82604. lajstromszámú szabadalom • Tető és boltozat, (boltöv-) szerkezetek

— 3 — a gyártás alkalmával (pl. a formába helyezett változó alakú formáló betétek alkalmazásával vagy más módon) bizonyos különböző típusoknak vagy sorozatoknak 5 megfelelően különösen a befelé eső öv határoló felülete tekintetében különböző alakokat adunk, úgy a fedél belső falvagy mennyezetfelületének legváltozatosabb sík- vagy görbületi alakjait érhetjük 10 el, amelyek a formalemezek vagy kövek egymásra rakása alkalmával minden mintaállvány alkalmazása nélkül önmaguktól adódnak ki; ugyanez áll arra az esetre is, ha a találmány szerinti eleme-15 ket különböző alakú boltövek vagy boltozatok előállítására alkalmazzuk. Ugyanezen célt azonban a találmány egyik előnyös foganatosítási alakja szerint jóval egyszerűbben, nevezetesen egységes 20 formakőalakzattal is elérhetjük azáltal, hogy a formakőnek a tulajdonképpeni kapcsolódásra szánt részeit akként képezzük ki, hogy az egymásba kapaszkodó formakövek az összeállítás alkalmával 25 egymáshoz képest tetszőleges szög alatt beállíthatók és a beállított helyzetben rögzíthetők, úgyhogy az egymásbakapaszkodás betartása mellett az egyes, bármely kívánt szög alatt egymáshoz csatlakozó 30 elemi részekből tetszőleges gyakorlati görbe felület létesül. A találmány tárgya, mely még egyéb, alább ismertetendő előnyöket nyújt, a mellékelt rajzon néhány példaképpeni fo-35 ganatosítási alakjában függélyes harántmetszetekben vázlatosan van feltűntetve. Az 1. ábra egyszerű nyeregfedélnek egy részletét mutatja. A 2. ábrán a találmány szerinti egyen-40 szilárdságú tetőalakzatnak megfelelő foganatosítási alak van (torzított arányú léptékben) szemléltetve. A 3. és 4. ábrákon a formaköveknek további foganatosítási alakjai vannak fel-45 tűntetve. Az 5. és 6. ábrák a fedél alsó lehorgonyzásának két példáját szemléltetik. A 7. ábrán a találmány tárgyának boltozatokra és görbületi tetőkre (kupolákra 50 stb.) való példaképpeni alkalmazása látható. Az 1. ábra szerint a szorosan, mereven egymásba kapaszkodó formalemezek a külső vagy felső (1) rétegből és a belső 55 vagy alsó (2) rétegből állanak, amelyek a tulajdonképpeni kapcsolódásra szánt, célszerűen ékalakú harántmetszetű (5) toldattal vannak kombinálva. Minthogy mindegyik toldatnak pontosan a következő formalemez (1) és (2) rétegei közé 60 kell hatolnia, az utóbbiak közötti tér megfelelő módon ugyancsak ékalakú harántmetszettel van kiképezve. Az (1) és (2) rétegek, valamint az (5) toldatok akként vannak megszabva, hogy az (1) és (2) 65 rétegek találkozási helye és az (5) toldatok szabad vége között a bevezetésben említett célból a (3) üregek maradnak meg. A (2) rétegek alsó felületei a jelen példában folytatólagos síknak megfelelő 70 összefüggő (4) felületet alkotnak, mely, mint a bevezetésben ugyancsak említettük, vakolatréteggel közvetlenül látható el. Emellett az (a)-val jelölt vállrészek vagy fokok nemcsak a (2) rétegek foly- 75 tatólagos, sima csatlakozását, hanem az ékalakú kapcsolódás hatásához hozzájáruló célszerű kölcsönös belső alátámasztás elérését is lehetővé teszik. Egyébként a vállrész egymagában, vagyis ékalakú 80 kiképzés helyett párhuzamos rétegekkel és egyenlő vastagságú kapcsolótoldattal kapcsolatban is alkalmazható. Ha az 1. ábrán részlegesen szemléltetett rendszernek alsó végét lehorgonyozva vagy más 85 módon befogva képzeljük el, úgy világos, hogy az egymással lehetőleg pontosan kapcsolódó alakban kiképezett formalemezek egymásra helyezve önmagukat szabadon tartják és a támadó erőknek ferdén 90 lefelé mutató komponense, amidőn az elemeket összetolni iparkodik, az ékalakú kapcsolódás folytán csak még szorosabb kapcsolatot idézhet elő, illetve az (a) vállrészek célszerű belső alátámasztást és te- 95 hereiosztást nyújtanak. Az (1) rétegeknek külső felületei a közönséges cserépfedéshez hasonló összalakot mutathatnak, nevezetesen a cserepekhez hasonlóan lapolják át egymást és az 100 egymásfölöltti sorok egyes elemei téglakötésszerűen vannak egymáshoz képest eltolva; továbbá az (1) réteg külső felületének bármely magában véve ismert spe-. ciális kiképzést, pl. hullámos (hornyolt) 105 alakot adhatunk. Az (1., 2.) és (5) részek bármelyikében beágyazott vasbetéteket alkalmazhatunk. Ha valamelyik elem esetleg megsérül -vagy eltörik, úgy az elemeknek egymás- 110 sal való feltűntetett kapcsolódása meggátolja az illető elemnek pontosan ugyanolyan elemmel való kicserélését, minthogy ugyanilyen elem a helyükön lévő szomszédos elemek közé be nem illeszthető; figye- 115 lembe veendő azonban az, hogy az elemek kellő szilárdsága mellett a már eddigelé is aránylag ritkán szükségessé váló kiese-