80755. lajstromszámú szabadalom • Berendezés valamely hangforrás meghatározott pontokhoz viszonyított helyének, ill. pályájának meghatározására a tengeren

— 3 -ki, hogy az átváltások önműködően mennek végbe és a kezelő részéről tetszőleges helyzetben besizüntethetők. Ezen találmány ismert tipusu kapcsolók (forgókapcsolók, forgattyús és hengerkapcsolók vagy máseffélék) felhasználásával aránylag egyszerűen foganatosítható. Az ilyen ismert rendszerű kapcsolók automatikus működtetése óramű segélyével, elektromos úton vagy bármely más módon érhető el. Magára a kapcsolásra nézve két szempont veendő tekintetbe: Mikrofonos felvételnél, amely a rendes eset, a kapcsolás ugyanis két különböző elv szerint foganatosítható, amennyiben az átváltást vagy a mikrofon áramkörében, vagy pedig a telefon áramkörében alkalmazzuk. Az első esetben a találmány szerint a berendezést akként foganatosítjuk, hogy a megelőző mikrofonáramkör teljes megszakítása sohasem következik be, még mielőtt a következő áramkör zárva nincsen. Ez pld. akként érhető el, hogy az átváltás alkalmával a mikrofonok egyes áramkörei közé önműködően egy ellenállás kapcsolódik be. Ezen berendezés célja az, hogy a telefonban elkerüljük a kellemetlen recsegést, mely a mikrofon áramkörének teljest megszakításánál mutatkozik. Ha az átváltást a telefon áramkörében foganatosítjuk, akkor előnyös a mikrofon* és telefon-áramköröket egymással transzformátorosan összekötni. Emellett az átváltás a találmány szerint kétpolusuan megy végbe oly célból, "hogy az egyik áramkörnek a másik által való kapaci ti v befolyásolását meggátoljuk. Kétpolusu kapcsolás természetesen a mikrofon áramkörében is alkalmazható. A mellékelt rajzokon a találmány szerinti berendezésnek több foganatosítási alakja van feltüntetve. Az 1., 2. és 3. ábrákon három oly foganatosítási alak látható, amelyeknél a vízalatti jelvevők úszó bójákkal állanak öszszeköttetésben. A 4. ós 5. ábrák saját horgonnyal bíró, úszóbója nélküli jelvevőket mutatnak. A 6—10. ábrákon több jelvevő számára szolgáló önműködő kapcsolókészülékek vannak feltüntetve, amelyek az egyes jelvevőknek egy megfigyelő készüléken való meghallgatását teszik lehetővé. Az 1. ábrán (1) a tulajdonképpeni vízalatti hangfelvevő, mely a (2) súlyon van megerősítve ós ezzel együtt a tenger fenekén nyugszik; a (2) súlytól a (3) lánc a (4) bójahorgonyhoz vezet, melyen az (5) lánc segélyével a (6) bója van megerősítve. Az utóbbi itt lényegileg a jelvevő helyének megjelölésére és arra szolgál, hogy mint megfogásra alkalmas test a berendezés felhúzását megkönynyítse. Azáltal, hogy a (3) összekötőlánc a tenger fenekén fekszik, a lánc okozta zavarokat elkerüljük. A (7) kábel a hallgatóközponthoz vezet. A 2. ábra szerinti foganatosítási alaknál a tulajdonképpeni (1) jelvevő a merev (8) rudazat közbeiktatásával a (9) összekötő részhez van erősítve, amelytől a kót szétterpesztett (31

) horgonylánc, valamint a (6) bójához vezető (5) lánc indul ki. A (8) rudazaton hangszigetelő közbenső rétegeket alkalmazhatunk, amelyek a (9) összekötő rész felől való hangátvitelt meggátolják. A (7) kábel a (31

) horgonyláncok között függ. A 3. ábra szerinti foganatosítási alaknál a tulajdonképpeni (1) jelvevő a (10) drótkötélen függ, mely kót (11) úszótesten van megerősítve. A (11) úszótartókat, valamint a hely jelző (6) bójákat a (2) horgonyok tartják. A drótkötél és a horgonyláncok hossza akként van megszabva, hogy az (1) jelvevő a (2) horgonyok felhúzása nélkül egészen a felszínre emelhető. Az (1) jelvevőből a (7) kábel indul ki. Előnyös az egyes bójákat, különösen a jelvevő közelében lévőket, szintén kettős horgonyzással ellátni. Mindhárom ismertetett elrendezésnél a kábel és a berendezés egyéb részei közötti érintkezés ki van zárva. A 4. ábrán (l)-gyel a tulajdonképpeni jelvevő, (2)-vei pedig a horgonyok van-