84686. lajstromszámú szabadalom • Javítások egy külső tagnak egy belső taggal való kapcsolsatán, illetve központos elhelyezésén, pl egy tengelyen agy orrnak az elhelyezésén vagy egy külző hüvelynek egy egy belső hüvelyen való elhelyezésén

rendszert tengelyirányban összenyomunk, mely esetben az érintkező síkok nem merőlegesek, hanem szöget képeznek a sugáriránnyal s a reájuk ható nyomás elesava-5 rásra (torzióra) veszi igénybe a nyomást közvetítő anyagot. A találmány továbbá a külső és a belső tag között hajtó és központosító szerkezetet létesít, amely szerkezet bizonyos érint-10 kező részei megakadályozzák a két tag közti bizonyos irányú elfordulást azáltal, hogy vagy a tagok végére vagy ahhoz közel vannak elhelyezve s a szerkezet más érintkező részei pedig az ellenkező irányú 15 elfordulást gátolják meg azáltal, hogy a tagok másik végén, illetve ahhoz közel vannak elhelyezve; a találmány további szerkezeti részei a külső tagot a belső tagon tengelyirányban nyomják, miáltal az érint -20 kező felületek szorosan összetartatnak, úgy hogy mindkét irányban együttesen fordulhatnak csak el s a két tag közti mindenirányú viszonylagos elmozdulás megakadályoztatik. 25 A találmány továbbá olyan forgó hajtókapcsolatot létesít, melynél egy külső tag a belső tagon tengelyirányban elmozoghat s megfelelő kiképzéséivel a belső tagnak sokszögletű felületi kiképzéséhez támasz-80 kodik s ezáltal az együttes forgást biztosítja s amelynél egy tengelyirányú erő a megfelelő felületeket egymáshoz szorítja, még pedig úgy, hogy egyszerre három felületpár érintkezik a tengely körül. 85 A találmány továbbá olyan központosító szerkezetet létesít, mely a külső és belső tag közötti minden viszonylagos elfordulást megakadályoz (külső és belső tagok lehetnek: bütyök és tengely, egy lehúzható 40 tárcsa külső és belső hüvelye), amely szerkezet a belső tagon kiképezett sokszegletű, páratlanszámú felületből áll, amelynek a külső tag belső részén megfelelő felületek felelnek meg, továbbá oly szerkezetet, 45 mely a külső tagot hosszirányban, illetve tengelyirányban nyomja a belső tag fölött s így azokat szorosan összezárja. A találmány forgó kapcsolásokon (például jármű kerekeken) javításokat eszkö-50 zöl, mint az alábbiakban látható. Áttérve a csatolt többé-kevésbbé diagrammszerű rajzokra: 1. és 2. ábrák járműkerékhüvelyek hajtókapcsolata bizonyos alakjainak részleges 55 nézetei. 3. és 4. ábrák a hüvelyek kissé más alakú kapcsoló szerkezetét mutatják, 5. és 6. ábrák ismét más kapcsoló alakokat mutatnak, melyeknél az egyik sorozatnak kissé hajlott formája van, 60 7. és 8. ábrákon lévő kapcsolónál ékes megoldás látható, 9. és 10. ábrákon az egyik kapcsolódó sorozat szabályos sokszegletű, 11. és 12. ábrák a 9. és 10. ábrán lévő kap- 65 csoló egy változott alakja, 13. és 14. ábrák egy a sokszegletű kapcsolódás ellen emelhető ellenvetést világítnak meg, 15. és 16. ábrák a 10. ábrán feltüntetett 70 kapcsolással szemben fennálló ellenvetést illusztrálják, 17. és 18. ábrák a 13. és 14. ábrákon feltüntetett ellenvetésnek megfelelően, a hiba kiküszöbölését mutatják, 75 19. és 20. ábrák az utóbbi szerkezet részleteit világítják meg, 21. és 22. ábrákon látható a 10. ábrán feltüntetett szerkezet hibájának megszüntetése. 80 A szerkezet egy kiviteli alakjának például az 1. és 2. ábrák szerint, a szerkezet lehúzható járműkerekek hüvelyeire van alkalmazva. Az (a) belső hüvely és a (b) külső hüvely két egymással megfelelően 85 illeszkedő kapcsolósorozattal bír, az egyik sorozat a hüvelyrészek belső végén, a másik sorozat a hüvelyrészek külső végén fekszik fel. (c) és (d) kapcsolósorozat általánosság- 90 ban alakban megegyezik; a (c) belső sorozat nagyobb sugártávolban van a hüvelytengelytől, mint a (d) külső sorozat, úgy hogy a (c) sorozat elemei elhaladhatnak a (d) sorozat elemei fölött, anélkül, hogy 95 azokkal kapcsolódnának. A (b) külső rész az ismeretes módon tengelyirányban elmozdulhat az (a) belső xész fölött, de egy az (e) menetre csavarolt ütközővel ez a csúszómozgás megakasztható 10 (nincs feltüntetve), ha egy karimát vagy más toldatot (nincs feltüntetve) a (b) rész végére helyezünk, melynek segélyével a külső részt a belső részre nyomhatjuk. A (c) és (d) kapcsoló felületeket V-alak- 10 ban benyomott síksorozatok, illetve nyúlványok és vájatok képezik; a (e) sorozat kúpja canvergens (összefutó) a (cl) kúppal s (d) sorozat pedig a (dl) kúppal. A (b) külső hüvely vájatainak (e2) és (d2) alsó 11 hornyolati síkjai az ugyanolyan hajlású síkokra felfekszenek, míg az (a) belső hüvely (e3) és (dS) f első hornyolati síkjai egy kis távolsággal el vannak tolva úgy, ho«;y amikor a külső hüvely tengelyirányban 11 szoríttatik a belső hüvelyre, a (c) kapcsolósorozat (c4)-nél szoros hajtási kapcsolást