80755. lajstromszámú szabadalom • Berendezés valamely hangforrás meghatározott pontokhoz viszonyított helyének, ill. pályájának meghatározására a tengeren

— é — nak jelölve, melyek a hosszú (12) ruda­kon vannak megerősítve: (7) a hallgató állomáshoz vezető kábel. A horgonyok a lágy (13) talajon át egészen a köves (14) talajig sűlyedtek, míg maga a jelvevő a szabad vízbe nyúl ki. Az 5. ábra a 4. ábrához hasonló elren­dezést; mutat, csakhogy itt csupán egy (2) horgony van alkalmazva, mely a (15) szitalemezen van megerősítve. (13)-mai itt is a lágy talaj, (14)-gyei pedig a köves talaj van jelölve. Végül magát a tulajdonképpeni jel­vevőt tartalmazó tokot (4. és; 5. ábrák) akként képezhetjük ki, hogy az horgony gyanánt szolgáljon és az ismertetett sa­játságokkal birjon. A 6. ábrán (16)-tal kontaktuskar van jelölve, mely óramű, motor vagy más­efféle segélyével hajtva, állandóan a nyil irányában forog és ekközben a (17) kon­taktusokat egymásután érinti. Hogy a mikrofon áramköre meg ne szakadjon, a (17) kontaktusok közötti távolság és a (16) kar szélessége akként van meg­szabva, hogy a (16) kontaktuskar már a következő (17) kontaktust érinti, midőn a megelőzőt elhagyja. A (17) kontaktusok egy-egy (18) jelvevővel (mikrofonnal) vannak összekötve, melynek másik sarka a közös (19) gyűjtősinhez vezet. A (19) gyűjtősin másfelől a (20) szabályozható ellenálláson, a (21) telepen és a (22) transzformátor primer tekercsén át a (16) kontaktuskarral áll összeköttetésben. A (16) kontaktuskar forgása alkalmával tehát a (18) mikrofonok egymásután a (22) transzformátor primer áramkörébe kapcsolódnék. A (22) transzformátor szekunder tekercséhez a (23) telefon­hallgató van kapcsolva. A (24) emeltyű lenyomásával módunkban áll a (16) kon­taktuskart bármely helyzetében meg­állítani. A 7. ábra a kapcsoló- és a hajtószerke­zet hosszmetszetét mutatja abban az eset­ben, ha a hajtásra óraművet alkalmazunk. Ha már most a mikrofonok egyike hangot vesz fel, akkor azt a (23) telefon­hallgatóban meghallhatjuk, mihelyt a kontaktuskar az illető mikrofonhoz tartozó (17) kontaktussal érintkezik. Eb­ben a pillanatban a (24) emeltyűt le­nyomjuk, mikor is a (16) kontaktuskar illető helyzetében állva marad és a hall­gató állandóan a kérdéses mikrofonra van kapcsolva, úgy hogy a megfigyelő a hangot tovább figyelheti. Annak meggátlása céljából, hogy a kontaktuskar esetleg a kérdéses kontak­tust elhagyja, a készüléket célszerűen akként rendezhetjük be, hogy a kontak­tuskart az említett megállíthatóságon kivül még a hajtószerkezettől függetlenül kézzel tetszés szerint állíthassuk el. Ily foganatosítás! alakot mutat a 10. ábrán látható részletrajz, ahol is a kon­taktuskar és a hajtószerkezet közötti ten­gelykapcsolás hosszmetszetben van fel­tüntetve. A (16) kontaktuskar és az óramű, illetve motoros hajtómű közé akaszték-kapcsolás van iktatva. (171 ) és (172 )-vel a kontaktusszegmensek, (25) és (26)-tal pedig csúszógyűrűk vannak je­lölve. (16) a kontaktuskar, mely (27) csavaranya segélyével megfelelően lép­csősen kiképezett üreges (28) tengelyre van erősítve. Az üreges (28) tengely a (29) tokban van forgathatóan ágyazva. A (28) tengely eltolódását azon alkalma­zott karima és a megvastagított (16) kon­taktusemeltyű gátolják meg. Az üreges (28) tengelyen a (30) csap van áttolva, mely felül a (31) fejet hordja. A (31) fej felső részén fogantyú gyanánt, alsó részén pedig recézett kapcsolótárcsa gyanánt van kiképezve. Az utóbbi a (27) csavaranyán megfelelően kiképezett re­cézett felülettel kapcsolódik. A (32) rúgó a (30) csapot lefelé húzza és ezáltal a két recézett felületet szorosan egymáshoz nyomja. A (30) csapnak alul kiálló része a tulajdonképeni hajtószerkezethez tar­tozó (34) keréknek részben üreges (33) tengelyébe hatol. A (33) tengely be van hasítva és ezen hasítékban a (30) csapon áunesztett (35) pecek nyugszik. Ekként a (30) csapnak a (34) kerék forgásában

Next

/
Thumbnails
Contents