80857. lajstromszámú szabadalom • Izzókatóda csövekhez való közbenső elektóda

közt olyan mező áll fenn, melv az elektronokat a tértöltő háló felé húzni igyekszik. Nem elég tehát arról gondoskodni, hogy az elektronok, melyeknek az anódához kell jutniok, első ízben való keresztülhaladásukkoii ne ütődhessenek a tértöltő háló rácstestéhez, hanem az elektronok minden erősebb eltérítését (szórását) is el kell kerülni a hálón való keresztülhaladásuk közben, mert hiszen az energiaszabály szerint minden, az eltérítéssel kapott oldalirányú sebességnek a normális irányú sebességben való veszteség felel meg, mely könnyen oly nagy lehet, hogy az illető elektront a hátrafelé irányuló mező megragadja és így az a második vagy harmadik átmenetkor a tértöltő háló ráestestén kisül. Már most vékony drótoknál a szórómező rendkívül erős, mert az ilyen drótok közvetlen közelében az erővonalak minden oldal felől összefutnak. Azok az előnyök tehát, melyeket a vékony drótok az elektronokat elfogó hatás tekintetében nyújtanak, azok szóró hatása következtében részben ismét megsemmisül. De még ha az anóda által átfogott mezővel gondoskodunk is arról, hogy az eltérített elektronok legnagyobb része keresztülmmjen a segédrácson és az anódához jusson, az áramfokozódás élességét, változó rácspotenciálok esetén, mégis erősen letompítja ez az eltérítés, ami különösen erősbítőesövekben és erősbítő egyenirányító csövekben (irányerősbítőkben), a tértöltő háló hatását csaknem illuzórikussá teheti. A vékonydrótú rácstesteknek a tértöltő hálózatra való, további szekundér hátrányaiként még a következők jönnek tekintetbe: Minden egyes drót körül lévő szórómezők folytán a potenciál, a drótok közt a közepén, tetemesen alacsonyabb, mint magukon a drótokon. Ennek folytán magának a rácstestnek potenciálja, bizonyos körülmények közt, még jóval magasabbra is választandó, mint az a potenciál, mely az illető felületben, a tértöltés megszüntetésére, önmagában véve szükséges volt. Ezzel ismét együtt jár az erősebb szórás, tehát az elektronok erősebb kisülése a tértöltő hálón. Végül igen vékonydrótú alakzatoknál, az eltérített és a tértöltő háló drótjai körül gyakran többször is keringő elektronok folytán, ott új tértöltések fejlődhetnek ki, melyek az ott összegyűlt pozitiv töltések hatását részben megszüntetik, ami a rácstesten a potenciálnál további fokozásának szükségét eredményezi. Olyan esetekben, midőn a közbenső elektróda mögött az elektronokat gyorsító mező van jelen, az eltérített elektronoknak a pozi-" tive töltött közbenső elektródán való kisülése nem jön tekintetbe. Azonban, itt is mindig igen káros szerepet játszik a rácsdrótokon való szórás, amennyiben ugyanis, pl. a segédhálónál, az irányítás élessége elmosódik, az anódavédő hálónál pedig az elektrastatikai védő hatás csökken, úgy hogy itt is hátrányos a vékony drőtu alakzatok használata. Azonkívül utalnunk kell itt arra is, hogy — főleg rezgőcsövekben — előfordulhat az az eset, hogy a segédelektródának erősebb pozitiv potenciálja van a katódával szemben, mint a mögötte fekvő elektródának (anódának). Ilyen esetekben az erős szórás a segédelektródán egyenesen áramveszteséget jelent az anódára nézve, ami a fent elmondottak után nehézség nélkül megérthető. A találmány szerint már most, ilyen esetekben, azáltal egyesítjük a masszív elektródák elektrostatikus előnyeit a vékony dróttestalakzatok geometriai előnyeivel, hogy a közbenső elektródák materiális részeinek, az elektróda felülete irányában, igen kis kereszünetszietet; adunk, míg a felületre merőleges irányban meglehetősen nagy kitérj edésüekre készítjük azokat. Az elektróda materiális részei, ennek megfelelően, az elektródafelületre élükkel állított bádogcsíkokból állhatnak, melyek célszerűen rácsos, keresztrekeszes, vagy mézlépszeríí alakzatban vannak elrendezve. Ha pl. a használandó bádoglemezek vastagságát 1—2