84686. lajstromszámú szabadalom • Javítások egy külső tagnak egy belső taggal való kapcsolsatán, illetve központos elhelyezésén, pl egy tengelyen agy orrnak az elhelyezésén vagy egy külző hüvelynek egy egy belső hüvelyen való elhelyezésén
— 3 — létesít, (c5)-nél pedig hézagot hoz létre, mellyel szemben a (d) kapcsolósorozat az ellentétes oldalon (d4)-nél képez szoros kapcsolatot s (d5)-nél hézagot. 5 A fenti elrendezés biztosítja, hogy a külső és belső tagok szoros érintkezésben maradnak, bármely irányú forgás esetén is s tengelyüket mereven és amennyire csak lehetséges központosán megtartják s 10 a két tag közötti bármely irányú mozgás meg van gátolva. A 3. és 4. ábrán látható kiviteli alaknál egy nagyobb méretű (c) kapcsolósorozat van a hüvely belső végén elhelyezve, a má-15 sik kapcsolósorozat (f) a tengellyel párhuzamos ékalakú kisebb hornyolatból áll, melynek sugara kisebb, mint a (c) kapcsolósorozat legkisebb sugara. Ebben az alakjában a két kapcsolósoro-20 zat a két hüvelyen bizonyos szögeltolódással van elhelyezve, hogy ezáltal mindkét irányú forgás esetén biztosíttassék a szoros kapcsolat s ha a két sorozat között a viszony olyan, hogy csak egy bizonyos 25 szögnek megfelelő helyzetben köthetők Össze, akkor az egyik sorozatnál a (z) éket alkalmazzuk, a másikban egy hosszúkás ékhornyot s módunkban. áll a főkapcsoló sorozattal való megfelelő bekötést elérni. 30 Az 5—6. ábra szerinti kiviteli alaknál a (b) külső tagot az (a) belső tagon — mint említettük — az (e) menetre csavart (el) orr tartja, melyhez a külső tag <g) orra illeszkedik. 35 Ebben a kivitelben az egyik kapcsoló sorozat párhuzamos (f) ékhornyokból áll, — mint azt már a 3. és 4. ábráknál leírtuk — a másik (h) kapcsolósorozatot pedig hasonló keresztmetszetű nagyobb sugártávol-40 ságban elhelyezett s kissé felfelé tartó hornyok képezik. A (h) hornyoknak adott kissé felfelé tartó irány ugyanazt eredményezi, mint fentebbiekben leírt kapcsolósorozatoknak 45 szögeltolása, vagyis szoros kapcsolatot létesít mindkét irányban való forgásnál. Ennél az elrendezésnél tehát tulajdonképen a szögeltolódást a tengellyel párhuzamos hornyok és kissé felfelé tartó hornyok 50 közti eltérés jellemzi, amely eltérés azonban csekély kell, hogy legyen, nehogy beékelődés álljon elő. Világos, hogy az 5. és 6. ábrán vázolt kapcsolósorozatok mindegyike felvehet 55 bizonyos felfelé tartó irányt, feltéve hogy a hajlásúkban különbség van s a hüvely tengelyéhez képest egymással ellenkező irányban hajlanak. A 7. és 8. ábrán látható kiviteli alak sok tekintetben hasonló az 5. és 6. ábrákon vá- 60 zolt kiviteli alakhoz. A rövid felfelé tartó <h) horonysorozat helyett (jl) lejtős felületű fogakkal bíró (j) fésűk vannak elhelyezve az (a) hüvely belső részén, amelyek a hüvely (b) részén kiképezett (j2) vája- 65 tokba vagy bevágásokba kapaszkodnak. Hasonló typusú fogak és vájatok az 1. és 2., 3. és 4. ábrákon feltüntetett (c) kapcsoló sorozatban is alkalmazhatók. A 9. és 10. ábrán vázolt hüvelyeknél a 70 kapcsolósorozat keresztmetszete szabályos sokszöglet, az így keletkezett nagy felületek könnyebben elbírják a reájuk eső nyomást s alakjuk olyan, hogy a hüvely anyagjából könnyen sajtolhatok s jobban 75 megtartják alakjukat, mint az előző ábrákon vázoltak egynémelyike. Az ábra mutatja a belső tag (a) részén és a külső tag (b) részén kiképezett (k) és (1) sokszögleteket. §0 A felületek gúla alkotó síkok szerint vannak kiképezve s az (1) sorozat alakja olyan, mint azt már a többi kapcsolósorozatoknál is láttuk, hogy könnyen elválik a (k) sorozattól. A (b) külső tagrészen el- 85 helyezett felületek párhuzamosan vannak elrendezve, míg az (a) belső tagrész felületei egymástól egy kis szöggel el vannak tolva. Világos, hogy mindegyik hüvelyrész felületsorozatai addig párhuzamosak, míg 90 a másik rész felületsorozatai el vannak tolva. Világos az is, hogy míg az egyik sorozat felületei párhuzamosak a tengelylyel, a másik sorozat felületei el vannak tolva. 95 A 11. és 12. ábrán látható kiviteli alaknál a hüvely mindkét részén levő kapcsolósorozatok symetrikusak ugyan, azonban a célból, hogy a bármely irányú elforgásnál a szoros kapcsolás fentartassék, a belső 100 tagrész (k) sorozata felületeinek egy nagy része elvágatik, illetve úgy képeztetik ki, mintha le volnának vágva egyik oldalukon [lásd (k')-nál] s épúgy a belső tagrész másik (1) sorozatainak felületei hasonlóan le- 105 vágatnak a másik oldalukon [lásd (l')-nél]. Ezen kiképzésnek ugyanaz a hatása van, mint a szögbeni eltérésnek s mint említettük a hüvely bármely részén kiképezhető. A rajzon az egyik felületsorozat párhuza- no mos a tengellyel, a másik szöget képez vele, de világos, hogy mindkét sorozat is szöget képezhet. A 9—12. ábrákon feltüntetett kiviteli módozatok előnye, hogy lemezanyagból me- 115 reven készíthetők, hátrányaikra a 13., 14., 15. és 16. ábrák ismertetésénél fogunk rámutatni.
