87065. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kemence fémoxidok és elgázosítható fémek más vegyületeinek előállítására

lőtt hamu mennyisége viszonylag igen csekély, úgy hogy ez utóbbiakat a még bennük levő fémértékek kiválasztása céljából még' előnyösebb további olvasztás-5 nak vehetjük alá, amit még később pontosabban ismertetünk. Az említett előnyökre való tekintettel a találmány szerinti eljárás foganatosításánál az összadag" egész tüzelőanyagtartalmának 10 legnagyob részét az ágytüzelőanyagbrikettekbe visszük be. Az összadag egész tüzelőanyagtartalma 75—85%-ának az ágytüzelőanyagbrikettekbe való bekebelezése által kiváló eredmények érettek el. 15 A találmány gyakorlatának tipikus példájául szolgálhat a cinkoxid előállításának itt következő ismertetése, melynél úgy a tüzelőanyagot, mint a mumkaadagkeveréket brikettek alakjában alkalmaztuk. 20 Az egész adag összes szenének 85%-át tartalmazták a tüzelőanyagbrikettek és a maradék 35% a cinktartalmu anyaggal volt összekeverve. A tüzelőauyagbrikettek szénmosó maradékból 3%-os 25 koncentrált szuIfithulladéklúggal, mint kötőanyaggal voltak előállítva. A brikettezett munkaadag 90% ciliktartalmú anyag és 10% mosott porszén keverékéből állt, melyhez kötőanyagul 3% ssnlíiíhul-30 ladéklúgot adagolunk. Mindkétféle brikett lekerekített alakú volt. A mellékelt rajzon feltüntetett (53) és (56) lesimítok vagy kiegyenlítők úgy voltak beállítva, hogy a tüzelőanyag rétege 15 cm, a numkaadagé 35 8 cm volt. Igen jó eredményeket értünk itt el azáltal, hogy a (31) gyulladási kamrában az egyenletes meggyulladáshoz szükséges minimális hőmérsékletet tartottunk fenn, i0 azaz kb. 800—950°-ot. A (34) ércégési kamrában olyan hőmérsékletet tartottunk fenn, amelynél gyenge cink láng volt látható, pl. 1000—1050 '-ot és a (79; oxidálókamrában 1100—1250°-ot, mert ennél a hő,5 mérsékletnél a redukció élénken megy ( végbe és a szokásos munkakeveréknél a brikettezett munkaadag csupán jelentéktelen mennyiségben olvad meg s így a cink a salakba nem kerülhet. 50 Az ezen módszerrel előállított cink ha-J tározottan felette áll az ugyanezen ércből az eddig ismert kemencerendszerekben előállottnak. Különösen nem tartalmaz durva szemcséket és nem foltos, azonkí-55 vül igen világos. A munkaadagból kitermelt cink jelentékeny mennyiségű és salakelemzéselc kiderítették, hogy a találmány szerinti módszer foganatosításánál, több mint 90% cinket lehet kiválasztani. Emellett sem rudak, sem gereblyék nem 60 szükségesek, sem az adag megmunkálása nem szükséges a kemenceüzem közben. Az egyedül szükséges munka a briketteknek a kemencébe való juttatása és a salak, valamint a kivont brikettek eltávolítása, 65 melyeket alkalmas berendezésbe, vagy kocsiba csúsztatunk le. Emellett kikerüljük a fúvólyukak képződését és az adagnak a kemence oldalfalaihoz való tapadásából eredő hátrányokat és végül minden ezen 70 oldalfalakon fellépő befuvott levegő veszteségét. A briketteket egyenletesen adagoljuk és a két brikettfajta elégése egyenletesen megy végbe. A salak, mely egy aránylag vékony szénhamu és kiégett bri- 75 kettrétegből áll, könnyen eltávolítható és eltávolítása nem kíván külön kiszolgálást. Ha a találmány szerinti módszernek megfelelően a munkaadag fémtartalmú anyagát brikettek alakjában terítjük ki a 80 kemencetűzhelyre, a feldolgozott fémbrikettek csupán jelentéktelen összeolvadás mellett eredeti fizikai alakjukat megtartják. Természetesen kikerülhetetlen, hogy kezelés közben egyes brikettek össze ne 85 törjenek vagy el ne roncsolódjanak, de, mint előbb említettük, legnagyobb részük megtartja eredeti fizikai alakját. A kemencefolyamat után ezek a brikettek figyelemreméltóan kemények és fizikai 90 szempontból majdnem kokszszerűek, úgy hogy az ágytüzelőanyagbrikettek elsalakosodott szénhamujától könnyen elválaszthatók. A fémtartalmú vagy ércbriketteknek a 95 tüzelőanyagbrikettek hamujától való könnyű elkülönítlietősége akkor jár különös előnyökkel, ha az előbbieket a Wetherill-eljárás által el nem gázosított értékes fémek előállítására további kezelés- 100 nek vetjük alá. Ha a munkaadagbrikettek fémtartalmú anyag és széntartalmú redukálószer keverékéből állanak, a kivont brikettek a kivont fémtartalmú anyagon kívül még az elhasznált széntartalmú re- 105 dukálószer hamuját és ennek el nem használt részét is tartalmazzák. A hamu iőleg szilíciumból és alumíniumból áll és alapjában nem kívánatos a kivont fémtartalmú brikettek bármilyen esetleges 110 utólagos feldolgozásánál. így pl. abban az esetben, mikor a kivont fémtartalmú briketteket aknakemencében tükörvas előállítására dolgozzuk l'el, a brikettekben foglalt hamu elsalakosítására 115