86882. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasuti kikapcsoló

_ í — vagy emelőikar lehet, mely súlykönnynés céljából (30a) négyszögletes nyílással képezhető ld. Az (lia) ékf elületek ezen esetben a kapcsoló egyik karjától a másikig 5 nyúló (lb) híd gyanánt képezhetők ki, melynek mellső széle lejtősem van lemetszve oly célból, hogy a szemben jövő (1) kapcsoló horga (mely a 10. ábrán pontozottfln látható) felcsúszhat a hídra, h;t 10 túlságosam szorulnának a kocsik össze, ami által töréseket stb. elkerülhetünk. A 12. ós 13. ábrában feltüntetett alak oly kocsiknál alkalmas, melyek nem folytonos, hanem rövid vonórúddal bírnak. A 15 (3) keresztfej ez esetben közvetlenül és mereven van a (31) állvány révén a (bl) vonórúdhoz kapcsolva; ennek belső végére a (32) karima van szerelve, melyhez a (7) hüvely, valamint a (22) emelők belső 20 végei támaszkodnak. A (7) hüvely (7b) résekkel bír, melyekbe a (22) és (22a) emelők végei benyúlnak oly célból, hogy a (bl) vonórúddal lehetőleg annak axisa közelében jöjjenek érintkezésbe. A (7) hüvely 25 elforgásának meggátolására (7a) karja az alvázra erősített (34) állvány (33) résébe fog. A (34) állvány ágyazza továbbá a (8) orsót is, melynek révén a rajzon fel nem tüntetett fogaskerék-áttétel révén a vonó-30 rudat hosszirányban eltolhatjuk. Ily kiképzés mellett a vonórudat magát használjuk fel a kapcsolóhorgok feszültségének felfogására. A 14. és 15. ábrák oly változatot tün-35 tetnek fel, melyben a kapcsoló független elrendezésű a rövid, vagy folytonos vonórúdtól. A (3) keresztfej (3a) törzsének szabad végére szerelt (35) gallérhoz támaszkodnak a (22, 22a) emelők végei és a (7) 40 hüvely. A (7) hüvely mellső végén két vagy több (7b) füllel van ellátva, melybe a hüvely axisával párhuzamosan (36) rudak fognak, melyek mellső végeiken a (3a) törzsön eltolódható (37) karimához 45 vannak erősítve. A (7) hüvely, (36) rudak és (37) karima a (35) és (37) karimák közé a (3a) törzsre tolt nyomórugót fogják közre, mely a (35) karimái a (7) hüvelyhez szorítja. Ezen esetben a/, (1) kapcsolók 50 feszültségét a (38) rugó fogja fel. A (7) hüvely hátsó (7c) fülének furatán átnyúló (39) pecek mereven van erősítve a (40) állványhoz és a (7) hüvely elfordulását meggátolja. A (8) beállító orsó, mely a (40) 55 állványban van ágyazva és a (9) kúpkereket hordja, hasonlóan működtetik, mint az 1. ábrabeli példánál. Ha az ütközők egyike, vagy mindkettője beszoríttatik, (d) ütközője a (22) emelőre hat és a (35) karimát az (1) kapcsolóval ( előre nyomja, ellentétben a (38) rugóval, mely az összefogott kapcsolókat széthúzni igyekezve, azokat feszesen tartja. A 16. ábra centrális ütközőjű kocsin alkalmazható szerkezetet mutat, melynél ( az emelőkarok nem vízszintes, hanem függélyes elrendezésűek. Az (1) kapcsoló a (2) csap segélyével az alváz (43, 44) állványaiban eltolható (42) segédtengelyen szintén eltolható (41) keresztfejre van ' kapcsolva. A (7) hüvely is a (41) keresztfejre van kapcsolva, míg a (8) orsó az alváz (44) állványához van szerelve. A (42) segédtengelyre mereven erősített (45) állványrész (45a) fülei a (8) orsóhoz mere- 1 ven kapcsolt (46) csigakereket fogják körül. A (42) tengely (45) állványrésze és a (43) csapágy közé helyezett (47) nyomórugó a (45) állványrész, (8) orsó, (7) hüvely ós (41) keresztfej révén fogja fel az (lt 8 horgok feszültségét. A kívánt áttételnek megfelelően a (49, 49a), vagy (49b) pontokon ágyazott (48) emelőt az (f) ütközőnek beszorításakor a (g) vonórúd a 8. és 9. ábrabeli szerkezethez hasonlatosan úgy S működteti, hogy a (8) orsó és vele az (1) horog" kifelé tolódik s ezáltal a (45) és (43) részek közé fogott (47) rugó összeszorul. A 17., 18. és 19. ábrák a 16. ábrabeli £ (48) emelő oly módozatát tüntetik fel, mely hatékonyabb áttételt biztosít. A (8) orsó szabad végére erősített (50) karimára az alváz (55) és (56) állványaiban a kívánt áttételnek megfelelően az S (53, 53a), vagy (53b), ill. (54, 54a), vagy (54b) pontokban ágyazott hajlított karú (51) és (52) emelők hatnak, melyek a 2. ábrához hasonlóan vízszintes elrendezésűek. Az emelők belső végei az (50) karimához 1 fekszenek, míg külső végeik a (g) vonórúd belső végéhez fekvő (57) harántrúddal kullisszásan vannak kapcsolva. Ha kapcsoláskor az ütköző összeszorul, a (g) vonórúd az (57) rudat hátraszorítja, úgy 1 hogy ez a kulisszakapcsolat révén az (51, 52) emelőket csapjaikon elfordítja, úgy hogy azok belső végei az (50) karima révén az ütköző rúdjának mozgásával (a 19. ábra szakgatott vonalai szerint) ellentétesen l tolják előre a (8) orsót, (7) hüvelyt és (41) állványrészt az (1) kapcsolóhoroggal a két szembenálló horog összefogása céljából, mely után a (47) rugó mint egy vonórúdrugó fog működni. 1 A 20—27. ábrákban oly módosított szerkezet van feltüntetve, melynek célja a kapcsolás előkészítésének és a szétkapcso-