80806. lajstromszámú szabadalom • Forgattyúhajtás vasuti járművek számára

egyenletesen oszlik meg. Megfelelő méretezéssel elérhetjük azt, hogy az egyes kerékpárok, valamint a hajtó- és kapcsolt rudak rugalmassági foka egymáshoz a kellő arányban álljanak. Hogy a rí'ulhosszváltozások a 3. ábrán pontozott vonallal feltüntetett módon lérejöhessenek, anélkül, hogy a kerekeknek egymáshoz viszonyított helyzete megváltozzék, ill. hogy a síneken csúszás ne létrejöhessenek, anélkül, hogy a kerekekhez képest az («1) és (a2) szögekkel el kell t'ordulhatniok. E torziók folytán a forgattyúcsap és a keréktest között oly feszültségek lépnek fel, amelyeknek nagysága egyrészt a torziós szögektől, másrészt pedig a torzióra igénybevett szerkezeti alkatrészek anyagától és méreteitől függenek. Számítással a forgattyúesap és kerék közötti rugalmassági fokokat úgy határozhatjuk meg, hogy az egyes feszültségek valamennyi kerékpárban egyforma nagyok legyenek. Mindebből kitűnik, hogy az egyes kerékcsoportok rugalmassági fokát nem választhatjuk meg tetszés szerint, ha az egyenletes erőelosztás feltételeinek eleget akarunk tenni. P. o. a 3. ábrán feltüntetett sorbakapcsolt csalórudakkal biró elrendezés esetén a (T) hajtótengelyhez közelebb fekvő kerékpár rugalmassági foka mindig nagyobb kell hogy legyen, mint a következő kerékpáré és mint a rajzból is látható az utolsó kerékpárnak nem kell okvetlenül rugalmasnak lennie. Ha tehát a 3. ábra szerinti hajtóberendezés a 2. ábrán feltüntetett kerékpárokkal van ellátva, úgy az egyes liajtókerékpárokban a forgattyútengelyek és az üreges tengelyek vigy méretezendők, hogy a megfelelő rugalmassági fokok az első hajtókerékpártól az utolsó felé csökkenjenek. Egy eképpen kiképezett hajtóműben, ha egyenletes erőelosztást kívánnunk az egyes kerékpárokat már nem szabad felcserélni. Ha a (T) hajtótengelyről forgattyúrudakkal hajtott kerékpárok száma páros, akkor célszerűen a (T) hajtótengelyt a kerékpárok között a középen helyezzük el (4. ábra), mert akkor az elrendezés szimetriája folytán a hajtóerők és az erőátviteli elemek, u. m> forgattyú rudak és kerékpárok rugalmassági fokai is szimetrikusan oszlanak meg Ekkor azokat a forgattyúrudákat és kerék_ párokat, melyet a (T) hajtótengelytől balra és jobbra egyforma távolságban vannak elrendezve, egyenlő rugalmassági fokokkal kell kiképeznünk és így ezen alkatrészek egymással fel is cserélhetők. A fenti fejtegetések alapján világos, hogy teljesen egyforma rugalmassági fokokkal bíró kerékpárokat is alkalmazhatunk, ha csak az egyes hajtórudakat különböző, az egyenlő erőátvitel feltételének megfelelően méretezett rugalmassági fokokkal képezzük ki. A fentieket összefoglalva a találmány szerinti rugalmas liajtókerékpárok alkalmazása nagy adheziósúlyú villamos üzemében a következő előnyöket biztosítja: 1. Az erő egy-egy kerékpár kerekeire egyenletesen oszlik meg. 2. Több, forgattyúrudakkal kapcsolt kerékpár esetén a forgattyúrudak és az egyes kerékpárok rugalmassági fokának helyes megválasztásával elérjük azt, hogy az erő valamennyi kerékre egyenletesen oszlik meg. 3. A rugalmassági fok helyes megállapítása által elérhetjük azt az állapotot, hogy sem a forgattyúmechanizmus önlengései, sem ezen önlengések és a mozdony egyéb mozgó részei rezonáncia jelenségek káros mértékét el nem érnek, illetőleg, hogy ily rezonáncia jelenségek egyáltalán nem is jelentkeznek. 4. Annak a lehetősége, hogy könnyű szerrel alkalmazhatunk az egész hajtórendszer bármely pontján, ahol a fellépő rezgések a legnagyobb kilengéseket létesítik, pl. a forgattyxxlap és forgattyútengely és keréktest között, rezgéstompítókat, rúgónyomás alatt álló súrlódó pofákat vagy folyadékfékeket, amelyek a rezgésenergiákat súrlódási munkává, azaz hővé változtatják és ily módon ártalmatlanná teszik. Szabadalmi igényeli: 1. Forgattyúhajtás két vagy több, kapcsolt hajtókerékpárral bíró vasúti jár-