított végek előtt (1) harántvas mere- 55 víti a sínpárt. A himba belső vége felé van a vágány síneire erősítve a közöttük elhelyezkedő (i) szekrény, amely homokkal vagy effélével megtöltve az ellensúlyt alkotja. Az önműködő nyitó-, záró- és elreteszelő szerkezethez tartozó ütközik a himba külső végére erősített (m) toldatokon, ill. az ezeket összekötő s a himba hosszirányában tovahelyezhető (n) haránttartón vannak elrendezve. A feltüntetett példa esetén az (a) kocsi (c, d) csuklók körül oldalra nyíló kétszárnyú (b, b) ajtóval van felszerelve (1. és 2. ábra). A csuklócsap körül tekerédő (e) 70 csavarrugó az ajtószárnyakat zárva tartani törekszik. Önműködő nyitásuk céljából a (b, b) ajtószárnyakra egy-egy a csuklócsaptól kifelé oldalra nyúló (f) kar van erősítve, amelyek az (m) síntoldatokra ál- 75 líthatóan erősített (v) ütközőkkel működnek együtt. Az elreteszelő szerkezet az ajtószárnyakra erősített, de a kocsiszekrény fenéklapja alá nyúló, szimmetrikusan elren- 80 60 65