84009. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés oldható anyagoknak tisztítására és kivonatolására

_• 4 — tartályba szívja, ahonnan az az (L) tartályba tér vissza, úgy hogy a folyadék az (L) tartályon, az adagon és az (M) tartályon át kering. Miközben a folyadék az 5 (M) folyadékmozgató tartályon áthalad, az iszap a folyadék mozgatása és a levegő bevezetése következtében pelyhek alakját veszi fel. A pehelyképződés elősegítésére az alább leírandó módon a folyadékhoz 10 igen kis mennyiségű pehelyképző szert, pl. olajat adhatunk. Ha a pehelyalakú iszap az (L) tartályban levő, a nyersanyag által képezett ágyhoz tér vissza, a szilárd maradékokon igen könnyen lerakódik. Az el-15 rendezés olyan, hogy az oldó folyadék egyegy tartályban ismételten kering, mielőtt a következő tartályba vezettetnék át, ami által az egyes tartályokban levő sóknak hatályos kivonatolását biztosítjuk. 20 Az iszap vagy annak egy része hab alakjában a folyadéknak felületére szállhat fel, végeredményben azonban minden esetben tiszta nitrátfolyadékot kapunk. Az olajnak vagy más pehelyképző szernek 25 fogyasztása igen csekély, így pl. calichenak folytonos feldolgozásánál nem több, mint 7 kg a kész nitrátnak minden tonnájára. Hatályos pehelyképzést érünk el, ha a folyadékhoz egyenlő részekben olaj-30 savat és fakátrányt adunk. A szilárd részeknek és a folyadéknak súlyaránya a tartályban körülbelül 1:1. vagy pontosabban kifejezve az 1.85 fajsúlyú keringő folyadéknak minden 4.5 literjére (gallon-35 jára) 4.5 kg caliche jut. Folytonos üzem számára több (pl. 10) tartályt alkalmazunk. A nyersanyagot, melyet célszerűen egy kettős köpenyű tölcsérben valamivel 100° C. feletti ihőmér-40 sékletre előmelegítünk, egy üreges tartályba (pl. az 1. számú tartályba) adagoljuk. Ugyanezen tartályba a 2. számú tartályból forró folyadékot bocsátunk, mely előzetesen a kivonatolt sókkal csaknem 45 teljesen telíttetett. Ezen folyadékot a 2. sz. tartálynak fenekétől az 1. sz. tartálynak fenekéhez egy csövön át vezetjük, mely a 2. sz. tartálynak (V) szelepét az 1. sz. tartálynak (W) szelepével köti össze (2. ábra). 50 Ugyanekkor a 3. sz. tartálynak fenekétől kisebb mértékben telített folyadék áramlik a 2. sz. tartálynak felső részébe. Ugyanez a folyamat megy végbe egészen a 8. sz. tartályig, melyet az elgözölögtető beren-55 dezésből visszatérő folyadék teljesen megtölt; ezt a folyadékot előzőleg a (G) gyíijtőtartályba szivattyúztuk. Miután a tartályok a leírt módon megtöltettek, minden egyes tartályban a folyadék lefelé menő irányban keringve keresztülhatol a tar- 60 tályokban levő anyagon és pedig addig, amíg az 1. sz. tartályban levő forró (pl. 110° C hőmérsékletű) folyadék annyira telítve van, hogy kereskedelmi célokra alkalmas tisztaságú nitrátot szolgáltat. Átlagban 65 a folyadék az egyes tartályokban háromszor, négyszer vagy még többször kering, ami körülbelül 2 órát vesz igénybe. Ezt követőleg a telített folyadék az 1. sz. tartályból a kristályosító tartályba 70 folyik és ezután az 1. sz. tartályt a 2. sz. tartályból, a 2. sz. tartályt a 3. sz. tartályból megtöltjük és így tovább a 7. sz. tartályig, melyet a 8. sz. tartályból töltünk meg, míg a 8. sz. tartályba a (K) tartály- 75 ból forró vizet vezetünk. Most a friss nyersanyaggal töltött 10. sz. tartályt hozzuk üzembe és azt az 1. szv tartályból megtöltjük, míg a 8. sz. tartályt a körfolyamatról lekapcsoljuk, úgy hogy 80 most az 1. sz. tartály a 2. sz. tartály helyébe lép stb. és a műveletnek leírt körfolyamata újból kezdődik. A 8. sz. tartályban levő teljesen kivonatolt maradékot mossuk és víztelenítjük és 85 ezután a tartályból eltávolítjuk. A mosófolyadékot a visszatérő folyadék számára való (C) tartályba szivattyúzzuk és ez a víz a körfolyamatban elhasznált víznek pótlására szolgál. 90 A nitrátok kivonatolására szolgáló ismert eljárásoknál a folyadékot a kivonatoló kazánokban forrásig szokás hevíteni és az ismert eljárásoknak lényeges jellemzője az, hogy a folyadékot elgőzölögte- 95 tés útján jelentékeny mértékben koncentrálják. A találmányt képező eljárásnál gyakorlatilag teljes kivonatolást érhetünk el anélkül, hogy a keringő folyadékot 110° C hőmérséklet fölé kellene hevíteni, 100 úgy hogy az elgőzölögtetésből származó veszteségek minimumra vannak csökkentve. Mint már említettük, a cirkulációs víznek mennyisége háromféle okból csökken 105 és pedig először is a maradékok kiürítésénél távozik víz, másodszor a kikristályosodó sók visznek magukkal vizet és harmadszor igen kis menyiségű víz vész el a kivonatolás közben elgőzölgés folytán. Kí- 110 sérleteink alapján megállapítottuk, hogy sovány nyeresanyag esetében hatályos kivonatolást csak akkor érhetünk el, ha az oldó folyadékot a maradékokról azoknak kiürítése előtt legnagyobbrészt eltávolít- 115 juk. Ezt a célt legelőnyösebben azáltal valósítjuk meg, hogy a viszonylag könnyebb mosóvizet a (K) tartályból a koncentrál-