84959. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerékabroncs

kétoldalt elrendezett (7) nyakkal látható el, amely arra szolgál, hogy az abroncs megengedett kopásának határát jelölje. Terhelés alatt ez a nyak oldalirányban 5 összenyornatik (2. ábra) és az, abroncs szerkezete folyt ári a terhelés az abroncsfalak mentén befelé hat, úgy hogy az abroncs befelé megvastagodik és kiterjed, a falak tehát még fordulóknak nagyobb sebesség-10 gel való befutásánál sem mozdulhatnak el kifelé (2. ábra). Az abroncs szélei állandóan élesek maradnak, minthogy az abroncs egyenletesen kopik; a kopási határig, vagyis a (7) nyakig. 15 A háromszögű üregeknek a futókoszorún való alkalmazása menet közben erős tapadást biztosít az úttest felülete és az állandóan nyomás alatt álló gumiabroncs között, mivel az. útfelület az abroncs üre-20 geibe nyomul és ezáltal a kerék előre vagy oldalt csúszását még hirtelen fékezésnél is megakadályozza. Továbbá a háromszögű üregeknek egyenlő vastag és magas falai alig szenvednek valami kopást és mint-25 hogy a levegő az üregekben a benyomuló útfelület által összenyornatik, az út és futófelület között nem képződhetik vákuum. A (8) légkamra, valamint az abroncs 80 falai sajátos módon vannak kiképezve. A folytatólagos légkamra háromszögalakban van kiképezve, amelynek csúcsa le van tompítva (1. és 4. ábra). A lelapitott vagy letompított csúcson egy befelé nyúló (9) 85 borda van elrendezve. Ez| a kiképzési mód a csúosrésznek nagy igénybevételénél való elszakadását gátolja meg. A (8) légkamra (10) falainak jobb és baloldali belső (11) felületi konvexek és a légkamra legszéTe-40 sebb részén (12, 13) bázislekerekítésekben végződnek. Ezen lekereikítéisek belső oldalán két rézsútos vagy ívelt felület lehet elrendezve, melyeket belső (14) és (14a) bázisgörbületeknek fogunk nevezni. A belső 45 (14a) bázisgörbületek a (15) nyelvek belső felületén vannak elrendezve ós a (16) rögzítőabroncs fészkét képezik. Ezt a rögzítőabroncsot az abroncs belsejében a (15) nyelvekre helyezzük rá, még mielőtt az 50 abroncsot a kerékre szere.lnők. Az utóbbi műveletnél a (15) nyelvek és a (16) abroncs a légkamrát szorosan lezárják. Az abroncsnak a keréken való rögzítésére szolgáló szerkezet (25, 26) oldalsó ka-55 rimákból áll, amelyeket a talp belső felületére húzunk szorosan rá és melyek a kauesukabroncsot a rajzon látható módon rögzítik. A talpon való megerősítés csavarok segélyével történik, amelyek a karimákon és a talpon keresztülhatolnak és anyákkal szorosra huzatnak. (1. és 2. ábra). Az oldalsó karimák által befogott abroncsrészeket hosszirányban a két bázisgörbülettel megjelölt rézsútos felület határolja, úgy hogy ezen részek kifelé vastagabbak, ami által meggátoljuk azt, hogy ezen részek túlerősen nyomassanak befelé a nem engedő gyűrűs felületek közé, amelyek *a befogást végzik. Azáltal, hogy a jobb- és baloldali fal belső oldalai konvexek, a bázisgörbületekkel párhuzamosan fekvő (21) bordáknak az abroncs külső felületén való képzése mellett azt is elérjük, hogy a kaucsuk még a legnagyobb terhelés alatt sem mozdulhat el kifelé. Ez a berendezés, továbbá a falaknak hegyes szög alatt való behajlását és törését is meggátolja, valamint az anyagnak rugalmassági határán túl való igénybevételét még éles kanyarulatoknak gyors befutása esetén is megakadályozza. A falak belső felületének konvex alakja még azzal a hatással is jár, hogy a terhelésnek befelé irányú ló komponensei a nyakon és a légkamra bázisához közelebb fekvő szomszédos falrészeken hatnak, úgy hogy nagy összenyomásnál a 2. ábrán látható módon hasonló benyomódás jön létre, mint amilyet a nyak részére választottunk. Az abroncsnak ezen kiképzése, amely nagyobb mérvű engedékenységet és ö&szenyomhatóságot tesz lehetővé, nemcsak azzal a következménnyel jár, hogy az abroncs nagyobb (kb. 15—30 cm) hossz mentén érintkezik az úttesttel, hanem a bezárt levegőnek és az összenyomott guminak azon törekvése is elősegíttetik, hogy a normális állapotba gyorsan térjen vissza, ha — különösen nagyobb sebességnél, — erősebben nyomódott össze. Az úttesttel való érintkezés hossza a terheléssel változik és ennek következtében a terhelésnek növekedésével arányosan növeltetik a hordfelület is, ami által az abroncs önműködően válik a terheléssel arányosan ellent állóbbá. Az abroncs külső felületén elrendezett (21) merevítőbordák a fémből készült rögzítőkarimáfcnak az úttestre való ütődését meggátolják és egyúttal oly módon vannak kiképezve, hogy ezen karimák széle és a (21) merevítőbordák között nem lép fel súrlódás. A merevítőbordák egyúttal arra szolgálnak, hogy a falaknak kifelé hajlását és kitérését meggátolják. A fémkarima széle a kaucsukfaltól kevéssé, pél-