80806. lajstromszámú szabadalom • Forgattyúhajtás vasuti járművek számára

feltüntetve. (T) a hajtóforgattyútengely és (KI, K2 és K3) a kapcsolórudak amelyek teljes löketen állanak. A rúd irányában a hajtóforgattyúesapra ható erő (P). Az (Rl, E2, R3) hajtókerekek súrlódás folytán az (S) sínhez tapadnak és mindaddig egymással kényszerkapcsolásban levőknek tekintendők, mig a súrlódási nyomatékot valamelyik kerék forgatónyomatéka le nem győzi. Az (Rl, R2, R3) hajtókereket eddigelé az 1. ábrán feltüntetett ismert ki-Vitel szerint, tehát a forgattyúcsapok és keréktest közötti mindennemű rugalmas kapcsolat nélkül képezték ki, míg a (KI, K2, K3) csátíorudak rugalmasak voltak. A fönt ismertetett rugalmas átviteli elemek közbekapcsolásakor a viszonyok megváltoznak, amint ezt a 3. ábrában torzított méretekben feltüntettük. A teljes vonallal jelölt hajtás helyzete a terhelés nélküli állapotot jelzi, amidőn P — o. A hajtásnak a pontozott vonallal feltüntetett helyzete a (P) hajtóerő általi megterheléskor jön létre, ha a három kerékpár a (P) erő egymásközt egyenlő részeit viszi át a sínekre. A (K3) rúd ekkor (P3)-al a (K2) rud (2P3)-al és a (KI) rúd (3P3)-al van megterhelve. Eme terheléselosztásnak megfelelően a rúdkeresztmet. szetek akként vannak méretezve, hogy a feszültségekből a hosszváltozások is egyenlőek lesznek. Ha mindegyik rád hosszváltozása e terhelés folytán (x) akkor az (R3) kerék forgattyúesapjára vonatkoztatott viszonylagos hosszváltozások a következők: Az (R2) keréken (x), az (Rl) keréken (2x) és a (T) hajtóforgattyún (3x). Az (R2) és az (Rl) kerekek forgattyúi e hosszváltozásoknak megfelelően előfordulnak és minthogy a forgattyúcsapok és kerekek között tökéletesen merev kapcsolatot tételeztünk fel, az (R2 és Rl) kerekek is ugyanazt a viszonylagos elfordulást kell, hogy végezzék, mint forgattyúik. Ezek a forgómozgások azonban, amelyek az egyenletes erőelosztás feltételei, nem jönnek a kivánt módon létre, mert a kerekek a sínsurlódás folytán egymásközötti kényszerkapcsolásban állanak és igy egymással szembeni elforgást nem végezhetnek, csak az esetben, ha a kényszerkapcsolás a súrlódási ellenállás legyőzetésével megszűnik, ami azonban csak akkor következik be, ha az (Rl) kerékről a sínre átvitt erő valamivel nagyobb, mint az (Rl) kerék maximális vonóereje. E vonóerő nagysága (Zl, max) a forgattyúcsapra vonatkoztatva a következő egyenlettel határozható meg: P ahol (Ql) a kerék terhelését, (u) a súrlódási együtthatót, (R) a kerék és (p) a forgattyúsugarat jelenti. A jármű nyugalmi helyzetében a (P) hajtóerő egyenlő a jármű (W) ellenállásával. Ha tehát a fentiek szerint (W) kisebb (Zl max)-nál, akkor csak az (Rl) kerék hajt, mig a tpbbi (R2, R3) kerék üresen fut. Ha a (W) ellenállás nagyobb mint (Zl, max), akkor az (Rl) kerék húzóerejének maximumával az (R2) kerék csupán a (W—Zl max) erőkülönbözettel hajt, az (R3) kerék pedig üresen fut. Még nagyobb ellenállás esetén pl. az (Rl) és az (R2) kerék vonóerő maximumával hajt, az (R3) kerék pedig a (W, Zl max + Z2 max) erőkülönbözettel dolgozik. Ez az erőelosztás tehát a bármely tetszőleges ellenállásnál elérni szándékolt egyenletes elosztástól nagy mértékben különbözik és az egyes kerekek állandó túlterhelése folytán káros hatásokat vált ki, aminők p. o. a kerekek és sínek túlságos kopása, egyenlőtlen menet, (minthogy a csúszás hirtelen lép fel és rezgéseket vált ki), valamint a hajtómű rossz hatásfoka. A jelen találmány által e hátrányok kiküszöbölését és az erőnek valamennyi kapcsolt kerékre való egyenletes megosztását azáltal éi'jük el, hogy az 1. ábrán feltünte'tett eddig használatos merev hajtókerékpárokat; pl. a 2. ábrán feltüntetett rugalmas kerékpárokkal pótoljuk, amelyeknél tehát a forgattyúcsap és kerék között a merev kapcsolás helyett, a fent ismertetett rugalmas kapcsolat van kiképezve, amelynek révén minden kerékpárban az erő a fengely közepétől a két oldalra teljesen