86375. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mintázott nyomólemezek előállítására

— 6 — a lemezt azáltal mintázzuk, hogy az öntőszekrény (38) fedelét lezárjuk és a maglemezt a képlékeny rétegre és a mintára rászorítjuk. Ily módon a nyomtató-5 lemez hátoldalán (39) kiemelkedések keletkeznek. A lemez (40) hátoldala felől nézve, ezek a (39) kiemelkedések egymástól 50 mm.-nyi távolságban vannak; ugyancsak 50 mm. távolság van a szélső 10 sorok és minta élei között. A minta (41) mellső oldala vagy nyomófelülete felől nézve azonban a kiemelkedések szélső sorai befelé a nyomtatási segélyvonaltól 25 mm.-nyi távolságban vannak. Az 15 öntőszekrény maglemezének (36) mélyedései és a nyomtatólemez hátoldalán levő (39) kiemelkedések továbbá úgy vannak elrendezve, hogy azok a sajtó (20) ágyában vagy asztalában kiképezett (42) mé-20 lyedéseknek felelnek meg, vagyis a (20) ágynak külső felületén levő mélyedések, amelyek a nyomtatólemez kiemelkedéseit fogadják be, egymástól (50) mm.-nyi távolságban vannak. 25 A nyomtatóminta öntéséhez előnyösen oly (43) magcsavarokat alkalmazunk, amelyek a maglemezben kiképezett mélyedéseken áthatolnak és a lemez kiemelkedéseiben csavarmenetes (44) lyukakat 30 képeznek, úgy hogy a nyomtatólemeznek a sajtó ágyában való megerősítésére alkalmas, előnyösen üreges megerősítő csavarok alkalmazandók. Ez a találmány lényeges jellemző mo-35 mentuma. A találmány szerint ugyanis oly nyomtatólemezt alkalmazunk, amelynek hátoldala jelekkel, pl. kiemelkedésekkel van ellátva; ezek a jelek a sajtó ágyában vagy asztalában kiképezett jeleknek fe-40 lelnek meg, úgy hogy a nyomtatólemez pillanat alatt pontosan beigazítható a sajtó ágyán vagy tartóján, tekintet nélkül a lemezek nyomófelületén levő széleknek a lemezek éleitől való távolságára. 45 A leírt eljárás útján készített lemeznek körülbelül a 15. ábrán látható keresztmetszete van. (45) jelzi az egyengetőt. A 16. és 17. ábra azt a módot mutatja, amely szerint lapos nyomtatómintából ro-50 tatiós sajtókhoz való görbített nyomtatóminta készíthető. Mindenekelőtt mintázható anyagból, pl. lekötött synthetikus gyantából vagy phenolkondenzatiós termékekből álló munkaradabot veszünk és 55 a lemez nyomófelületének mintázása közben a lemez (46) hátoldalában egy sor egymással párhuzamos V-alakú bevágást képezünk ki, úgy hogy a lemez a (16) ábrán látható keresztmetszetet kapja. Ezt a lapos lemezt megfelelő ideig, pl. 2—10 per- 60 cig hő és nyomás hatásának vetjük alá, azután nyomás alatt annyira lehűtjük, hogy még bizonyos mértékben hajlékony maradjon; ha azonban a lapos lemez már megmerevedett, azt ismét annyira meg- 65 melegítjük, hogy bizonyos hajlékonyságát visszanyerje. A lapos lemezt ebben a hajlékony állapotában görbítjük vagy előnyösen hűtött, hengeres tövis fölé hajlik, miközben a lemezt megterhelt fedél 70 vagy görbített süveg segélyével szorítjuk a tövisre. A lemez ily módon a 17. ábrán látható alakot kapja. A lemez hátoldalában kiképezett V-alakú bevágások iránya a lemez görbüle- 75 tének érintőire merőleges, úgy hogy a lemez könnyen hajlítható, anélkül, hogy fölös anyag kisajitoltatnék. A hajlításnál a bevágások fokozatosan összecsukódnak és megszűkülnek, amint a (17) ábrából ki- 80 tűnik. A (2) ábrán feltüntetett matrica előállítási módja a (19, 22) ábrákkal kapcsolatban leírva a következő: Az előnyösen egyenlő súlyrész ónból és 85 ólomból való (f) fóliát az egészen ólomból való (fl) lapra hengereljük át vagy ezzel más módon egyesítjük. Az (fl) fóliát oly rostkéregből való (Í2) rétegre ragasztjuk rá, amely kérek kismennyiségű a hő ha- 90 tása alatt képlékennyé nem váló, folyékony kondensatiós termékkel vagy phenolkencével van impregnálva. Ezután az (f2) rostréteget addig itatjuk vízzel, míg az egészen telítve nincsen és lággyá, haj- 95 lékonnyá és engedékennyé nem vál. Erre a célra előnyösen azért alkalmazunk vizet, mert ez aránylag súlyos folyadék, jó áthatóképessége van és a phenolos kötőanyagot, amellyel a rostréteg impregnálva 10( van, fel nem oldja. Víz helyett alkohol vagy más folyékony anyag vagy a phenolos kondensatiós termék szilárd oldószere alkalmazható ugyan, ele ez esetben az eredmény nem oly kielégítő, mint víz al- 10; kalinazásánál, mert ez a sejtfalakat a legjobban megpuhítja. A telítési folyamat közben előnyös, ha oly alkalmas kathalisatort, pl.horganychloridot vezetünk a rétegekhez, amely előidézi azt, hogy a hát-* m réteg akkor, ha a matrica előállításánál nyomást és hőt vagy mást és hűtést alkalmazunk, gyorsabban megmerevedik és megkeményedik és ez a megmerevedés alacsonyabb hőfokon következik be, mint- u; ha a háti-éteg csak a phenolos anyaggal volna impregnálva és azután vízzel volna