80755. lajstromszámú szabadalom • Berendezés valamely hangforrás meghatározott pontokhoz viszonyított helyének, ill. pályájának meghatározására a tengeren

- 2 -találmány szerint a jelvevő készüléket a lehorgonyzott tartótól kellő távolságban helyezzük el, ami azáltal érhető el, hogy — pld. csekély vízmélység esetén — a tulajdonképpeni jelvevőt a helyet jelölő bójától elkülönítve külön horgonyon vagy terhelő súlyon erősítjük meg és az utóbbival együtt a tenger fenekén helyezzük el. A jelvevő, illetve a túlsúly horgonyát azután a. maga részéről lánc vagy másefféle segélyével köthetjük össze a tulajdonképpeni bója-horgonnyal. Nagyobb vízmélység esetén a tartót előnyösen egymáshoz képest szétterpesztett helyzetben lerakott horgonyokon erősítjük meg, amelyeknek láncai között a tulajdonképpeni jelvevő ési ennelá kábele van elrendezve. A berendezést végül akként is foganatosíthatjuk, hogy a tulajdonképpeni jelvevőt hajlékony tartón két egymástól különállóan elrendezett bója között függesztjük fel. Azon esetekben, midőn a jelvevő a tartón fel van függesztve vagy hasonló módon van elrendezve, tekintetbe veendő továbbá, hogy a tartók elegendő hordképesség elérése céljából többnyire levegővel telt, vékony falú, akusztikai értelemben lágy testek gyanánt vannak kiképezve, úgy, hogy azok a hozzájuk érkező hanghullámoknak jelentékeny részét elnyelik és a jelvevőtől elvonják. Ezáltal tehát a j elvevő érzékenysége és hangjának erősslége lényegesen csökken. Ezjsnl káros befolyások kjiküszöbölasQ céljából a találmány szerint a tartó és j elvevő közötti összeköttetést akként méretezzük, hogy a kettőnek egymástól! távolsága a lényegileg tekintetbe jövő frekvenciáknak közelítőleg fél hullámhosszával legyen egyenlő. Tapasztalat szerint itt 500 pro sec. frekvencia jön tekintetbe, úgy, hogy rendszerint ezen frekvenciának megfelelő távolság, azaz kb. 1 méter választandó az úszóedény és a jelvevő között. A jelvevőkre vonatkozó fenti megfontolások természetesen jeladókra is állanak. Ezeknél is a tartó és a jeladók közötti távolságot célszerűen kb. fél hullámhosszal egyenlőnek választjuk. Az úszótestek alkalmazásánál azok lehorgonyzó eleme által okozott zavarok, továbbá a kábel tekintetében mutatkozó nehézségek elkerülésére sízolgáló további módszer a találmány szerint abban áll, hogy az úszótesteket teljesen elhagyjuk és a jelvevő készüléket horgonyokon vagv a víznél nehezebb hasonló testeken erősítjük meg és ezekkel együtt a. tenger fenekén helyezzük el. Ezen esetben horgony gyanánt előnyös lehetőleg lapos testeket (lemezeket) alkalmazni, hogy a berendezésnek a talajba való beisüppedését meggátoljuk. A találmány szerint a horgony alatt szitát vagy máseffélét is alkalmazhatunk oly célból, hogy a horgonyzó súly biztosabban tartassák a, sűrű iszap felett. Előnyösebb azonban a jelvevőt lábain súlyokkal terhelt állványon megerősíteni oly célból, hogy az a horgonyzó súlyoknak a talajba való besüppedése mellett még szabad vízbe álljon ki. Közös központtal összekötött több. jelvevő alkalmazása esetén célszerűtlen az összes jelvevőket egyidejűleg bekapcsolva hagyni. Másrészt azonban folytonos ellenőrzésről kell gondoskodni, olv módon, hogy aránylag rövid időközökben az összes jelvevőket meghallgathassuk. Ily berendezéseknél vagy akként járnak el, hogy a berendezés minden részéhez külön kapcsolókat alkalmaznak, amelyeket a megfigyelő egymásután zár és nyit, vagy pedig a részeket közös több-kontakt,usu kapcsolóval kötik össze, melynek kontaktuskarját a kezelőnek az egyes kontaktusok fölött feleli elvezetnie. A kapcsolónak huzamos működtetése azonban a kezelőre állandóan meg nem engedhető igénybevételt jelent és azt a veszélyt rejti magában, hogy a kezelés és ezzel a berendezés ellenőrlése időnként elmarad. Ezért a találmány szerint az ellenőrző kapcsoló berendezést akként képezzük