86200. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerékabroncs járművekhez

— 3 — rájuk ható kompressziókat rugalmasan felfoghassák, azonkívül azonban az abroncs rugalmassága a különböző terhelésekhez alkalmazkodhassék, a lamellák (16) üregekkel vagy perforálásokkal vannak ellátva. A (2) szektoroknak ismertetett üreges és a szükséges pontokon nyitott kiképzése, továbbá a (8) összekötő részeknek csőszerű alakítása által az egész kerületen körülfutó zárt üreges gyűrűt kapunk, amelyben lévő levegő a szektorok belső falainak hűtésére szolgál. Ez a hűtőhatás igen tetemes, minthogy az üreges gyűrűben lévő levegő természetszerűleg a kerék forgása által, melynek sebessége folytonosan növekedik, továbbá a kerék vízszintes irányú haladása folytán, állandóan erős mozgásban tartatik. Az ezáltal keletkező szellőztetés az abroncs munkája által képződött melegnek az abroncsban való összegyűlését akadályozza meg. Annak a megakadályozására, hogy az egyenletlen pálya folytán oldalt fellépő lökések a szektoroknak a keréktalpban való «beékelődését» vonják maguk után, a szektorok rugalmas lamelláikkal a keréknek a tengelyre merőlegesen álló síkjában meg vannak osztva, úgy hogy laposan egymásmellett fekvő (2, 2) szektorsorok keletkeznek. Az így előálló szektor alsórészeknek befelé fekvő (6) oldalai teljesen simán vannak kiképezve oly célból, hogy az egymás mellett fekvő szektorrészek egymáshoz képest sugárirányban elmozoghassanak. Továbbá a szektorrészek mindegyikén az alábbiakban még közelebbről ismertetett és a keréktalphoz való megerősítésre szolgáló szerkezet van elrendezve. A csúszást gátló elemek elhelyezésére az abroncs külső kerületén félgömbalakú (17) és (18) toldatok vannak a szektorokon kiképezve. Ezen (17) és (18) toldatokra a zárt (19) gumifutószalagban kiképezett kivágások illenek, mely szalagot az abroncs ozás összetételénél húzzuk fel. A (17) és (18) toldatoknak a (19) gumiszalagba való kapaszkodása megakadályozza a szalag vándorlását, mimellett az egyes abroncsgyűrűknek egymástól függetlenül végbemenő rugózása nincsen gátolva. A szabadon lebegő abroncsok a keréktalppal való összekötésére (21) csuklós elemek kerülnek alkalmazásra, melyek egyrészt a szektorok csőszerű (22) csapszegeire és másrészt a keréktalp (23) csapszegeire támaszkodnak. Azonkívül a talp közepén még a (23) csapszegek számára való (27) csapágy van elrendezve. Az abroncsnak a talpban való ezen felfüggesz- 60 tése által elérjük, hogy az abroncsnak a kerületi irányban bizonyos játéktere van a talpban, miáltal a különösen az indítás és a fékezés alkalmával a pálya és az abroncs kerülete között keletkező ellenállás 65 a jármű erőközvetítő részeire, valamint a motorra rugalmasan vitetik át. Maga a keréktalp a bőrből vagy efféléből álló gyűrűalakú (28) védő- vagy csúszóbélések által oly tömören zárja körül a 70 futógyűrűt, hogy a befelé nyitott abroncsgyűrűk be nem piszkolódhatnak, sem nedvesség az abroncs belsejében össze nem gyűlhet Egyidejűleg azáltal, hogy a (21) tartószerkezet teljesen a talp belsejében 75 fekszik, elkerüljük annak az útban lévő akadályok által történő megsérülését. Szükség esetén a talpban külön segédnyílásokat lehet elrendezni, hogy az abroncs belsejében a légkeringést fokozzuk. 80 Az egész abroncsozás felszerelése következőkép történik: Miután a (2) szektorokat és a rugalmas lamellákat váltakozva összeállítottuk, azokat feszítőkészülék segélyével annyira összeszorítjuk a (24) talp 85 fölé, míg a (23) csapszegeket átdughatjuk. Ezután az abroncsozásra feltesszük a (19) gumiszalagot. Az abroncsozás, mint az minden továbbiak nélkül kitűnik, teljesen ugyanoly 90 módon működhetik, mint egy légabroncs, mimellett még a sugárirányban igen nagy rugózási képesség mellett az abroncsnak, a légabroncsozással szemben tetemesen nagyobb érintőleges rugalmasságát érjük el 95 a keréktalphoz képest. A légabronccsal szemben a találmánybeli abroncsnak még számos előnye van, melyek egyrészt a nagyobb élettartamban, megbízhatóságban, kényelmességben és a könnyebb javítható- 100 ságban állanak és másrészt a jármű jobb rugózásában nyilvánulnak meg. Ez az utóbbi előny főkép azáltal keletkezik, hogy az abroncs nagy rugalmasságának annak kissé nagyobb súlyával való együtt- 105 működésével a kocsitengelyek igen nyugodt fekvését érjük el. A (21) csuklós elemek alkalmazása által az abroncs futófelületére felvitt erők önműködően egyenletesen elosztatnak az abroncs egész ke- no rületére és pedig azért, mivel a keréknek a jármű önsúlya és a lökések által való megterhelésénél a pályán álló szektorok, valamint az ezekkel szomszédos szektorok a kerék középpontja felé nyomatnak. En- 115 nek folytán az egész abroncs oly igénybevételnek van kitéve, melynek az a törekvése, hogy az abroncsot a kerék közép-