80532. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fogyasztási fúrólyukak lesülyesztésére és kiigazító eszközöknek ezekben való rögzítésére

körnek" gyors és a legnagyobb pontossággal való alkalmazása. Az ilyen fúrólyukaknak lesűlyesztóse eddig többnyire oly módon történt, hogy az egymás mel-Mt fekvő fúrólyukakat egymás után és egyetlen munkafolyamatban a végleges mélységig lesül vesztették és teljesen esővekkel kibélelték, úgy hogy ezen munkálat liefejezése után az akna. készre kifúrt állapotban volt. Az egyes fúrólyukaknak ezután következő mérése és ezen méréssel megállapított helyzete azután képet nyújtott arról, hogy mennyire sikerült a fagyasztóiylikakat a felépítendő fagyasztott fal keretén belül lesűlyeszleni, illetőleg a fagyasztókört zárni. Amennyiben a zárás be nem következett, kiegészítő lyukakat kellett leereszteni, amelyeket kedvezőtlen körülmények között tetemes számban kellett alkalmaznunk. Kitekintve, a legutóbb említett körülmény előidézte drágítástól az eddigi eljárás még azzal a hátránnyal is jár, hogy a c-KÖvekkel kibélelt fúrólyukak a. későbbi akna l>elsejél»e nyúlhatnak, ahol azokat azután nagy fáradsággal fel kell robbantani, úgy hogy ezek a későbbi leásást is gazdasági szempontból kedvezőtlenné teszik. A fúrólyukak egyenlőtlen elosztása azonban még azért i> lényeges hátránynak tekintendő, mert a fúrólyukak összehalmozása más helyen olyan fagyasztónyomásit idézhet elő, hog\ akna-, illetve fúrólyukbélések fe.h'oblmnttatnak. A találmány értelmében alkalmazott eljárás már most. ;i következő új módon tevődik ÖMszie: Minekutána éppen úgy, mint az eddigi eljárásoknál elsősorban kísérleti fúrólyukakat a végleges mélységig leeresztettünk. a további lyukakat először egy közbenső mélységig stíl vesztjük le. Ezen lyukak .mélysége a kísérleti fúrólyukakból adódik ki. Ez a mélység az, amelynél a fúvóvéső nagyobb eltéréseket mutat. Az új eljárás szerint nem fúrjuk le az • •gymás mellett fekvő lvukakat, hanem rendszerint, hogy a kőzetet nyugalomban tartsuk, egy-egy lyukat átugrunk. Az ily módon a közbenső mélységig lefúrt lyukakat azután függőónnal mérjük és az ebből adódó eredmény szerint azokat a lyukakat., amelyeknél aránylag csekély eltéréseket találunk, tovább fúrjuk egy következő közbenső mélységig vagy adott esetben a végleges mélységig. Azokat a lyukakat, amelyek kedvezőtlen mérési eredményt szolgáltattak, egyelőre nem kezeljük tovább, hanem a fent ismertetett eljárás szerint először az eddig átugrott lyukakat kezeljük és csak akkor, ha már ezek közül is azokat, amelyek csekély eltéréseket mutatnak, végig lefúrtuk, vesszük elő most már a függélyes iránytól lényeges eltéréseket mutató lyukakat és ezeket a fentebb ismertetett igazító eljárások valamelyikével a kiváni irányban eltérítjük ós ily módon a kivánt következő, illetve végső mélységig lesül vesztjük. Példának okáért tegyük fel, hogy egy fagyasztó aknát 8f>0 méter mélységre kell lesül vesztenünk. Tegyük fel továbbá, hogy 220 in. mélységig a fúróvéső semmi vagy csak csekély mértékű eltérítést szenved, tehát kedvező kőzet rétegekkel számolhatunk. Tegyük fel végül, hogy 220—250 m. mélységnél a fúró véső a függélyestől 1 m.-ig terjedő eltérésekei. mutat. A 250 ni. mélység ebben az esietlien azon kritikus réteg végpontjának tekintendő, amely 220 m.-nél kezdődik és ezt kell mérvadónak felvennünk a többi lyuk elsősorban kifúrandó mélysége szempontjából. Ezt a képet négy kísérleti fúrólyukból nyerjük, amelyeket elsősorban a fagvaszt ó-kör négy egymástól egyenlő távolságban fekvő helyén síílyesztettünk le. A fúrásnál most már akképen járunk el. hogy mindig egy-egy lyukat átugrunk, tehát példaképen először a páros szánni lyukakat 250 m. mélységig lesül vesztjük. Ekkor olyan lyukakat kapunk, amelyek többé vagy kevésbl>é a függélyestől el vannak térítve.. Ezekről a körülményekről a függőónnal való mérés tájékoztat. A használható lyukaikat ezután folytató-