82409. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tetszőleges objektumoknak tetszőleges távolságban való láthatóvá tételére elektromos úton működő felvevő és leadó készülékekkel
— 24 — kerületi pontja (d) utat fusson be. Pl. a (c) fényzáróhenger 100 cm kerületű s egymástól 10—10 cm távolságban egy-egy alkotó menti, V2 mm széles fényréssel van 5 ellátva. Forgása a (z) jelzőnyíl irányában pl. percenkint 60 fordulattal történik, vagyis minden egytized másodperc alatt egy fényrése vonul el az objektív és a gyűjtőlencse között. A (D) fényzáróhen-10 ger, mely ezen belül ellentétes irányban percenkint kb. 2400 fordulattal forog, 50 darab, egyenkint y2 mm széles fényréssel bír, melyek a henger alkotóival a jelen példában 11.2°-nyi szöget zárnak be. A két 15 fényzáróhenger fordulatszámából és fényréseinek számából következik, hogy míg a külső henger rése y2 mm-nyi mozgást végez, hogy a következő, közel alkotó irányú képelemsort vegye fel, ugyanakkor 20 és mindannyiszor a belső henger egy-egy harántrése is elfut felette. Ilymódon a gyűjtőlencse fókuszában egyazon időben csak egy kb. y± mm2 felületű képelem vetítődik az (E) pontra. Mivel a (B) 25 lencse (a hengerek elhagyása esetén) az egész képet az (E) pontba koncentrálná, a fényzáróhengerek által átbocsátott képpontok is valamennyien az (E) pontban fognak megjelenni, a kép bármely helyé-30 ről valók legyenek is. Ebbe a pontba helyezzük el a szeléncellát. A szelén, mint ismeretes, elektromos ellenállását a megvilágításával fordított arányban változtatja s így ha valamely áramforrás által 35 táplált áramkörbe iktatjuk, úgy ohmikus ellenállását a rávetített képelem fényintenzitásával arányosan változtatva az áramkörben olyan pulzálást okoz, mely az egymás után következő fényhatásokat 40 mintegy képviseli. A jelen esetben azonban a megkülönböztetendő fényhatások száma oly nagy, hogy azok megkülönböztetésére különleges szeléncella-elrendezésre van szükség. 45 A szelén használhatóságát korlátozza azon körülmény, hogy reagálása bizonyos tehetetlenségi tünetek közt folyik le. Nevezetesen az őt érő fényhatásra nem éri el azonnal maximális vezetőképességét és 50 azt a világítás megszűntével nem veszíti el rögtön. Ezt a tehetetlenséget Korn tanárnak sikerült kompenzációs kapcsolásával igen nagy mértékben kiküszöbölni. Hogy azonban a jelen esetben szükséges, 55 lényegesen nagyobb követelményeknek megfelelő cellát nyerjünk, különleges elrendezésre van szükség. Ezt a különleges cellaelrendezést mutatja a 3. ábra. Az (X) szigetelő anyagból készült tárcsa két egymástól (Y) szigetelőgyűrűvel elválasztott 60 fémgyűrűt hord, melyek nagyszámú, egymástól elszigetelt (a, f) szektorból állanak. Két-két szembenlevő (a) és (f) szektor között van elhelyezve a szeléncella, amely lényegében nem egyéb, mint vezet- 65 tők közé elhelyezett és azokkal nagy felületen érintkező szürke módosulatú szelén. A 3. ábra szerinti példaképpeni foganatosítási alaknál a szelén az (a) és (f) szektorok (e) közeiben foglal helyet, rendkívül 70 vékonyan rétegezve, bifilaris huzalokon, melyek közül az egyik huzal az egyik (a) szektorhoz, a másik pedig a másik (f) szektorhoz van vezetően kötve. Ezen bifilaris fémhuzalok szektorpáronként külön- 75 külön ismétlődnek, az egész kerületen. A bifilarhuzalok elhelyezésére csak az a fontos, hogy mind az (Y) gyűrű külső palástfelületén legyenek, de hogy milyen alakban, pl. parallel egyenesekben vagy spi- 80 ralisban feküsznek-e, az lényegtelen. A szelén maga ellenben folytonos gyűrűként töltheti be az egész (e) közt, vagy pedig szektoronkint karcolásokkal lehet elválasztva. A fémszektorokkal oldalt (K1 ( 85 K2 ) fémkefék érintkeznek, melyek egyszerre csak egy szektorpárt s vele egy cellaelemet kapcsolnak be az áramkörbe. Ilyen rendszerű cellacsoport van az 1. ábrán látható felvevőkészülékben is elhe- 90 lyezve s ott a (C) és (D) fényzáróhengerek hajtóművével magában véve ismert módon úgy kapcsolva, hogy a cellarendszer minden egyes képelem rávetítődése után egy cellahosszal elforduljon, úgy- 95 hogy minden képelem friss cellát kapjon, ahol is az áramot be- és kivezető kefék úgy vannak elhelyezve, hogy mindig csak 3, Z 3/ cella legyen az áramkörbe bekapcsolva, amelyik éppen az (E) pontban van. 100 A korong kerületén nagyszámú ilyen szeléncella van elhelyezve, úgyhogy mire egy cella ismét sorra kerül, ismét „kipihenheti" magát. Csakis így növelhetjük a másodpercenkinti képelemszámot akko- 105 rára, hogy az átvitel szabad szemmel is tisztán szemlélhető képet eredményezzen. A szeléncella a ráeső fénybehatásokkal arányosan befolyásol egy csillapodás nélküli elektromos rezgőkört, mely a Poul- no sen vagy a De Forest-féle drótnélküli telefonoknál alkalmazott rezgőkörrel analóg, melyek közül példaképen az elsőt ismertetjük : Áz (1) akkumulátor (1. ábra) vagy 115 egyenáramú generátor által előállított áram a (11) vezetéken, a (12) rheostaton, a nagy önindukciótényezővel, de nem
