84967. lajstromszámú szabadalom • Indítóberendezés elektromótorokhoz
— 2 — megerőltetést igényelne, másrészt azonban azzal a jelentékeny hátránnyal is járna, hogy a záró kilincsek csappanómozgásaihoz szükséges ütközőket a rugó által kifej-5 tett eleven erő igen erősen igénybe venné és ezek minthogy a kiiktatószerkezetekkel összeköttetésben állnak, alig volnának eléggé tartósan kiképezhetők. A találmány értelmében ezt a hátrányt azáltal kerüljük 10 el, hogy a kapcsolószerv a végső nyugalmi állásban a mozgatóberendezéssel kényszermozgásúan van kapcsoltatva és a mozgatóberendezés a kapcsolószervet ebből az állásból a rugó igénybevétele nélkül az első 15 közbenső nyugalmi állás közeléig magával viszi, ahol a kapcsolószerv szabadon bocsáttatik. Ezáltal a rugó feszültségének csak a közbenső nyugalmi állásból való tovamozgatásnál fellépő aránylag csekély 20 ellenállást kell legyőznie. Az ismert indítóberendezéseknél a kikapcsolószervre vonatkozólag fellépő további hátrány abban áll, hogy ezek a szervek elektromágnesek gyanánt vannak kiké-25 pezve, melyeknek magjai vagy fegyverzetei a zárókilincsekkel közvetlenül vannak összekötve. Ez a vonórugónak nagy rugóerejénél fogva az ütközők kikapcsolásához igen erős mágneseket igényel. A 30 mágneseket továbbá meghatározott kikapcsoló áramerősségre vagy feszültségre nem lehet pontosan beállítani, minthogy a zárókilinccsel szilárdan összekötött fegyverzetnek az ütközőben éppen uralkodó súrlódási 35 viszonyokhoz képest nagyobb vagy kisebb ellenállást kell legyőznie. A találmány értelmében a zárókilincsek szabadon eső ütősúly által kapcsoltatnak ki, mely kezdeti eltolását mechanikai úton kapja. En-40 nek az az előnye, hogy nagy ejtőmagasság és szükség esetén nagyobb ejtősúly megválasztása által (ami kiegészítő rugóerő által is helyettesíthető) a kiiktatási energia szintén erősen fokozható anélkül, hogy a 45 kiiktató mágnesnek nagy méreteket kellene adni. Mert annak következtében, hogy a mágnes fegyverzete mechanikai úton emeltetik, az esési magasság, illetve a fegyverzet löketmozgása az elektromágnes 50 méretezésénél nem játszik szerepet. Minthogy azonkívül a mágnesnek csakis felemelt fegyverzetnél kell vonzóerejét kifejtenie, tehát tartómágnes gyanánt lehet kiképezve, nagy fegyverzetsúlyhoz arány-55 lag kis méretű mágnes elégséges. Ha a mágnesfegyverzet emelése nem mechanikai úton történik, akkor eltekintve attól, hogy sokkal erősebb mágnesekre lenne szükség, nehézségeket okozna az emelőmágnesnek oly módon való tervezése, hogy az az áram-és feszültségváltozásoknak rendelkezésre álló határain belül egyrészt emeljen és másrészt a felemelt állapotban, ha a vonzóerő éppen aránylag nagy, a fegyverzetet eleressze. A zárókilincsek mágnes helyett a találmány értelmében a hajtómotor fordulatszámától függőségben röperőszabályozó segélyével is kiiktathatók, mely szabályozókészülék természetesen vagy közvetlenül vagy egy mechanikai úton emelendő vagy visszaállítható ütősúly közbeiktatásával hathat a zárókilincsre. A mellékelt rajzon a találmánynak példakép vett foganatosítási alakja van feltüntetve. Az ábrán csak a mozgatóberendezés van feltüntetve, míg a tulajdonképeni kapcsolószervet (kontaktusszerkezetet, kontroliért) ezzel valami módon összekötve kell elképzelni. Egyszerűség kedvéért feltételeztük, hogy a kapcsolószervek egy kiiktató és egy beiktató (vég-) álláson kívül csak egy közbenső (nyugalmi) állása van, amint ez például centrifugák hajtására való forgóáramú motorok indítására használatos. Emellett a stator a közbenső állásban a hálózatra van kapcsolva, míg a végállásban a fegyverzet elé kapcsolt indítóellenállás vagy csökkentve van, vagy egészen rövidre van zárva. A berendezés kiiktatott állásában van feltüntetve. A (p) tengely a nem ábrázolt kézi működtető forgattyúval vagy közvetlenül, vagy valamely áttétel, pl. lánchajtás útján áll öszszeköttetósben. Ugyanezen forgattyúval lehet pl. a féket is működtetni. A motort a (p) tengelyre ékelt (x) karnak az óramutató járásával ellentétesen való, körülbelül 90°-nyi elforgatásával indítjuk meg. Ezen mozgás alatt a karnak egy görgője az (y) : tárcsa hasítékába nyúlik, mely tárcsa az. óramutató járásának értelmében meghatározott szöggel a végső helyzetbe forgattatik. Az (y) tárcsa tengelyére lazán van felhúzva. A kapcsolószervvel (pl. a kontroller- : hengerrel) valamely módon a (q) emelő van szilárdan összekötve. Az (y) tárcsán az (u) menesztő van kibillenthetően megerősítve, mely a tárcsa elforgásánál a (q) emelőt és ezzel a kontrollerhengort is a talál- 1 inánynak megfelelően kényszermozgásúan magával viszi. A további elforgatásnál a (q) emelői (o) toldatával az (r) kilincshez ütközik és utóbbi által megakasztatik, míg egyidejűleg az (u) menesztő az emelőt sza- \ badon bocsátja, minthogy a menesztő a
