82918. lajstromszámú szabadalom • Széndarás mikrofon

Megjelent 1934. évi július hó 2-án. ____ MAGYAR KIRÁLYI JgEBlK SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 82918. SZÁM. — vil/j. OSZTÁLY. Széndarás mikrophon. Szvetics Emil elektrotechnikus Budapest. A bejelentés napja 1921. évi október hó 1-je. Az elektrotechnikában már igen régi törekvés a széndarás mikrophonoknak javítása, mely törekvés azonban eddigelé nem vezetett teljesen kielégítő eredmé-5 nyekre. Ennek oka abban rejlik, hogy az ismert mikrophonok constructiója mechaniko-physikai szempontból nem tétetett behaitó kritika tárgyává. Ezen kritikát > szolgálják a következő megfontolások, mejq lyeket a mellékelt rajznak 1. és 2. ábrája kapcsán akarunk ismertetni, ahol is az 1. ábra az ismert szerkezetű széndarás mikrophonnak metszete és a 2. ábra metszet az 1. ábrának a—b vonala szerint. 15

Ezen ismert mikrophon egyes részeit már most az áram útjának irányában akarjuk az említett kritikának alávetni. A feltüntetett mikrophonnál (1. ábra) a sfzéndara a rövid, rugalmas, körharánt-20

metszetű (h) szigetelőcsőben, az elektródahüvelyben van elhelyezve, mely két, körhengeralakú, a szén darával kör síkban érintkező (Cl, C2) szénelektrodával van elzárva, Ezen elektródák egyike, a (Cl) actios elektróda, a szélénél rögzített (D) diaphragmához van erősítve és ezzel együtt rezeg, míg a másik, a (C2) reactios elektróda, mereven van megtámasztva és a széndaraszemcséknek ütköző felületéül 30 szolgál. Általánosan ismeretes, hogy a hanghullámok a (D) diaphragmát transversalis rezgésbe hozzák és hogy ezen rezgések a diaphragmával összefüggő, a (Cl, C2) 35 szénelektrodák közé foglalt, széndarából álló íi. n. laza contactusban azon elektromos ellenállásváltozásokat létesítik, melyek a mikrophon működését jellemző unduláló áramokat gerjesztik. A (I)) diaphragmának széle félkörha- 40 rántmetszetű peremmé van kiképezve, melyet a mikrophon kagylója talpának belső oldalán kiképzett köralakú vállal szorítunk a mikrophon tokjának belső oldalához. 45 A diaphragmának ezen szokásos megerősítési módja azonban deformálja a pereimet, amikor is ennek a mikrophon tokjával szándékolt pontérintkezés felületérintkezéssé válik, azaz a perem belapo- 50 sodik, minek következtében a diaphragmának lengési szabadsága korlátolttá válik. A széndarát magába foglaló (h) elekt'rodahüvelynek geometriai tengelye to- 55 vábbá merőleges a diaphragma síkjára, ezt középpontjában szeli és a forgási test alakjával bíró mikropbontoknak geometriai tengelyével összeesik. A gyakorlat tapasztalatai szerint már 60 most a széndarával körsíkban érintkező elektródák egymástól való távolsága akként választandó meg, hogy az lényegesen kisebb legyen, mint az elektródák átmérője; ugyancsak tapasztalati törvényen 65 alapszik, hogy az elektródák közötti tért nem szabad a széndarával teljesen megtölteni. Ha már most ezek figyelembevételével és a mikrophon legelőnyösebb, normális 70 helyzeténél, vagyis azon helyzetnél, amelyben a hengeralakú laza contacitus geometriai tengelye vízszintes, megvizsgáljuk a széndarával nem teljesen megtöltött elektrodaközi térben mű- 75 ködő súly- és nyomáselosztást és tekintetbe vesszük, hogy differentialis erőkről van szó, melyekkel a hanghullámok a diaphragma közvetítésével a laza contac-