82656. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó eljárás és berendezés erősen változó terheléssel dolgozó váltakozó áramú erőátviteli telepek hatásfokának növelésére
_ Megjelent 1934. évi október hó 1-én. ' MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 82656. SZAM. — Vll/g. OSZTÁLY. Szabályozó eljárás és berendezés erősen változó terheléssel dolgozó váltakozó áramú erőátviteli telepek hatásfokának növelésére. Kandó Kálmán gépészmérnök, Budapesten. A bejelentés napja: 1916. évi augusztus hő 30-ika. A találmány tárgya szabályozó eljárás és berendezés oly indukciós motorok hatásfokának növelésére, amelyek erősen változó terheléssel dolgoznak, mint pl. az 5 elektromos vasúti üzemnóí levők. A motoroknak a hatásfok javítása céljából való sajátszerű szabályozása annak a felismerésén alapszik, hogy adott feszültség mellett a váltakozó áramú induk-0 ciós motorok hatásfoka egy maximumig növekszik, ellenben további terhelésfokozás mellett ismét csökken. Ezen maximum minden kapocsfeszültség számára más és más terhelés mellett lép fel és, mint ez 5 az: alábbiakból kitűnik, addig, míg a motor hatásos vasteste telítési fokát el nem érte, mindenkor oly feszültségnél áll be, mely a terhelés négyzetgyökével arányos, amidőn is az erőfaktor (cos <p ) állandó 0 marad. Ennek megfelelően a találmány szerint a motort tápláló első vagy magasabbrendű áramforrás feszültségét közvetlenül vagy közvetve a terhelés, illetőleg az 5 erőfaktor változásának megfelelően a terhelés négyzetgyökével közelítőleg arányosan, illetőleg közelítőleg állandó erőfaktorra szabályozzuk. A jelzett viszonyok a következő meg-3 fontolásokból érthetők meg: Magától értetődik, hogy adott terhelés mellett a hatásfok maximuma a veszteségek minimumánál lép fel. A vasveszteségek közelítőleg arányosak 5 a feszültség négyzetével, míg a súrlódási veszteségek gyakorlatilag állandók, úgy, hogy az összveszteséget a (a) .... Q=A+Be2 +C1 i1 2 +C2 i2 2 képlet fejezi ki, melyben (A) az állandó súrlódási veszteséget, (e) a feszültséget, 40 (iJ illetőleg (i2 ) a primár-, illetőleg sekundár-áramerősséget jelenti; (B, C,) és (C2 ) állandók. Áz (a) egyenletben a vasveszteségek nincsenek az elméleti pontossággal meg- 45 adva, mert ezek, nem úgy mint ezt az egyenletben feltételezzük, az (e) feszültség négyzetével, hanem valamivel kisebb hatványával arányosak, mely elméletileg (1,6—-2) között fekszik, a gyakorlati ese- 50 tekben azonban rendesen nagyobb (1,8)nál. A viszonyok közelebbi vizsgálata azonban azt mutatja, hogy a súrlódási és vasveszteségek összegét (A'+B'e2 ) kifejezéssel annyira megközelíthetjük, hogy 55 ez a gyakorlati igényeknek teljesen megfelel. Ezen összegben azonban az (A') állandó többé már nem kizárólag a súrlódási veszteségeket jelenti, hanem mindkét (A') és (B') állandó úgy a súrlódási 60 veszteségektől, mint a vasveszteségektől függ. Az (i,) primáráramerősség, mint ez az 1. ábrából kitűnik, az (iw ) wattkomponensből és a wattnélküli komponensből 65 ered, mely viszont az (; m ) mágnesező áramból és az (jx ) szóródási komponensből tevődik össze a következőképpen: (b) i^iwH-An fix r Ezen áramkomponenseket a (W) összes 70 wattfogyasztással és az (e) feszültséggel a következőként fejezhetjük ki jó megközelítéssel : (c).. és mivel a mágnesező áram (im) arányos im =Me és 75 amidőn is (M) és (X) állandók.
