80532. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fogyasztási fúrólyukak lesülyesztésére és kiigazító eszközöknek ezekben való rögzítésére

i — rudakkal annyira leeresztjük, míg a felső í'úró-níd vastagodása ismét a (18) fogó segítségével rögzíttetik. Az alsó (Ifi) vezetőkart erre a célra előzőleg oldottuk, míg a felső (16) kar a leeresztési közben vezetésül szolgál. A fogóval való ujabbi rögzítés ezen utóbb emiitett vezetőkai' olatt megy végbe. Ekkor már most ujabb kettős fúró-mdat kapcsolunk hozzá és felső végét mindenekelőtt a fúró-állvánvboz viszonyítva a (17) szorító segítségével merevítjük, hogy a függélyesből való kilengést meggátoljuk. P]kkor ismét egy felső (16) vezetőkart alkalmazunk és a beállítást oly módon végezzük, hogy a két (16) kar a (11) vezetőkötelen szabadon játszik. Ez a folyamat ismétlődik mindaddig, míg az ékcső kb. a fúrólyuk fenekéhez nem ért. A fúrólyuk (36) fenekére való ütközésnél a (31) verő tengelyirányban eltolódik ég a. (25) üveglapot összezúzza. Ekkor a megmerevedő massza már a (23) csődarabba léphet, amelyÍKil a (24) áteresztőr vitásokon át ismét az alsó csődarab és a Fúrólyuk (3) fala közötti térbe jut. Hogy a megmerevedő massza kiömlését biztosítsuk, a csövet a hozzá csatlakozó rudazattal együtt még egyszer megemeljük és azután bizonyos magasságból hirtelenül leejtjük. Ezáltal a (4) összekötő-csapszeg elnyitást szenved és ezzel a rudazat az ékcsőtől elválik. A lenyílt csapszeg-dara -bot a sarun elrendezett (37) süveg felfogja és ilymódon a fúró-rudazat felhúzásánál magával viszi és felemeli. Hogy a később bekövetkező fúrásnál a véső eltérítése pl. az. ékcső engedése következtében ennek felső részén ne veszélyeztessék, az 1. ábra szerinti foganatosítása alaknál a (38) bélés van elrendezve, amely pl. fából készülhet, az ékdarab felső részén a (4) csapszegen túlnyúlik és az ékdarab szükséges merevítését idézi elő. A 4--6. ábrák egy másik igazító eszközt mutatnak, amelyet a találmány értelmében akkor alkalmazunk, amikor a rétegek minősége következtében ezek a megmerevedő masszával lekötni nem képesek. A 4. ós az 5. ábra egymáshoz képest 90°-kal elforgatott nézeteket tüntet fel részben metszve, míg a 6. ábra a 4. és T>. ábra A —B vonala szerinti haránt metszetet mutat. Az ékcső alsó végén a (39) kard van megerősítve, amely a lefelé keskenyedő (40) lapos darabból áll, amelyre a (41) T-vasak vannak fel szegecsel ve. Felső végén a lapos darab szélei k.i vaunak hajlítva, úgy hogy (42) szárnyak képződnek, amelyek segítségével a lapos darab az (1) csőhöz van erősítve. A T-vasak bordái, éppen úgy, mint a lapos darab alsó széle, ki vannak élesítve, hogy azok benyomását a fúrólyuk fenekébe megkönnyítsük. A fúrólyuknak a fú ró véső eltérítése végett számbajövő helyen a cementtel vagy más alkalmas terhelő-masszával telt (1) ékesövet a kard szilárd fel fektetése út j á n 1 ehorgon yozzu k. A hatás fokozása végett, mint a 4. és 6. ábrából látható, a kard hossztengelye az ékcső hossztengelyéhez képest el van ferdítve. A cső ennek következtében a kard be verésén él egyoldalúan a fúrólyuk falához szorul. A 7. ábra végül oly lehorgonyzó készüléket tüntet fel, amelyet akkor alkalma zunk, ha az említett igazító eszközt csövekkel már kibélelt fúrólyukaknál alkalmazzuk. (43) A szokott módon a terhelő masszával, pl. cementtel telt ékcső alsó vége, amellyel a (44) csavarok segítségével a (45) facövek van szilárdan összekötve. A (45) facövek lefelé vékonyodik. Ezt a cöveket erőteljes felfektetés útján a (46) csőbélés megmaradt átmetszett, alsó végébe beverjük és ezáltal ezen csővég és az ékcső között szilárd kapcsolatot létesítünk, amelyet a fa felduzzasztása útján még erősítünk. A fent. ismertetett eljárás alkalmazásával lehetővé válik a fagyasztási fúrólyukak lesül vesztésének általában javítolt módon való foganatosítása, minthogy most már módunkban van az igazító esz-