86306. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémoxidok és más fémvegyületek előállítására

- 4 — oly keverékeket alkotnak, melyek főleg cinkszilikátokiból, franklinitekből és kal­citból állanak és melyek víztartalma rendszerint 1—5%-ig terjed. Ezen keverö-5 dobból az anyag egy úgynevezett chilei szárazmalomba jut, mely a keveréket to­vábbi három vagy több perc alatt össze­keveri. Ezen malomból az anyag a bri­kettsajtóba kerül. Az előnyösen alkalma-10 zott sajtó mintegy 50 cm. átmérőjű, együttműködő hengerekből áll, melyek a megfelelő sajtolóíormákkal el vannak látva, úgy, hogy amint az anyagot felül­ről a hengerek közé vezetjük, az előbb 15 megadott nagyságú és alakú, mintegy 85 g súlyú briketteket kapjuk. A brikett­eajtó két hengerét erős rugónyomás szo­rítja egymáshoz, hogy a brikett előállítá­sánál mintegy 140 kg/cm2 nyomást kap-2Q junk. A briketteket, (melyek a keverékre szá­mítva 5—10% és a tüzelőanyag rétegre számítva kb. 15% nedvességet tartalmaz­nak) mintegy 75 cm hosszú, 50 cm széles 25 és 10 cm. magas kosarakba rakjuk, me­lyeknek oldalfalai vastag vaslemezből állanak és melyeknek fenekét mintegy 12 mm száltávolságú drótháló alkotja. Ezen kosarakban vagy hasonló tartá-30 nyokban szárítjuk és sütjük a briketteket, amennyiben pl. 12 db. kosarat négy, há­rom-három darabot tartalmazó sorban görgős tolópadokra rakunk, amelyeket aztán közvetlen tüzelésű csatornás szárí-35 tóba tolunk. A brikettek 1—2 óráig ma­radnak a szárítókészülékben, ahol mint­egy 200°C hőmérsékletnek vannak ki­téve. A szárított briketteket aztán r. ezíirlíókészülékből eltávolít,;.k, lehűt-40 jük és utánakövetkező felhasználás cél­jaira fedél alatt raktározzuk. A bri­kettek szárításának és sütésének az a célja, hogy azoknak elegendő szilárdságot adjunk, úgy hogy azok a raktározás, a 45. kemencéhez szállítás és a kézzel vagy va­lamely készülék útján történő adagolás durva munkájának alávethetők legyenek és elgázosítható fémtartalmuknak a kemencében való leadásakor is lényegében 50 megtartsák alakjukat. Mint említettük, bár a jelen találmány által nyújtott előnyök némelyike elérhető azzal is, ha a briketteket vagy csak a redukáló szerből, vagy csak a fémtartalmú 55 anyagból, vagy mindkettőből külön-külön készítjük, mégis előnyösebb, ha a sajtolt testeket redukáló- és fémtartalmú anyag keverékéből állítjuk elő. Míg tehát részben vagy egészben brikettált adagot egy réteg tüzelőanyaggal dolgozunk fel, előnyösebb 60 a brikettált adagot egy réteg tüzelőanyag­gal együtt, munkaadag gyanánt redukáló szer és fámtartalmú anyag keverékéből álló briketteket alkalmazni. Ezen előnyösebb foganatosítási alaknál 65 a redukáló szer és fémtartalmú anyag ke­verékéből alakított brikettekből álló mun­kaadagot egyenlő nagyságú és alakú tiizelőanyagbrikettekből álló rétegre rak­juk, miáltal az őszes eddig felsorolt elő- 70 nyöket megkapjuk. Más szóval a jól meg­gyúladt, illetve teljes égésben levő tüzelő­anyagbrikettekből álló alapon levő adag a teljes adagnak az átfiivott légárammal szemben való oly kis ellenállását bizto- 75 sítja, hogy a szélnyomás a hainutérben lényegesen kisebb lehet. Sok esetben az közönséges ventilátornak a szívó hatásá­val helyettesíthető, amilyet pl. a Wethe­rill-eljárásnál a füstnek a kemencéből való 80 kiszívására alkalmaznak, mert az a szívó­hatás már elegendő, hogy a folyamatban elégséges gáz-mennyiséget szívjon át az adagon. Az eljárást már most folytathatjuk, 85 anélkül, hogy kráterek, vagy meleg helyek képződnének, mímellett az égési gáznak az adag egész tartalmán való egyenletes eloszlása biztosítva marad. Megállapítot­tuk továbbá, hogy a cinknek, ólomnak és 90 más elgázosítható anyagnak úgy a reduk­ciója és (vagy) az elgázosodása, mint az utána következő oxidációja és a füstter­melés sokkal tökéletesebben megy végbe, mint a Wetherill-folyamat szokásos foga- 95 natosításánál, továbbá, hogy a maradékok sokkal kevesebb mennyiségű elgázosít­ható fémet tartalmaznak. A cinkoxid elő­állítás tipikus példájának a jelen eljárás szerint a következőt tekinthetjük: 450 kg. íoo ágyszénbrikettet (mely a maga egészében porszénből való lehet) az oxidáló kemence 10.5 m2 rostélyfelületére terítünk ki, oly egyenletesen, amint csak lehet. Ezen bri­kettek az előbbi munkamenettől a kemen- 105 cében maradt meleg hatása alatt meggyú­ladnak. Mihelyt sárga izzást értek el, redukáló szén és cinktartalmú anyag ke­verékéből előállított brikettekből álló mint­egy 5600 kg. súlyú munkaadagot rakunk no< rá. Az eljárás folytatásánál sokkal gyen­gébb fúvóáramot használhatunk, mint a Wetherill-eljárásnál eddig szokásos volt. A maradékokat 6—12 órás időközökben 115. távolítjuk el, de 8 órás munkaszakaszok adják a legjobb eredményt. A maradék eltávolításához szükséges kezelő munkások

Next

/
Thumbnails
Contents